Fiataloknak
Fényképezte: Christina Smith
Szeretem a templomot, mert az olyan hely, ahol az ember igazán érezheti a Lelket. A tisztaság helye, ahol valóban érezni lehet Krisztus szeretetét.
Lehetőségem nyílt egy évet az Amerikai Egyesült Államokban tölteni. Megérkezésemet követően egy ideig nagyon magányos voltam. Hiányzott a családom és az otthonom, de nem csak ennyivel küszködtem. Az iskolában nem volt sok barátom, nehezen birkóztam meg a nyelvvel és a kultúrával, és volt egy kis nehézségem a családdal is, akiknél laktam.
Néha még istentiszteleten is egyedül éreztem magam. Hazakívánkoztam. Már nagyon-nagyon szerettem volna viszontlátni a családomat.
Aztán elkezdtem Jézus Krisztusról és arról gondolkozni, hogy Ő miként szenvedett értem. Imádkoztam, és Isten megvigasztalt. Nagyon közel volt a templom ahhoz, ahol laktam – mindössze hat percre. Eldöntöttem hát, hogy hetente egyszer elmegyek a templomba, és ez nagy áldásnak bizonyult az életemben.
A dolgok elkezdtek megváltozni. Találtam néhány jó barátot, és Isten lehetővé tette, hogy az otthonomtól távol töltött időszakot a végéig ki tudjam tölteni. Tudom, hogy Jézus Krisztusnak köszönhetően éreztem a vigaszt. Segítséget és erőt adott nekem, ez pedig bátorsággal töltött el. Az emberek néha úgy gondolják, hogy Jézus Krisztus engesztelése csak a bűnbánatról szól. Ám Krisztus a nagyszerű vigasz forrása is. Tudom, hogy semmiképpen sem érthetek meg mindent, amit Ő elviselt, de Ő megért engem.
Yona C., 17, Franciaország