Első elnökségi üzenet
Mindig középen
Sok világnaptárban a július jelzi az év közepét. Míg a dolgok kezdetét és végét megünnepeljük és emlékezünk rájuk, a dolgok közepe sokszor észrevétlen marad.
A kezdetek az elhatározás, a tervezés és a kirobbanó energia időszakai. Valami végén általában leeresztünk, és az élmény talán a befejezés vagy a veszteség érzését is magába foglalja. De a megfelelő szemléletmóddal, ha önmagunkat a dolgok közepén lévőnek tartjuk, az nemcsak abban segíthet, hogy kicsit jobban megértsük az életet, hanem abban is, hogy kicsit jelentőségteljesebben éljük azt.
A misszionáriusi munka fontossága
Amikor fiatal misszionáriusainkhoz beszélek, gyakran elmondom nekik, hogy ők a missziójuk kellős közepén vannak. Akár az előző nap érkeztek, akár másnap indulnak haza, arra kérem őket, úgy gondoljanak magukra, mint akik mindig a közepén vannak.
Az új misszionáriusok talán úgy érzik, túlságosan tapasztalatlanok ahhoz, hogy hatékonyak legyenek, ezért halogatják, hogy önbizalommal és bátran beszéljenek vagy cselekedjenek. A régebben szolgáló misszionáriusok, akik közel állnak missziójuk befejezéséhez, szomorúnak érzik magukat, hogy missziójuk véget ér, vagy talán lelassulnak, miközben azon gondolkodnak, mihez fognak kezdeni a missziójuk után.
Bármi is legyen a helyzetük, és bárhol is szolgáljanak, az igazság az, hogy az Úr misszionáriusai mindennap az örömhír számtalan magját vetik el. Ha úgy gondolnak magukra, mint akik mindig a missziójuk kellős közepén vannak, az bátorságot és energiát ad az Úr eme hithű képviselőinek. Velünk pedig ugyanúgy van, mint a teljes idejű misszionáriusokkal.
Mindig középen vagyunk
Ez a látásmódbeli változás több, mint csupán az elme egyik trükkje. Nagyszerű igazság rejlik azon eszme mögött, hogy mi mindig középen vagyunk. Ha megnézzük helyzetünket egy térképen, kísértést érzünk, hogy azt mondjuk, az út kezdetén vagyunk. De ha közelebbről szemügyre vesszük a helyzetet, bárhol vagyunk is, egyszerűen egy nagyobb terület közepén állunk.
Ahogyan a térrel, az idővel is ugyanígy van. Úgy érezhetjük, hogy életünk kezdetén vagy végén vagyunk, de ha megnézzük, hol állunk az örökkévalóság szempontjából – amikor rájövünk, hogy lelkünk már időtlen idők óta létezik, és hogy Jézus Krisztus tökéletes áldozata és engesztelése miatt lényünk az elkövetkező örökkévalóságban is létezni fog –, akkor felismerhetjük, hogy mi valóban a dolgok közepén vagyunk.
Nemrégiben sugalmazást éreztem, hogy helyrehozzam szüleim sírkövét. Az idő nem kímélte a sírt, és úgy éreztem, hogy egy új sírkő jobban illene példaértékű életükhöz. Amikor a sírkövön rápillantottam a kis jelentéktelen kötőjellel összekötött születési és halálozási dátumokra, az élet hosszának eme apró szimbóluma hirtelen gazdag emlékek tömegével árasztotta el elmémet és szívemet. E drága emlékek mindegyike a szüleim életének közepére, valamint a saját életem közepére világít rá.
Korunktól, lakóhelyünktől függetlenül, ha valami történik az életünkben, mindig az események közepén vagyunk. Sőt mi több: örökre középen leszünk.
A középső helyzetből fakadó remény
Igen, életünk során lesznek kezdeti és végső pillanatok, de ezek csak mérföldkövek örök életünk nagyszerű közepének útja mellett. Akár valaminek a kezdetén, akár a végén vagyunk, akár fiatalok, akár idősek vagyunk, az Úr fel tud használni bennünket az Ő céljaira, ha egyszerűen félretesszük azokat a gondolatokat, melyek akadályozzák azon képességünket, hogy szolgáljunk és megengedjük, hogy az Ő akarata formálja az életünket.
A Zsoltáríró szavaival: „Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!” (Zsoltárok 118:24). Amulek emlékeztet bennünket, hogy „az embereknek ez az élet a felkészülés ideje az Istennel való találkozásra; igen, íme, (ez az élet) a napja annak, hogy az emberek elvégezzék a munkáikat” (Alma 34:32; kiemelés hozzáadva). Egy költő pedig így tűnődött: „Az örökkévalóság jelenekből font szövet”1
Mindig középen lenni azt jelenti, hogy a játéknak sosincs vége, a remény soha nem szűnik meg, a kudarc soha nem végleges. Mert nem számít, hol vagyunk vagy milyenek a körülményeink, kezdetek és végek örökkévalósága tárul elénk.
Mindig középen vagyunk.
Tanítás ebből az üzenetből
Megbeszélheted a családdal, milyen értelemben „állnak mindig középen”, akkor is, ha valaminek a kezdetén vagy a végén tartanak. Biztasd őket, hogy tegyék meg a tőlük telhető legtöbbet jelenlegi elfoglaltságaikban, ne időzzenek a múlton vagy várjanak a következő tevékenységig vagy projektig. Javasolhatod nekik, hogy válasszanak valamit, amit családként megtehetnek azért, hogy alkalmazzák ezt a tanácsot, és tűzzenek ki egy időpontot, amikorra szeretnék teljesíteni a céljukat.
Fotó: © Shutterstock
AZ ÚR ARATÁSA. KÉSZÍTETTE: Marilee B. Campbell; Illusztrációk: Bryan Beach