Öt tanulság fiatal felnőtteknek fiatal apostoloktól
Mit tanulhatunk napjainkban a visszaállítás első apostolainak tapasztalataiból?
Az életkoruk 23 és 35 év között volt, mégis segítettek megváltoztatni a világot. A visszaállított egyház első apostolai fiatalok voltak. Néhányan alkalmatlannak érezték magukat. Néhányan hibákat követtek el. De mindannyian valami fontosat vittek véghez. Íme öt olyan tanulság, amelyet az ő tapasztalataikból levonhatunk.
1. Nem kell elég jónak éreznetek magatokat ahhoz, hogy elég jók legyetek
Illusztrációk: Elizabeth Thayer
Heber C. Kimball alkalmatlannak érezte magát, amikor 1835 februárjában megkapta a Tizenkét Apostol Kvórumába szóló elhívását. Kevesebb mint három éve volt az egyház tagja, és mindössze 33 éves volt.
„Messze meghaladta azt, amire számítottam” – idézte fel később Heber.1 Azonban hajlandó volt elfogadni az elhívást, elrendelése során pedig az hangzott el, hogy „a közreműködése révén sok millióan [fognak megtérni]”2.
Apostolként két igen sikeres missziót szolgált Angliában. Emberek sokaságát térítette meg, akiknek mára valószínűleg milliószám vannak leszármazottaik. Heber számára áldást hozott az, hogy akkor is nekivágott, amikor úgy érezte, hogy keveset tud nyújtani.
2. Döntéseink határoznak meg bennünket, nem a körülményeink
Thomas B. Marsh 14 évesen szökött meg New Hampshire-i otthonából. Dolgozott mezőgazdasági munkásként Vermontban, pincérként a New York-i Albanyban, szállodai alkalmazottként New Yorkban, majd pedig cselédként Long Islanden. A körülményei bizonytalanok voltak mindaddig, amíg nem találkozott Elizabeth Godkinnel, akit feleségül is vett.
A Lélek végül őt és Elizabethet New York állam nyugati részére vezette. Ott hallottak a Mormon könyvéről. Thomas látta az első 16 oldal lapjait, amikor azok elkészültek a nyomdában, és a nyomdász megengedte neki, hogy elolvassa a kefelevonatot. Thomas hitt abban, hogy a könyv Istentől jött, ezért úgy döntött, hogy csatlakozik az egyházhoz. 1830. szeptember 3-án keresztelkedett meg.3
Thomas különböző területeken prédikálta az evangéliumot. Elviselte a megpróbáltatásokat, amikor 1833 novemberében a szenteket kitelepítették Missouri állam Jackson megyéjéből. A Missouri főtanács egyik alapító tagja volt annak 1834. júliusi megszervezésekor. Miután 34 évesen elhívták apostolnak, a Tizenkét Apostol Kvóruma elnökeként szolgált. Habár korábban buzgón védelmezte Joseph Smitht a szakadárokkal szemben, idővel maga Thomas is kiábrándulttá vált. 1838-ban úgy döntött, hogy elhagyja az egyházat.4
Thomas Marsh életéből azt tanulhatjuk meg, hogy a bizonytalan körülmények nem kell hogy távol tartsanak minket az evangélium áldásaitól – sem pedig mások életének megáldásától.
3. Legyetek óvatosak: senki sincs annyira jó, hogy ne bukhatna el
Lyman Johnson volt a legfiatalabb az elhívottak között: az elhívása idején 23 éves és négy hónapos. 1831-ben, alig néhány nappal a 20. születésnapja után rendelték el főpappá, és már több missziót is szolgált az egyházban. Az egyik ilyen misszió alkalmával tartott prédikációját úgy emlegették, mint „az egyik legerőteljesebb bizonyságot Joseph Smith küldetését és az utolsó napok nagyszerű munkáját illetően”5.
Sajnos Lyman apostoli szolgálata nem tartott sokáig. 1837-ben, a kirtlandi gazdasági válság idején Joseph Smith ellen fordult. Lymant 1838-ban kizárták az egyházból.
Függetlenül attól, hogy milyen jól tudott prédikálni, vagy hogy milyen hivatalt viselt az egyházban, Lyman mégis elbukott. Brigham Young elmondása szerint Lyman később bevallotta, hogy azt kívánja, bárcsak még mindig tudna hinni az evangéliumban: „[T]elve voltam örömmel és jó kedéllyel. […] Nappal s éjszaka boldog voltam… Most azonban rendkívüli sötétség, kín, bánat és nyomorúság van.”6
4. Az engedelmesség nem garantálja, hogy könnyű lesz, mégis megéri
Miután Parley P. Prattet elrendelték apostolnak, Oliver Cowdery – egyike azoknak, akik ki lettek jelölve, hogy segédkezzenek az apostolok kiválasztásában –, különleges feladatot rótt Parley-ra, amikor azt mondta, hogy „szolgálattétel[e] ugyanolyan nehézségekkel fog járni, mint az ősi apostoloké”. Azt mondta, hogy Parley-t „erős kazamaták és komor börtönök” várják, de ezek a körülmények ne rettentsék el, mert a megpróbáltatásai teszik majd lehetővé, hogy „elnyer[je] a dicsőséget”, melyet az Úr előkészített számára.7
Parley élete ennek megfelelően alakult. Időnként nyomasztó szegénységben élt. Máskor gúnyolódásban volt része, amikor az evangéliumot prédikálta. 1838-ban és 1839-ben börtönben volt olyan vádak alapján, amelyek az egyháztagok Missouriban átélt nehézségeiből eredtek. Parley ennek ellenére megtapasztalta az Oliver által megígért áldásokat. Nem sokkal a szabadulását követően ezt írta: „Jól vagyunk, és minden megpróbáltatásaink után felettébb boldogulunk az Úrban.”8
5. A kor nem számít annyit, mint a hit
Orson Pratt – Parley öccse – volt az apostolok között a második legfiatalabb. 23 évesen hívták el, és csupán pár héttel volt idősebb Lyman Johnsonnál. Az a szolgálat, amelyet Orson addigra már elvégzett az egyház számára, kiváló példát nyújt arra, ahogy a fiatal felnőttek jóra vivő erőt jelenthetnek.
Orsont 1830. szeptember 19-én – a 19. születésnapján – keresztelték meg. Röviddel ezután Joseph Smith kinyilatkoztatást kapott számára, miszerint Orson Isten fia, aki áldott a hite miatt, és akinek az evangélium prédikálása a feladata (lásd T&Sz 34:3–6). Ennek megfelelően Orson számos missziót szolgált, köztük egyet Lyman Johnsonnal 1832-ben, melynek során közel száz embert kereszteltek meg, és elrendeltek több eldert is.
Orson akkor sem volt Kirtlandben, amikor elhívták apostolnak. 1835. április 23-án Columbus városában érte a hír, hogy április 26-án meg kell jelennie egy kirtlandi gyűlésen.
Nem tudott semmit a gyűlés céljáról, de azonnal odasietett. Nem tudva arról, hogy elhívták apostolnak, arra ment be, hogy a gyülekezet „imádkoz[ik] és az érkezését remél[i]”9. A szentek támogatását érezve Orson elfogadta az elhívást.
Apostolként elkészített egy füzetet, amely a Joseph Smith első látomásáról szóló legkorábbi nyomtatásban megjelent beszámolót tartalmazta. 1847-es pionírként részletes feljegyzést vezetett a nyugatra vezető vándorlásról. Írt továbbá számos misszionáriusi füzetet, és a Mormon könyvének is határozott védelmezője volt.
A mi korunk más – vagy mégsem?
Sok tekintetben a mai fiatal felnőttek tényleg különböznek az 1835-ben élőktől. E tanulságok azonban mégis segíthetnek napjaink fiatal felnőtteinek, amikor arra törekednek, hogy valóra váltsák a bennük rejlő lehetőségeket. Foglaljuk tehát össze:
-
Ha alkalmatlannak érzitek is magatokat, haladjatok előre!
-
Mindenkit érnek kihívások. Igenis képesek vagytok megbirkózni a sajátjaitokkal.
-
Boldogabbak lesztek, ha tevékenyek maradtok az egyházban.
-
Maradjatok elkötelezettek! Legyetek engedelmesek és hithűek! Az áldások jönni fognak.
-
Fontos az, amit nyújtani tudtok. Az Úr számít rátok.