Jézus Krisztus követésének a módjai
Azáltal követhetjük Jézus Krisztust, hogy csatlakozunk Hozzá az Ő munkájában.
Feed My Sheep [Legeltesd az én juhaimat]. Készítette: David Koch
Amikor megkeresztelkedünk, elkezdjük Jézus Krisztus neve magunkra vételének a folyamatát. Dallin H. Oaks elnök ezt írta: „Krisztus neve magunkra vételének az egyik legfontosabb jelentése az a hajlandóság és elkötelezettség, hogy magunkra vesszük a Szabadító és az Ő királysága munkáját.”
A Szabadító munkája az, hogy „véghez vigye… az ember halhatatlanságát és örök életét”. A halhatatlanság egy olyan ajándék, amelyet Jézus Krisztus már biztosított a feltámadása által. Az örök élet a legnagyobb ajándék, amelyet Isten az emberiségnek adhat. Azt jelenti, hogy családokként örökké Ővele élhetünk.
Ahhoz, hogy örök életet nyerjünk, Jézus Krisztus hithű tanítványaivá kell válnunk. Ez azt jelenti, hogy a Jézus Krisztusban és az Ő engesztelő áldozatában gyakorolt hit, a bűnbánat, a keresztelkedés, a Szentlélek ajándékának a befogadása, valamint a mindvégig kitartás által elfogadjuk az ő visszaállított evangéliumát.
Buzgón munkálkodjunk
Ezt követően csatlakozunk a Szabadítóhoz az Ő munkájában azáltal, hogy segítünk Isten gyermekeinek Jézus Krisztus hithű tanítványaivá válni. Ez magában foglalja az Ő evangéliumának a megosztását, a szétszórt Izráel egybegyűjtését, felelősségek betöltését a Szabadító egyházában, valamint törekvést arra, hogy olyanná váljunk, mint Ő.
Russell M. Nelson elnök ezt tanította: „Ha bármikor bármi olyat teszel, amivel hozzásegítesz bárkit – a fátyol mindkét oldalán – ahhoz, hogy szövetségeket kössön Istennel, és részesüljön az alapvető – keresztelési és templomi – szertartásokban, akkor Izráel egybegyűjtésében segítesz.”
Ahhoz, hogy a Szabadító munkáját a mi munkánkká tegyük, mi az Ő céljaira összpontosítunk, betartjuk a parancsolatait, és szeretjük egymást. Bár az Ő munkáját az Ő módján végezzük, bizonyos dolgokra magunktól kell rájönnünk. A Szabadító kijelentette:
„Bizony mondom, az emberek buzgón munkálkodjanak a jó ügyben, és tegyenek meg sok dolgot saját szabad akaratukból, és vigyenek véghez sok igazlelkűséget;
Mert bennük van a hatalom, ami által önrendelkezők. És amennyiben jót tesznek az emberek, semmiképpen nem veszítik el a jutalmukat.”
Amikor követjük a Szabadítót, csatlakozunk Őhozzá a munkájában, és segítünk másoknak az Ő hithű tanítványaivá válni, akkor azt tanítjuk, amit Ő tanítana, az Ő tanára összpontosítunk, és kiemelt figyelmet szentelünk a szegény, szükséget szenvedő és sebezhető embereknek. A Szabadító világosan tanította ezt, amikor Ésaiástól idézett egy zsinagógában Názáretben:
„Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat”.
Jézus Krisztushoz csatlakozni az Ő munkájában azért izgalmas, mert az Ő munkáit, terveit és céljait „nem lehet meghiúsítani, és nem is válhatnak semmivé”. Az Úr ezt tanácsolta azoknak, akik elkeseredtek: „Ne fáradjatok bele tehát a jó tevésébe, mert nagy munka alapját fektetitek le. És kis dolgokból jő elő az, ami nagy.”
Szív és készséges elme
Nem kell rendkívüli tehetségeket vagy képességeket hoznunk az Úr munkájába. Az Ő követelménye egyszerűen az elkötelezettség és a hajlandóság. Azt mondta: „Az Úr a szívet és készséges elmét követel meg”. Az Úr képességet tud adni annak, akinek megvan a hajlandósága, de nem tud – vagyis nem fog – hajlandóságot adni annak, akinek csak képessége van. Nem számít, milyen tehetségesek vagyunk, Ő csak akkor fog használni minket, ha elkötelezzük magunkat a munkája mellett, és hajlandóak vagyunk segíteni Neki.
Samuel és Anna-Maria Koivisto elkötelezettséget és hajlandóságot is tanúsított. Nem sokkal a házasságkötésük után Koivistóék szakmai okokból Finnországból Svédországba költöztek. Megérkezésük után Koivisto fivér meghívást kapott, hogy találkozzon Leif G. Mattsson elnökkel, a Svédország Göteborg Cövek elnökségének az egyik tanácsosával. Mivel Samuel nem beszélt svédül, angolul beszélgettek.
E rövid látogatást követően Mattsson elnök felkérte Samuelt, hogy szolgáljon egyházközségi misszióvezetőként. Samuel rámutatott a nyilvánvalóra: „Hiszen én nem beszélek svédül.”
Mattsson elnök áthajolt az asztal felett és nyomatékosan így szólt: „Azt kérdeztem, hogy tudsz-e svédül, vagy azt, hogy hajlandó lennél-e szolgálni az Urat?”
Samuel így felelt: „Azt kérdezted, hogy hajlandó lennék-e szolgálni az Urat, és én az vagyok.”
Samuel elfogadta az elhívást. Anna-Maria szintén elfogadott elhívásokat. Mindketten hithűen szolgáltak, és mindeközben gyönyörűen megtanultak svédül beszélni. Samuel és Anna-Maria életét az elkötelezettség és az Úr szolgálatára való hajlandóság jellemezte. Megtanították nekem, hogy amikor szolgálunk, használjuk a kapott tehetségeinket, az Úr pedig segít megvalósítanunk az Ő céljait.
Amikor hajlandóak vagyunk szolgálni, akkor igyekszünk nem panaszkodni vagy zúgolódni. Ha nem ügyelünk, nem tartunk fenn egy örökkévaló látásmódot, és nem emlékeztetjük magunkat arra, hogy kinek a munkája ez valójában, akkor lehet, hogy panaszkodunk, zúgolódunk és megingunk a Jézus Krisztus iránti elkötelezettségünkben. Ez az Úr elleni nyílt lázadáshoz is vezethet. Idővel pedig a meglévő hitünket is elveszíthetjük.
Azért imádkozom, hogy mindig úgy döntsünk, követjük Jézus Krisztust azáltal, hogy csatlakozunk Őhozzá az Ő munkájában. Amikor így teszünk, „igen nagy és becses ígéretek[et]” kapunk, beleértve a bűnök bocsánatát, a szabadulást és a felmagasztosulást. Mi több, a legnagyobb ajándék ígéretét kapjuk, amelyet Isten adhat: az örök életét.