Nyomtatásban nem jelenik meg: Egy apostol válaszol
Hogyan győzhetem le a félelmet és a bizonytalanságot?
Engedd, hogy a tudásod arról, hogy ki is vagy igazán és ki áll az oldaladon, kioltsa minden félelmedet.
A Brigham Young Egyetem, Idaho 2021. április 8-i diplomaosztó ünnepségén elhangzott beszéd alapján.
A 19. születésnapom előtt egy hónappal várakozással telve érkeztem haza. Volt otthon egy nekem címzett boríték az egyház központjából, mely arra várt, hogy felbontsam.
Majd kiugrott a szívem a helyéből izgalmamban és idegességemben, amikor azt olvastam: A Japán Fukuoka Misszióba jelöltünk ki szolgálatra. Visszamentem a munkahelyemre és elújságoltam a jó hírt. Japánba fogok menni.
„Melyik misszióba?”
A Tokiót ki tudtam volna ejteni, az Oszakát szintén, de nem tudtam felidézni a misszió nevét, és amikor végre eszembe jutott, nem tudtam, hogy kell kiejteni.
Ez a következő néhány hét során is bosszantott, miközben megosztottam a jó hírt a barátaimmal és a családommal. A családunk egyik barátja, aki épp akkor tért haza a missziójából Japánból, megpróbált segíteni nekem kívülről megtanulni egy rövid bizonyságot japánul, de képtelen voltam rá.
A misszionáriusi szolgálat iránti lelkesedésemhez ekkor már szorongás is társult a nehéz japán nyelv megtanulása miatt. Mentálisan a kihívás egyre hatalmasabb lett. A szorongásom bénító félelemmé és állandó társammá vált.
Úgy tűnt, ez a félelem elrepült velem a Brigham Young Egyetem, Hawaii kampuszára is, ahol az ázsiai nyelvek Misszionáriusképző Központja (MKK) volt. A félelmemből fokozatosan botlást okozó kő lett. Annyira fölém tornyosult, hogy majdnem felemésztett.
Hajnali 4-kor keltem, hogy a szokásos reggeli 6 órás ébredésre már pár óra tanulás mögöttem legyen. Az ellenség elkezdte az egyik jól kifinomult eszközét használni rajtam – a hasonlítgatást. A többiek haladtak a japán nyelvvel, én pedig lemaradtam. Teljesen elveszettnek éreztem magam.
Mindannyiunkban van félelem. Hadd mutassak be pár olyan konkrét félelmet, amellyel mindannyian szembesülünk bizonyos mértékig, párosítva olyan ellenszerek felvetésével, amelyek segíthetnek: a hit és a remény.
1. Az elutasítástól való félelem
Az elutasítástól való félelem annyira bénító tud lenni, hogy meggátol minket a sikerhez szükséges bátor lépések megtételében. Mindannyian ki vagyunk téve az elutasítással vagy kudarccal kapcsolatos félelemnek.
Ne feledd, ez nem határoz meg téged. Igyekezz legyőzni azt a természetes, lefelé húzó erőt, melyet a kudarctól vagy elutasítástól való félelem vált ki. Megakadályozza, hogy előre törekedj és lehetőségekre bukkanj. „Ne félj, csak higyj” (Márk 5:36).
2. A házasságtól és a családtól való félelem
Sátán érti, hogy a család központi szerepet tölt be az Úr boldogságtervében. Megkísérli elültetni a szívedben a félelem sötét magjait – bármit, ami meggátol téged abban, hogy megtapasztald a halandóság legkáprázatosabb, legnagyobb jutalmakkal járó részét: az abból fakadó ragyogó szentséget és boldogságot, hogy találsz egy örökkévaló társat, akivel világra hozzátok Mennyei Atya gyermekeit.
Légy megfontolt és imádkozz. Tanácskozz az Úrral és másokkal, akikben megbízol, akik szintén evangéliumi látásmóddal rendelkeznek, de ne fogadj el tanácsot a félelmeidtől.
3. A kitűnéstől való félelem
Bármennyire is fontos közös alapot találni, éppen annyira fontos olyan evangéliumi igazságokat megosztani, amelyek kizárólag Jézus Krisztus egyházában találhatók meg. Én mindkettő megtételére törekszem. Gondolj azokra az egyedi igazságokra, amelyekről bizonyságot tehetünk:
-
Az Atyaisten és Jézus Krisztus pontosan úgy jelentek meg Joseph Smithnek, ahogyan Ő elmondta.
-
Van ma a földön egy élő próféta.
-
Az a papsági felhatalmazás, melyet Krisztus az egyháza megalapítására használt az Újszövetségben, visszaállíttatott ezekben az utolsó napokban.
-
A felszentelt templomok az Úr házai. Szent szövetségek köttetnek bennük. Szent, élő és helyettes általi szertartások kerülnek bennük elvégzésre.
-
A Mormon könyve Isten szava.
-
Az Atyaisten, Jézus Krisztus és a Szentlélek valóságosak.
-
Jézus Krisztus a Szabadítónk és a Megváltónk.
A félelem ellenszere
Hadd kanyarodjak vissza a hawaii MKK-ban töltött időmhöz. Emlékszem, hogy miután az MKK-ban töltött időm közel feléhez értem, valami megváltozott. Emlékszem, hogy igazítottam a reggelenkénti tanulásra szánt időmön, és több időt szántam a Mormon könyve olvasására és tanulmányozására, ahelyett, hogy csak a japán nyelvvel foglalkoztam volna.
Tudtam, hogy a missziós megbízásom az Úrtól származik, ezért elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, és az Úr kezébe helyezem magam.
Nem aggódtam többé amiatt, hogy mások mennyire jól teljesítenek. Magamra vonatkozó célokat tűztem ki, és elkezdtem elérni őket.
A félelem és a bizonytalanság alábbhagyott. Hit és remény töltötte be a helyüket. Ez pedig azt eredményezte, hogy a japán nyelv tanulmányozása a szenvedélyemmé vált, és nagy örömet leltem benne. Végül kilenc évet töltöttem Japánban az életemből, amiért mélységesen hálás vagyok.
Amint hittel és reménységgel törekszünk előre, kudarcok is fognak érni minket. Szerzel majd pár sebet és horzsolást. Lesz pár buktató az előtted álló úton. De Isten fia vagy lánya vagy. Mint ilyen, az erő kifogyhatatlan isteni forrása buzog benned.
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és… józanságnak lelkét” (2 Timótheus 1:7).
„Bízzatok tehát, és ne féljetek, mert én, az Úr, veletek vagyok, és mellettetek fogok állni” (Tan és szövetségek 68:6).
Az Úr nekünk tett ígérete biztos: „aki hittel kitart, és az én akaratomat cselekszi, az győzedelmeskedni fog” (Tan és szövetségek 63:20).
Mindig van remény. Engedd, hogy a tudásod arról, hogy ki is vagy igazán és ki áll az oldaladon, kioltsa minden félelmedet.