Több idő Maxszel. Jóbarát, 2024. márc. 42.
Ti írtátok
Több idő Maxszel
Egyszer sátorozni mentem a tengerpartra a családommal, néhány barátommal és a kutyámmal, Maxszel. Úsztunk és egész nap játszottunk. Aztán tűzijátékot néztünk, amikor besötétedett. Mindannyian fantasztikusan éreztük magunkat.
Amikor véget ért a tűzijáték, kerestem Maxszet, de nyoma veszett! Pánikba estem, és elkezdtem kiabálni, hogy Max eltűnt. Könnyek csorogtak végig az arcomon, miközben mindannyian kerestük őt az erdőben. Éreztem, amint egy kis hang azt mondja nekem, hogy imádkozzak, és így is tettem. De az egész testem remegett, és nagyon féltettem Maxszet.
Nem találtuk meg, így hát visszamentünk a sátrunkhoz. Továbbra is imádkoztam az elmémben, de kezdtem elveszíteni a reményt. Álomba sírtam magam.
Néhány órával később a szüleim ráztak fel. Max ott ült mellettem! A szüleim meghallották Max nyakörvének a csilingelését a sátrunk előtt. Szorosan átöleltem, és halkan megköszöntem Istennek, hogy megválaszolta az imáimat.
Három évvel később Maxnek megsérült a háta, és sokat szenvedett. Nem lehetett meggyógyítani, így el kellett búcsúznunk tőle. Mennyei Atya megvigasztalt és békességet adott nekem. A Szentlélek emlékeztetett arra, hogy három éve már majdnem elveszítettük Maxet, de Isten segített nekünk megtalálni őt. Hálás vagyok, amiért több időt adott nekünk arra, hogy Maxet szeressük.
Tudom, hogy Isten megválaszolja az imákat, és vigaszt nyújt a megpróbáltatásokban. Jézus Krisztus engesztelése mindenkinek szól. Nagyon hálás vagyok azért, amit Jézus Krisztus és Mennyei Atya a családomért és értem tesz.
Illusztrálta: Camarie Brunson