Egy emlékezetes húsvét. Jóbarát, 2024. márc. 14–15.
Egy emlékezetes húsvét
Jonas érezte Jézus szeretetét, miközben énekelt.
Ez a történet Finnországban játszódott.
Jonas nevetve futott versenyt a fivéreivel a nappaliig az otthoni estre. Még mindig érezte a húsvéti vacsorához sütött finom bárányhús illatát. És még mindig érezte a hagyományos húsvéti desszertjük, a pasa édes ízét a szájában.
Miután a család csendben helyet foglalt, Jonas bátyja, Tristan felállt.
„Boldog húsvétot!” – mondta Tristan. Egy énekkel és imával kezdte az otthoni estjüket. Aztán eljött az ideje a különleges zenei műsoruknak. Mindenki egy Jézusról szóló dallal készült, amit előadott a többieknek.
Tristan gitározott, óvatosan pengetve a húrokat. Aztán az öccse, Einar zongorázott. Az ujjai finoman mozogtak a billentyűkön. Anya, Apa és Jonas többi fivére szintén eljátszott egy-egy dalt. Jonas nagyon szerette hallani a családja zenélését.
Végül aztán Jonas is sorra került. Vett egy mély levegőt, és énekelni kezdett.
„Ha kísértést érzek, hogy rosszat tegyek, A Szent Lélek halk hangon azt súgja, ha figyelek: »Úgy szeress, ahogy Ő szeret téged«”.*
Miközben Jonas énekelt, a szíve megtelt szeretettel. A szemébe a boldogság könnyei szöktek. Úgy érezte, mintha a Szentlélek azt mondaná neki, hogy Mennyei Atya és Jézus szeretik őt.
„Köszönöm mindnyájatoknak, hogy megosztottátok a tehetségeiteket” – mondta Apa. Feltartott egy képet. A képen Jézus Krisztus egy fa mellett térdelt és imádkozott. „Ki tudja, mi történik ezen a képen?”
Jonas feltette a kezét. „Jézus a Gecsemánéban imádkozik.”
Apa bólintott. „Így van. Itt érezte minden fájdalmunkat és bánatunkat.”
„A Gecsemáné kertjébe ment, mielőtt meghalt – mondta Anya. – Miután Jézus meghalt, újra élt. Ez mind része az Ő engesztelésének. Jézus azért tette mindezt, mert szeret minket.”
Anya elindított egy rövidfilmet az első húsvétról. Amikor a rövidfilm véget ért, egy percig mindenki csendben volt. Jonas ismét érezte Mennyei Atya és Jézus Krisztus szeretetét.
„Itt van már az ideje a tevékenységünknek?” – kérdezte Jonas.
Anya felállt a kanapéról, és odament a szekrényhez. „Igen! Segítenél nekem, Jonas?”
Jonas és Anya ragasztót, ollót és egy kupac egyházi folyóiratot vett elő. Szétterítették őket a padlón. Aztán Anya mindenkinek odaadta a különleges húsvéti naplóját. „Készítsünk egy képes alkotást Jézus Krisztusról a naplónkba Húsvét alkalmából.”
Jonas a padlón ült, és kinyitotta a jegyzetfüzetét.
Apa felvett egy tollat, hogy írjon a naplójába. „A képetek mellé leírhatjátok, miként fogjátok követni Mennyei Atyát és Jézust, hogy hasonlóbbá váljatok Őhozzájuk.”
Jonas az egyik folyóiratot lapozgatta. Talált egy képet, amelyen Jézus Krisztus mosolygott.
Kivágta a képet, és a naplója oldalának a közepére ragasztotta. Arra gondolt, milyen sok szeretetet érzett a Szabadítótól aznap. Aztán ezt írta: „Úgy fogom követni Mennyei Atyát és Jézust, hogy hallgatok Apára és Anyára, és segítek a házimunkában. És jobban fogom szeretni a testvéreimet.” Feltartotta, hogy megmutassa Anyának. Ő elolvasta, amit írt, és elmosolyodott.
Jonas sokáig emlékezni fog erre a húsvétra. Érezte Jézus Krisztus szeretetét, amikor énekelt és tanult Róla. És érezte Jézus szeretetét, amikor megpróbált olyan lenni, mint Ő.
Mennyei Atya és Jézus Krisztus valóban szeretik Jonast. És Jonas is szereti Őket.
Illusztrálta: Sztyelijana Doneva