Utolsó napi szentek történetei
Tisztelni a nőket – kortól függetlenül
Illusztráció: Joshua Dennis
A gyülekezetemben elhívtak, hogy az ároni papságban tanítsak, és az egyik vasárnapi téma az asszonyi mivolt tisztelete volt. A lecke során megbeszéltük, hogy minden nő irányába, a csecsemőtől a felnőttig tiszteletet kell mutatni, amint azt az ároni papsági kézikönyv mondja.
Az osztály egyik tagja, Gabriel (a nevet megváltoztattuk) azt mondta, hogy számára az számít asszonynak, aki korban az édesanyja lehetne – minden más nő, aki ennél fiatalabb, őt kellene hogy tisztelje, mert ő a férfi. Az osztályban senki sem értett egyet vele, amit nehezére esett elhinni.
Tovább beszélgettünk a nők iránti tisztelet kimutatásának módjáról, és elmondtam nekik, hogy én például átadom a helyemet a tömegközlekedésben, amikor a midibuszra felszáll egy nő – még akkor is, ha emiatt 30–40 percet kell állva utaznom a célomig. Elmondtam nekik, hogy a férfinak illik felállni, hogy a nő leülhessen. Gabriel továbbra is nehezen fogadta el a leckét.
Két nappal később felszálltam egy buszra és leültem elöl. Már minden ülés foglalt volt, amikor felszállt egy férfi a kislányával, és a busz hátuljába sétáltak. Hamarosan egy idős asszony is beszállt, én pedig felálltam, hogy átadjam a helyemet.
Hátulról egy férfi megveregette a vállamat, a busz hátuljába mutatott, és közölte, hogy egy fiatalember szeretne beszélni velem. Hátrasétáltam, hogy megnézzem, ki lehet az. A közelben mindenki mosolygott, mert egy fiatalember nem sokkal korábban adta át a helyét a nemrég érkezett apának és a négyéves kislányának. Gabriel volt az. Az a fiatalember az osztályomból, akinek nehéz volt elfogadnia a nők tiszteletéről szóló tanítást.
Azt mondta nekem: „Figyeltelek, hogy átadod-e a helyedet annak az asszonynak, aki felszállt a buszra. Megindított, amikor azt láttam, hogy igen. Eszembe jutott a vasárnapi leckénk, és nekem is át kellett adnom a helyemet a kislánynak és az apukájának.”
Annyira boldog voltam, amiért azt láthattam, hogy a fiatal férfijaink az egyházban tanultak szerint élnek. Gabriel addig úgy gondolta, hogy a tisztelet csak az idősebb nőknek jár, de a vasárnapi leckénk nyomán úgy döntött, hogy egy négyéves kislány felé is tisztelettel fordul.
Boldog voltam azért is, hogy én magam is az általam tanítottak szerinti életet választottam, ezzel is segítve neki megtanulni, hogy kortól függetlenül tiszteljen minden nőt. Azon tűnődtem, hogy vajon mit érzett volna, ha nem állok fel, hogy átadjam a helyemet annak az asszonynak. Eszembe jutott egy szentírás: „Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha cselekszitek ezeket” (János 13:17).