Elfelejtett könyvek, felidézett bizonyság
A szerző a Fülöp-szigeteken, Cagayan tartományban él.
Minden szem rám szegeződött. Megvédhetem az egyházat pusztán a magam egyszerű bizonyságával?
Az egyik évben célul tűztem ki, hogy javítsak a lelki tanulásomon. Mindenhova vittem magammal egyházi könyveket, füzeteket, kézikönyveket és szentírásokat, még az iskolába is, mivel éheztem Isten szavára. Az erőfeszítéseim azonban visszafogottabbá váltak, amikor lefoglalt egy közelgő dolgozatra való készülés.
Egy nap a tanárunk az egyik beszélgetés során megkérte, hogy álljanak fel a nem katolikus diákok. Az osztályban én voltam az egyetlen utolsó napi szent. Rajtam kívül még hatan álltak fel.
Kikérdezett bennünket: Melyik egyházhoz tartozol? Ki alapította? Hogy jött létre az egyházad?
Én voltam az utolsó a sorban. Ideges lettem, amikor rájöttem, hogy nincsenek nálam az egyházi könyveim, de megpróbáltam felidézni a tanultakat. Eszembe jutott egy bibliai vers:
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál.
Minden te útaidban megismered őt; akkor ő igazgatja a te útaidat” (Példabeszédek 3:5–6).
Bátran álltam az osztály előtt, és elfeledkeztem a félelmeimről. Közöltem, hogy Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja vagyok. Megosztottam egy fiatal fiú, Joseph Smith történetét, aki látta Istent. Égető érzést éreztem a bensőmben, és hullottak a könnyeim. Elmondtam, hogy az egyházat 1830. április 6-án szervezték meg, és bizonyságot tettem, hogy el lett híva Isten egyik prófétája, a papság pedig vissza lett állítva. Bizonyságomat tettem arról, hogy tudom, mindez igaz.
Az evangélium tanulmányozásával töltött számos óra meghozta az eredményét: segített megvédenem a hitemet és megosztanom az evangéliumot. Büszke voltam, amikor néhány héttel később négy osztálytársam is eljött velem istentiszteletre.
Ez az élmény megtanította nekem a bizonyság fontosságát. Először még azon tűnődtem, vajon miért nem késztetett az Úr arra, hogy magammal vigyem aznap a könyveimet, hiszen segítettek volna tökéletes választ adni a feltett kérdésekre. Aztán viszont rájöttem, hogy az egyházzal kapcsolatban nem szükséges mindent kívülről fújnunk vagy kikeresnünk – inkább a Szentlélekre támaszkodva kell tanulmányoznunk, megélnünk és megosztanunk az evangéliumot. Ha a könyveim nem is voltak velem, de a bizonyságom igen.