Ártatlan kéz és tiszta szív
A Lelki célunk az, hogy legyőzzük a bűnt és a bűnre ösztönző vágyunkat, valamint a bűnnel való beszennyeződést és a bűn zsarnoki uralmát.
Nagyon jó érzéssel gondolok vissza azokra a gyermekkori emlékeimre, amikor az édesanyám történeteket olvasott nekem a Mormon könyvéből. El tudta érni, hogy a szentírásbeli történetek életre keljenek a fiatalkori képzeletemben, és nem kételkedtem abban, hogy az édesanyámnak bizonysága van ennek a szent feljegyzésnek az igazságáról. Különösen jól emlékszem arra a leírására, ami a Szabadító amerikai földrészen tett látogatásáról szólt a feltámadását követően, és arról, hogyan tanította az embereket Bőség földjén. Az édesanyám egyszerű következetességének példája és bizonysága lobbantotta fel a Szabadítóba és az Ő utolsó napi egyházába vetett hitem első lángjait. Saját magam is meggyőződtem arról, hogy a Mormon könyve egy másik bizonyság Jézus Krisztusról, és tartalmazza az Ő örökkévaló evangéliumát (lásd T&Sz 27:5).
Ma szeretném átnézni veletek az egyik kedvenc Mormon könyvebeli eseményt, a Szabadító megjelenését az Újvilágban, és megbeszélni veletek az utasításait, melyeket a sokaságnak adott a Szentlélek megszentelő hatalmáról. Imádkozom, hogy a Lélek vezéreljen engem és titeket egyaránt.
A Szabadító szolgálata az Újvilágban
Az Úr az Újvilágban tett, három napig tartó szolgálata alatt tanította a tanát, felhatalmazta a tanítványait, hogy papsági szertartásokat végezzenek, meggyógyította a betegeket, imádkozott az emberekért, és szeretetteljesen megáldotta a gyermekeket. Amikor a Szabadító emberekkel töltött ideje a végéhez közeledett, tömören összefoglalta evangéliumának alapvető tantételeit.
Ezt mondta: „Most, ez a parancsolat: Tartsatok bűnbánatot, mind ti földnek szélei, és jöjjetek hozzám és keresztelkedjetek meg az én nevemben, hogy a Szentlélek befogadása megszentelhessen benneteket, hogy szeplőtelenül állhassatok előttem az utolsó napon” (3 Nefi 27:20).
Azokat az alapvető tantételeket, amelyeket a Mester vázolt fel a szentírásokban, létfontosságú megértenünk és alkalmaznunk a mindennapi életünkben. Először jött a bűnbánat, miszerint „Isten felé fordítjuk a szívünket és az akaratunkat…, elhagyva a bűnt” (Kalauz a szentírásokhoz, „Bűnbánat”, 28). Amíg megfelelően keressük és részesülünk a Megváltóba vetett hit lelki ajándékában, közben a Szent Messiáshoz fordulunk és az Ő érdemeire, irgalmára és kegyelmére támaszkodunk (lásd 2 Nefi 2:8). A bűnbánat édes gyümölcse a Szabadítóba vetett hitből származik, aminek részeként Istenhez kell fordulnunk, a bűntől pedig el kell fordulnunk.
A feltámadott Úr ezután elmagyarázta a Hozzá térés fontosságát. A templomnál összegyűlt tömeg szó szerint felkérést kapott, hogy jöjjenek a Szabadítóhoz „egyenként” (3 Nefi 11:15), hogy tapintsák meg a szegek nyomait a Mester kezén, lábán, és bocsássák kezüket az oldalába. Azok az emberek, akik így tettek, „biztosan tudták, és bizonyságot tettek arról, hogy ő az” (15. v.), maga Jézus Krisztus, aki eljött.
A Szabadító azt is tanította az embereknek, hogy szent szertartásokon keresztül jöjjenek Hozzá, és emlékeztette őket arra, hogy ők a „szövetség gyermekei” (3 Nefi 20:26). Hangsúlyozta a keresztelés szertartásainak (lásd 3 Nefi 11:19–39) és a Szentlélek elnyerésének örök érvényű fontosságát (lásd 3 Nefi 11:35–36; 12:6; 18:36–38). Ehhez hasonlóan figyelmeztetnek titeket és engem, hogy forduljunk Krisztushoz és tanuljunk tőle, és a visszaállított evangéliumának szövetségein és szertartásain keresztül jöjjünk Hozzá. Amennyiben így teszünk, akkor végül megismerjük Őt (lásd János 17:3), „és ez az ő idejében, és az ő módján, és az ő akarata szerint” (T&Sz 88:68) fog történni, ahogy ez a Bőség földjén élő emberekkel is megtörtént.
A bűnbánat, valamint a Krisztushoz a szabadítás szövetségein és szertartásain keresztül való jövetelünk előfeltétele és előkészítése annak, hogy a Szentlélek elnyerésével megszentelődjünk, és szeplőtlenül állhassunk Isten előtt az utolsó napon. Most szeretném a figyelmünket arra összpontosítani, hogy a Szentlélek megszentelő hatással lehet az életünkre.
Lelki utazásunk
A keresztelés kapuja az egyenes és keskeny ösvényre terel bennünket, és arra a rendeltetésre, hogy levessük a természetes embert és szentekké váljunk Krisztus Urunk engesztelése által (lásd Móziás 3:19). Halandó életünk utazása nem csupán annyiból áll, hogy megtekintsük a földi látnivalókat, vagy hogy az időnket önző tevékenységekre pazaroljuk; hanem inkább abból, hogy „új életben járjunk” (Rómabeliek 6:4), megszentelődjünk azáltal, hogy átengedjük szívünket Istennek (lásd Hélamán 3:35), és hogy elnyerjük „Krisztus értelmét” (1 Korinthusbeliek 2:16).
Azt parancsolták nekünk és arra utasítottak minket, hogy éljünk úgy, hogy bukott természetünk megváltozzon a Szentlélek megszentelő hatalma által. Marion G. Romney elnök azt tanította, hogy a Szentlélek tűzzel való keresztelése „a világiasságból a lelkiségbe térít minket. Megtisztítja, meggyógyítja és finomítja a lelket… A Jézus Krisztusba vetett hit, a bűnbánat és a vízzel való keresztelés mind ennek előkészítése és előfeltétele, de a [tűzzel való keresztelés] a beteljesülés. A [tűzzel való keresztelés] elnyerése azt jelenti, hogy az illető ruháit megmossák Jézus Krisztus engesztelő vérében” (Learning for the Eternities, comp. George J. Romney [1977], 133; lásd még 3 Nefi 27:19–20).
Ennélfogva, amikor újjászületünk és állandóan arra törekszünk, hogy velünk legyen az Ő Lelke, a Szentlélek szinte tűzként szenteli meg és finomítja a lelkünket (lásd 2 Nefi 31:12–14, 17). Hiszen a legvégén szeplőtelenül kell majd állnunk Isten előtt.
Jézus Krisztus evangéliuma sokkal többet foglal magában annál, hogy csak elkerüljük, legyőzzük a bűnt, és megtisztuljunk attól és a többi rossz hatástól az életünkben; az evangélium azt is megkívánja, hogy tegyünk jót, legyünk jók, és váljunk jobbá. A bűneink megbánása és a bűnbocsánatra való törekvés lelkileg nélkülözhetetlen, ezért mindig törekednünk kell rá. A bűnök bocsánata azonban nem az egyetlen vagy végső célja az evangéliumnak. Ahhoz, hogy a Szent Lélek úgy változtassa meg szívünket, hogy ne legyen bennünk „hajlandósá[g] arra, hogy gonosz dolgot tegyünk, csak arra, hogy állandóan jót tegyünk (Móziás 5:2) – ahogyan Benjámin király népe –, el kellett fogadnunk a szövetséggel járó felelősséget. Ez a hatalmas változás nem egyszerűen a keményebb munka következménye, vagy a nagyobb egyéni fegyelem kifejlesztése. Sokkal inkább vágyaink, motivációink és természetünk alapvető megváltoztatásának következménye, amit Krisztus Urunk engesztelése tett lehetővé. A Lelki célunk az, hogy legyőzzük a bűnt és a bűnre ösztönző vágyunkat, valamint a bűnnel való beszennyeződést és a bűn zsarnoki uralmát.
A próféták korszakokon át hangsúlyozták (1) a rossz elkerülésének és legyőzésének, valamint (2) a jó dolgok megtételének és a jobbá válásnak kettős követelményét. Gondolkozzunk el a zsoltáríró átható kérdésein:
„Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén?
Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra” (Zsoltárok 24:3–4).
Kedves testvérek, előfordulhat, hogy a kezünk ártatlan, de a szívünk nem tiszta. Kérlek, vegyétek észre, hogy egyszerre van szükség ártatlan kézre és tiszta szívre ahhoz, hogy felmehessünk az Úr hegyére, és szent helyen állhassunk.
Hadd javasoljam azt, hogy kezünk a természetes ember levetésével válik ártatlanná, és azáltal, hogy életünkben legyőzzük a bűnt és a gonosz hatásokat a Szabadító engesztelésén keresztül. A szívek akkor tisztulnak meg, amikor részesülünk az Ő erősítő hatalmából, hogy jót tegyünk és jobbá váljunk. Az összes érdemes vágyunk és jó tettünk – bármennyire is nélkülözhetetlenek – együtt sem változtathatják soha ártatlanná kezünket és tisztává szívünket. Jézus Krisztus engesztelése nyújtja a tisztító és megváltó erőt, amely segít nekünk legyőzni a bűnt, valamint a megszentelő és megerősítő hatalmat, amely segít nekünk jobbá válni annál, mint amilyenné a saját erőnkre támaszkodva valaha is válnánk. A végtelen engesztelés a bennünk rejlő bűnösnek és szentnek egyaránt szól.
A Mormon könyvében találhatjuk Benjámin király Jézus Krisztus küldetésével és engesztelésével kapcsolatos mesteri tanításait. Az általa tanított egyszerű tantétel miatt az emberek a földre hullottak, „mert megszállta őket az Úr félelme. És saját testi mivoltukban látták magukat, méghozzá úgy, mint akik kevesebbek a föld poránál. És mindannyian mint egyetlen hang kiáltották, mondván: Ó, légy irgalommal, és élj Krisztus engesztelő vérével, hogy bocsánatot nyerhessünk a bűneinkre, és szívünk megtisztulhasson; mert hiszünk Jézus Krisztusban, Isten Fiában, aki a mennyet és a földet, és minden dolgot teremtett; aki le fog jönni az emberek gyermekeihez” (Móziás 4:1–2; kiemelés hozzáadva).
Ebben a versben újra megtaláljuk egyrészt az ártatlan kézre utaló bűnbocsánat, másrészt a természetünk átformálásának, vagyis a tiszta szív kettős áldását.
Benjámin király utasításai végén megismételte a lelki fejlődés e két alapvető szempontjának fontosságát:
„És most, ezen dolgok kedvéért, amiket elmondtam nektek – vagyis annak kedvéért, hogy napról napra megtartsátok bűneitek bocsánatát, hogy ártatlanul járhassatok Isten előtt – szeretném, ha adnátok javaitokból a szegényeknek” (Móziás 4:26; kiemelés hozzáadva).
Őszintén kell vágynunk arra, hogy ártatlan legyen a kezünk és tiszta legyen a szívünk. Ezt azáltal érhetjük el, hogy napról napra bocsánatot nyerünk bűneinkre, másrészt pedig azáltal, hogy ártatlanul járunk Isten előtt. Az ártatlan kezek egyedül nem elegendőek, amikor az előtt állunk, aki tiszta, vagyis a hibátlan és szeplőtlen bárány előtt (lásd 1 Péter 1:19), aki értünk önként ontotta drága vérét.
Sort sorra
Lesznek olyanok, akik hallják vagy olvassák ezt az üzenetet, akik talán úgy gondolják, hogy az általam leírt lelki fejlődés nem érhető el az ő életükben. Talán majd azt hisszük, hogy ezek az igazságok másokra vonatkoznak, de ránk nem.
Ebben az életben nem érjük el a tökéletesség állapotát, de Krisztusba vetett hittel tovább kell haladnunk előre az egyenes és keskeny ösvényen, és folyamatosan fejlődnünk kell örökkévaló rendeltetésünk felé. A lelki fejlődésre az Úr a következő mintát adta: „sort sorra, előírást előírásra, itt egy kicsit és ott egy kicsit” (2 Nefi 28:30). Az Úr azt szeretné, ha lelki fejlődésünkhöz apró, rendszeres, egyre növekvő lépéseket tennénk. A halandóság egyik elsődleges, egy életen át tartó célja, hogy felkészüljünk arra, hogy ártatlanul járjunk Isten előtt; és ez nem időnként, hirtelen elkövetett, mély lelki erőfeszítések eredménye lesz.
Tanúságomat teszem, hogy a Szabadító megerősít minket és segít nekünk, hogy fejlődésünk hosszan tartó és gyors legyen. A Mormon könyvében található példa, miszerint „sokan, rendkívül sokan” (Alma 13:12) voltak az ősi egyházban tiszták és szeplőtlenek Isten előtt, a bátorság és a vigasz forrását jelenti számomra. Szerintem az ősi egyház tagjai teljesen átlagos férfiak és nők voltak, olyanok mint ti és én. Ezek az emberek már csak irtózattal tudtak a bűnre tekinteni, és „tisztává lettek és beléptek Uruk, Istenük nyugalmába” (12. vers). Ezek a tantételek és a lelki fejlődés e folyamata ugyanígy vonatkozik ránk is, mindannyiunkra, mindig.
Moróni záró felhívása
A természetes ember levetésének és a szentté válásnak a követelménye, a rossz elkerülése és legyőzése, a jó dolgok cselekedete és a jobbá válás, az ártatlan kéz és tiszta szív elnyerése végig visszatérő téma a Mormon könyvében. Sőt, a könyv végén Moróni a záró felhívásában összefoglalja ezt a témát.
„Igen, jöjjetek Krisztushoz, és legyetek benne tökéletessé, és tartóztassátok meg magatokat minden istentelenségtől, és ha minden istentelenségtől megtartóztatjátok magatokat, és tejes lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel szeretitek Istent, akkor elegendő számotokra a kegyelme, hogy kegyelme által tökéletesek lehessetek Krisztusban…
Továbbá, ha Isten kegyelme által tökéletesek vagytok Krisztusban, és nem tagadjátok az ő hatalmát, akkor szenteltettek meg Krisztusban, Isten kegyelme által, Krisztus vérének ontásán keresztül, mely az Atya szövetségében foglaltatik, bűneitek bocsánatára, hogy szentek legyetek és szeplőtlenek” (Moróni 10:32–33; kiemelés hozzáadva).
Bánjuk meg a bűneinket őszinte szívvel és valóban jöjjünk Krisztushoz. Imádkozom, hogy a Szabadító engesztelésén keresztül igyekezzünk elérni, hogy ártatlan legyen a kezünk és tiszta legyen a szívünk, hogy szentté és szeplőtelenekké válhassunk. Tanúságomat teszem, hogy Jézus Krisztus Isten, a mi Örökkévaló Atyánk Fia. Ő, aki szeplőtlen, megvált minket a bűntől, és megerősít bennünket, hogy jót cselekedjünk és jobbá váljunk. Ekként teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.