Nyomtatásban nem jelenik meg
Fogadd be a bűnbánat és a megbocsátás gyógyító hatalmát!
Az “Asking, Seeking, and Knocking: A Compassionate Pattern” [Kérni, keresni és zörgetni: egy könyörületes minta] című áhítati beszédéből, amely 2023. jan. 29-én hangzott el a Brigham Young Egyetem Hawaii kampuszán. A teljes angol nyelvű beszéd a speeches.byuh.edu oldalon található.
Találj választ három kérdésre a bűnbánatról és a megbocsátásról.
Néhány hónappal ezelőtt arra kértem a BYU–Hawaii hallgatóit, hogy nyújtsanak be egy olyan kérdést egy apostolnak, amely Jézus Krisztus tanítványaként leginkább foglalkoztatja őket. A kérdéseket hasonló témánként csoportosítottam. Az egyik ilyen kérdéscsoport a bűnbánathoz és a bűnbocsánathoz, illetve ahhoz kapcsolódott, hogy érdemesnek érezzük magunkat az úrvacsoravételre, és érezzük Isten irántunk való szeretetét még akkor is, amikor esetleg érdemtelennek érezzük magunkat. Most ezzel a témával szeretnék foglalkozni.
Isten akkor is szerethet engem, amikor bűnt követtem el?
Érdekes megjegyezni, hogy a bűnbánat tantétele a Jézus Krisztusba vetett hit után következik. Nos, el kell mondanom, hogy Isten szeret minket, még akkor is, ha mélyre süllyedtünk a bűnbe. Bűnbocsánatot nyerünk, amikor megalázkodunk Isten előtt, szükség szerint tanácskozunk a megfelelő egyházi vezetőkkel, valamint bűnbánatot tartunk és felhagyunk a bűneinkkel. E lépések közelebb hoznak minket a Szabadítóhoz, aki végül megszabadíthat a bűntudattól, a bánattól, illetve a lelki és fizikai fogságtól.
Miért érzek bűntudatot még azután is, hogy bűnbánatot tartottam?
Nem tudjuk, miért érzünk időnként továbbra is bűntudatot, még azután is, hogy megbántuk az elkövetett bűnöket. Találgatás helyett inkább beszélgess erről Mennyei Atyánkkal. Tedd fel ezt a kérdést közvetlenül Neki. Tudom, hogy idővel ki fogja nyilatkoztatni neked, hogy mire van szükséged. Nekem is vannak még emlékeim néhány múltbéli hibámról. Amikor erről imádkoztam, az Úr azt mondta nekem, hogy megbocsátást nyertem, és nem kellene többé aggódnom e dolgok miatt. Azt is érzem azonban, hogy ezek az emlékek figyelmeztetést jelentenek számomra, nehogy még egyszer ugyanezekbe a hibákba essek.
Tehát nem teljesen rossz, ha vannak ilyen emlékeink. Isten irántam való szeretetének a megnyilvánulásaként látom őket az életemben, melyekkel következetesen arra figyelmeztet engem, hogy kerüljem el azokat az utakat. Miközben folyamatosan igyekszünk a tőlünk telhető legjobbat tenni, cselekedeteinken keresztül kinyilvánítva a vágyat, hogy megtisztítsuk a belső edényt (lásd Alma 60:23), a bűntudat és a csüggedés érzése általában elmúlik. Idővel az élményünk hasonló lehet Almáéhoz, aki bizonyságot tett arról, hogy a bűnbánat után „még mindig emlékezett a bűneire, de bűnei emléke többé már nem gyötörte és kínozta őt, mert tudta, hogy megbocsátást nyert”1.
Hogyan bocsáthatok meg azoknak, akik bántottak engem?
A beküldött kérdésekben megfogalmazódott egy érdekes aggály, amely az azoknak való megbocsátáshoz kapcsolódik, akik bántottak minket és rossz dolgokat tettek velünk.
Nos, ez egy érdekes kérdés. Összpontosítsunk néhány tantételre, és nézzük meg, hogyan alkalmazhatjuk őket. Isten igéjének a tanulmányozása során azt tanuljuk, hogy a másoknak való megbocsátás hatalmas lelki áldásokat hoz, köztük békességet és reményt. Ezen áldások közül talán az a legfontosabb, hogy amikor megbocsátunk másoknak, akkor mi is bocsánatot nyerhetünk a saját bűneinkre. Az Úr azt tanítja nekünk, hogy a megbocsátás egyetemes parancsolat, továbbá hogy „től[ünk] megköveteltetik, hogy minden embernek megbocsáss[unk]” (Tan és szövetségek 64:10). Ez azonban még így is nehéz lehet.
Néha hagyjuk, hogy a büszkeség, a félelem, a neheztelés vagy a keserűség elcsüggesszen minket és megakadályozzon abban, hogy reményt tudjunk érezni. A megbocsátáshoz szükséges bátorság azonban megadatik azoknak, akik hitüket és bizalmukat az Úrba helyezik. Az Ő segítségével rátalálhatunk a másoknak való megbocsátáshoz szükséges erőre, akár súlyos bűnt követtek el ellenünk, akár egy véletlen sérelemről van szó. A megbocsátás azt jelenti, hogy elengedjük mások hibáztatását egy múltbéli sérelemért. Azt jelenti, hogy búcsút intünk egy jelentős tehernek. Azt jelenti, hogy éljük tovább az életünket.
Ami a felejtést illeti, fontos szem előtt tartanunk, miszerint „a megbocsátás nem azt jelenti, hogy elfeledjük, hogy a sérelemre valaha is sor került vagy úgy teszünk, mintha soha meg sem történt volna. Nem azt jelenti, hogy megengedjük a [bántó viselkedés] folytatását. Nem azt jelenti, hogy minden kapcsolat esetében lehetőség van a helyrehozatalra. És azt sem jelenti, hogy a vétkest ne kellene felelősségre vonni a tetteiért. Azt jelenti, hogy a Szabadító segíthet neked az elengedésben.”2
Íme néhány javaslat, amely segíthet ebben a folyamatban:
-
Imádkozz alázatért! Az alázat a gőg ellentéte, amely az elsődleges gátló tényező a megbocsátásra tett erőfeszítésünkben. A gőg arra indít, hogy a mások iránti ellenséges érzésekre összpontosítsunk. Arra is késztet, hogy hagyjuk figyelmen kívül a saját gyengeségeinket, hibáinkat és bűneinket. Az Úr azonban ezt ígéri: „[H]a megalázkodnak előttem és hisznek bennem, akkor erőssé teszem számukra a gyenge dolgokat” (Ether 12:27). Alázatunk és hitünk szerint az Úr segíteni fog hasonlóbbá válnunk Őhozzá, és igazán úgy megbocsátanunk, ahogy Ő tette.
-
Fejezd ki a háládat! A hála kifejezése még teljesebb mértékben meghívja a Lelket az életünkbe, ami meglágyíthatja és megváltoztathatja a szívünket. Naplót is vezethetsz azokról a dolgokról, amelyekért hálás vagy. Mindennap keresd Isten szeretetének a megnyilvánulásait. Amikor hálás hozzáállással élsz, talán még arra is okot találhatsz, hogy hálás legyél a megpróbáltatásaidért.
-
Légy türelmes! Időbe telhet megbocsátanod, amikor nagy fájdalmat élsz át. Egy fájdalmas válásból felépülő nő a következő bölcs tanácsot kapta a püspökétől: „Tarts fenn helyet a szívedben a megbocsátásnak, és amikor megérkezik, fogadd be.” Buzgó ima, tanulmányozás és elmélkedés által tudunk helyet adni a megbocsátásnak. A Krisztus szavain való mindennapos lakmározás szintén segíthet közelebb kerülnöd Őhozzá, és hatalmas gyógyító erőt fog hozni az életedbe (lásd 2 Nefi 31:20; Jákób 2:8).
-
Hagyd magad mögött a múltat! Ami megtörtént, megtörtént, és nem lehet változtatni rajta. Összpontosítsd az energiádat a mára, mert ma hatalmadban áll a megbocsátás mellett dönteni. Vessed az Úrra a terhedet. Krisztus így hív: „Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket” (Máté 11:28). Ne feledd: Krisztus amellett, hogy magára vette a világ bűneit, magára vette a fájdalmainkat és a gyengeségeinket is (lásd 2 Nefi 9:21; Alma 7:11–12; Tan és szövetségek 18:11). Ha hagyod, Ő könnyűvé teheti a terheidet.
Kihívást jelenthet erőre lelni a megbocsátáshoz, de a Szabadító és az Ő engesztelése lehetővé teszik ezt. Igaz az, hogy amikor megnyitjuk a szívünket a másoknak való megbocsátás előtt, akkor békességgel áldatunk meg. Arra kérlek, hogy fogadd be a megbocsátás gyógyító hatalmát.