Millióknak segít az afrikai víztisztasági kezdeményezés

Az egyház már több mint két évtizede vesz részt víztisztasági projektekben a világ több mint 100 országában. Ezek a projektek csak Afrikában több mint 4 millió ember életét áldották meg azáltal, hogy kutakat, illetve víz tározására, elosztására és tisztítására szolgáló rendszereket biztosítottak.

Az egyik ilyen projekt a Mozambik partjainál fekvő Idugo szigetén valósult meg. Az ott élő 15 000 ember többsége a családi földeken dolgozik, halászik az Indiai-óceánban, vagy a sólepárló tavacskáknál azon dolgozik, hogy sót nyerjen ki a tengervízből. A szigeten nincs kiépített víz- és elektromos hálózat, út vagy jármű. Az odajutás kézi gyártású csónakokkal vagy fatörzsből kivájt kenukkal van megoldva.

Idugo ivóvízellátását évszázadokon keresztül csak a sekély, kézzel ásott kutak biztosították. Ezek a kutak rendszeresen feltöltődnek sárral és törmelékkel, így csak iszapos és nehezen kinyerhető vizet biztosítanak. Az esős évszak idején a víz elszennyeződik, ami kolerát, hasmenést és egyéb betegségeket idéz elő.

Amikor az egyház emberbaráti misszionáriusai hallottak az idugói körülményekről, találkoztak az ottani közösség vezetőivel. Együtt kidolgoztak egy tervet arra, hogy az Egyházi Emberbaráti Szolgáltatások építőanyagot, eszközöket és útmutatást nyújtson tíz kibetonozott, acélfedelű kút felépítéséhez, amelyek mindegyike 1000 embert tud ellátni. Megállapodtak, hogy a misszionáriusok higiéniás és egészségügyi képzést tartanak, a helyi lakosok pedig biztosítják a kutak felépítéséhez és karbantartásához szükséges munkaerőt.

Egy szárazföldi telephelyről négy teherautónyi sódert, 300 zsák cementet, két rakomány homokot, betonvasakat és méretre gyártott acélzsaluzatokat szállítottak át komppal a szigetre. A szállítmányokat azután gyalog és kézikocsikon vitték a helyszínre. Quelimane városából több mozambiki egyháztag is a szigetre érkezett, hogy három hónapig ott táborozva segítsen a tanításban és az építkezésben.

A kutakat úgy tervezték meg, hogy megoldott legyen az esővíz elvezetése, elkerülve ezáltal a víz szennyeződését. Néhány közösségben a lakosok fakerítést építettek a kutak köré, illetve járdát azokból a téglákból, amelyeket az egyház által adományozott anyagokból saját maguk tanultak meg elkészíteni.

A kutakat hivatalos ünnepségek keretében adták át az egyes falvak lakosságának. Több olyan lakó, aki a kutak építésén dolgozott, háláját fejezte ki, hogy az újonnan elsajátított képességeik – úgymint téglakészítés, betonozás, a beton megerősítése acéllal, valamint a szükséges eszközök használata – segíteni fogják őket abban, hogy további munkákat vállaljanak. Mások afeletti örömüknek adtak hangot, hogy lehetőségük nyílt vezetői képességek elsajátítására.

Az ezt követő esős évszak során nem észleltek víz útján terjedő fertőzéseket a kutakkal rendelkező falvakban.

Az Egészségügyi Világszervezet adatai szerint világszerte több mint egymilliárd ember nem jut tiszta vízhez. Az egyház víztisztasági kezdeményezésének köszönhetően ez a szám csökken, a folyamat során pedig a helyi közösségek tagjai szerepet kapnak a projektek tervezésében és kivitelezésében, biztosítják a munkaerőt a szükséges létesítmények felépítéséhez, képzésben részesülnek, és gondoskodnak az elkészült javak fenntartásáról.

Az Afrika-szerte végzett víztisztasági projekteken kívül az egyház Ázsiában, Közép-Amerikában, Kelet-Európában, Indiában, Indonéziában, a Csendes-óceáni-szigeteken, Dél-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és a világ más részein is támogat víztisztasági kezdeményezéseket.