Nyomtatásban nem jelenik meg: Fiatal felnőtteknek
Megérteni a visszafogottság választásából fakadó áldásokat
Amikor felismertem, hogy ki vagyok és mennyit érek Isten leányaként, a visszafogottság teljesen természetessé vált számomra.
Néhány hónappal a felruházásom után egy tűzforró autóban ültünk egy barátommal, amikor megjegyezte, hogy a rajtam lévő rövidnadrág elég hosszú.
„Nincs meleged?” – kérdezte.
„Dehogynem!” – feleltem vidáman.
Mindketten nevettünk.
„Azért, ismerve téged, akkor sem vennél fel rövidebb nadrágot, ha éppen nem lenne rajtad egyházi alsóruha. Mindig is totál visszafogott voltál” – viccelődött.
Átgondoltam ezt az állítást.
„Igazad van” – mondtam nevetve.
De igazság szerint kissé nyugtalanítónak találtam a kijelentését. Mit értett azon, hogy „totál” visszafogott? Szélsőségesen visszafogott lettem volna? Azt gondolja, hogy fura vagyok?
Aztán a kérdés mögött még több olyan kérdés bujkált, amelyeken már egy ideje töprengtem, de mindig féltem feltenni: Tényleg, miért is köteleztem el magam annyira a visszafogott öltözködés mellett? Tényleg segít nekem Krisztus jobb tanítványává válnom? Egyáltalán számít?
Keresve a visszafogottság áldásait
Könnyen lehet, hogy néhányunkban felmerülnek kérdések a visszafogottsággal kapcsolatban, különösen olyan értelemben, hogy mi köze van annak a tanítványságunkhoz. Amikor azonban a Lélek általi útmutatásra törekszünk, elkezdhetjük megérteni a parancsolat mögött rejlő okokat.
Amikor kérdéseim voltak a visszafogottsággal kapcsolatban, és nyomást éreztem a világ részéről, hogy engedjek a mércéimből, a kérdéseimet Mennyei Atya elé vittem. Apránként eszembe jutott számos olyan eset, amikor a döntés, mely szerint visszafogott leszek – megjelenésben és viselkedésben egyaránt –, rendkívül megáldotta az életemet.
Íme néhány áldás, amelyet a visszafogottság tantételének a befogadása nyomán tapasztaltam meg.
1. A visszafogottság képes fejleszteni a magabiztosságot
A testünk a lelki énünk szent „edénye”, és kézzelfogható emlékeztetőként szolgál arra, hogy milyen tökéletesen szeret minket Mennyei Atyánk. Valódi kiváltság, hogy testünk van, mert lehetővé teszi számunkra, hogy olyanná váljunk, mint Ő. Amikor átgondoljuk ezt a csodálatos és felfoghatatlan igazságot, miért is ne lennénk magabiztosabbak amiatt, akik vagyunk?
Ha szánsz egy kis időt arra, hogy körülnézz, észre fogod venni, hogy az ellenség miatt a világ Mennyei Atya szándékától eltérő megvilágításban láttatja a testeket. Bírálják és hasonlítgatják őket, és gyakran dicsőítik azt, ami kirívó. A világ meg akar minket győzni arról, hogy ha egy bizonyos módon viselkedünk és öltözködünk, az segíteni fog nekünk beilleszkedni és minden korábbinál magabiztosabbnak érezni magunkat. Ám az ebből eredő magabiztosság illékony.
A tartós magabiztosság az isteni kilétünk megértéséből ered – abból a felismerésből, hogy a testünk szent eszköz, melyen keresztül lehetőségünk van megtapasztalni az életet, nem pedig a világ tetszésének az elnyerésére szolgáló dísz.1
A Tan és szövetségek 121:45-ben az Úr azt tanítja, hogy „gondolataidat… díszítse szüntelenül az erény; akkor majd megerősödik önbizalmad Isten színe előtt”.
És ez igaz! Amikor visszafogott, erényes gondolataink vannak, azok visszatükröződnek a viselkedésünkben, a beszédünkben és a megjelenésünkben, és valódi önbizalmat tapasztalhatunk meg.
Időről időre a világi vágyaim szembekerültek a visszafogottsággal: például szerettem volna bizonyos ruhákat felvenni, hogy vonzónak érezzem magam, vagy arra vágytam, hogy egy bizonyos viselkedés által beilleszkedjek valahova. Amikor azonban igazán megértettem isteni kilétemet, onnantól képviselni is szerettem volna ezt az igazságot, és a visszafogott viselkedés és öltözködés idővel teljesen természetessé vált számomra. Továbbá az önbizalmam is növekedett – elvégre a valódi magabiztosságnak nem sok köze van a megjelenésünkhöz, hanem sokkal inkább az olyan életvitelhez, amely az isteni kilétünket tükrözi.
2. A visszafogottság képes elmélyíteni a kapcsolatunkat Mennyei Atyával és Jézus Krisztussal
Amikor szabályokként tekintünk rájuk, az evangélium parancsolatai korlátozónak tűnhetnek. Amikor azonban Mennyei Atyánk örökkévaló látásmódjára és irántunk való szeretetére összpontosítunk, akkor a bizonyságunkat arra az igazságra építhetjük, mely szerint a parancsolatainak az a célja, hogy megvédelmezzenek és megáldjanak minket. Azok az Ő tökéletes szeretetéből fakadnak.2
Azon elmélkedve, hogy a visszafogottság miként áldotta meg az életemet, egyszer elgondolkodtam azon a kérdésen, amelyet M. Russell Ballard elnök, a Tizenkét Apostol Kvóruma ügyvezető elnöke tett fel az Isten iránti szeretetünkről és a világ dolgairól. Ez így szólt: „Vajon mit felelnénk a kérdésre: »Jobban szeretsz-é engem ezeknél?«”
Rájöttem, hogy még ha a világ tele is van kísértésekkel, de amikor belegondolok, hogy mit tett értem szeretetből Mennyei Atya és a Szabadító, akkor a visszafogottság választása az egyik olyan dolog, amelyet megtehetek azért, hogy cserébe szeretetet tanúsítsak Irántuk. A visszafogottság az Irántuk való belső elkötelezettségemet tükrözi, és miközben továbbra is kimutatom az odaadásomat, úgy érzem, hogy elmélyítem a Velük való kapcsolatomat, ami önmagában is áldás.
3. A visszafogottság képes örömet hozni
D. Todd Christofferson elder a Tizenkét Apostol Kvórumából ezt tanította: „Az Ő parancsolatai… nem nehezek – épp ellenkezőleg. Kijelölik a gyógyulás, a boldogság, a békesség és az öröm ösvényét…, a parancsolataiknak való engedelmességben pedig még teljesebben és mélységesebben érezzük az Ő tökéletes szeretetüket.”4
Az 1 Nefiben pedig azt olvassuk, hogy Isten szeretete „a legörömtelibb a lélek számára” (1 Nefi 11:23, lásd még 22. vers). Amikor úgy döntünk, hogy követjük a parancsolatokat, beleértve a visszafogottságot is, akkor képesek vagyunk érezni az Ő szeretetét, és részesülni Jézus Krisztus evangéliumának a gyümölcseiből, ami az igaz öröm forrása.
Ha úgy öltözködöm vagy viselkedem, mint a világ nagy része, attól egy pillanatra boldogságot érezhetek, és időnként éreztem is ilyen kísértést. Viszont a legvidámabb akkor vagyok, amikor igyekszem betartani a parancsolatokat és a szövetségeimet, mert ez lehetővé teszi számomra, hogy érezzem Mennyei Atya tökéletes szeretetét.
A valódi kilétünk egy kincs
A barátommal folytatott beszélgetés során azt gondoltam, hogy biztosan egy kissé prűdnek tart. Viszont amikor néhány évvel később ebből a barátomból a férjem lett, elmondta nekem, hogy mindig mennyire bejött neki, ahogy a Krisztus iránti elkötelezettségem a megjelenésemben, a beszédemben és a cselekedeteimben is megnyilvánult.
Nem lesz mindig könnyű a visszafogottságot választani, mert „a világ hangjai és kényszerei lebilincselőek, és sok van belőlük” . Azonban azzal is tisztában vagyok, hogy azok az áldások és az az öröm, amelyekben akkor részesülök, amikor a visszafogottságot választom, sokkal többet érnek, mint bármi, amit a világ nyújthat nekem.
Ha kérdéseid vannak a visszafogottsággal kapcsolatban, arra kérlek, törekedj személyes kinyilatkoztatásra, és gondold át, miként áldotta meg az életedet. És ne feledd: ne ítéld meg mások érdemességét a visszafogottsággal kapcsolatos döntéseik alapján! Amikor úgy döntünk, hogy a visszafogottságot választjuk, legyünk együttérzőek másokkal, ahogy azt a Szabadító teszi velünk.
A visszafogottság az egyik legnagyszerűbb módja annak, hogy megtanuljuk becsben tartani a valódi kilétünket, közelebb kerüljünk Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz, és örömöt érezzünk az életünkben. Ez nálam így működött, és tudom, hogy nálad is így lehet.