2010
Legyetek türelemmel!
2010. május


Legyetek türelemmel!

A türelem által tanult leckék fejlesztik jellemünket, építik életünket, és gyarapítják boldogságunkat.

Kép
President Dieter F. Uchtdorf

Az 1960-as években a Stanford egyetem egyik professzora egy egyszerű kísérletbe kezdett, mely során négyéves gyermekek akaraterejét vizsgálta. Eléjük tett egy nagy pillecukrot, majd azt mondta nekik, hogy akár rögtön meg is ehetik, ha viszont várnak 15 percet, akkor még egyet kapnak.

Ezután magára hagyta a gyerekeket, és egy áltükrön át figyelte a történéseket. Néhány gyermek azonnal megette a pillecukrot. Mások csupán pár percig voltak képesek ellenállni a kísértésnek. Csupán 30 százalékuk tudta kivárni az időt.

A kísérlet nem volt túl érdekfeszítő, a professzor pedig továbblépett más kutatási területekre, mivel a saját szavaival élve: „…olyan gyerekekkel kapcsolatban, akik megpróbálnak nem megenni egy pillecukrot, csak néhány kísérletet lehet elvégezni.” Az idő múlásával azonban nyomon követve a gyermekek fejlődését, felfedezett egy érdekes összefüggést: azok a gyermekek, akik nem tudtak várni, életük későbbi időszakában nehézségekkel küszködtek, és több viselkedésbeli problémájuk is adódott. Azok viszont, akik vártak, törekvőbbek és pozitívabb gondolkodásúak lettek, jobb iskolai jegyeket szereztek, több jövedelemre tettek szert, és kiegyensúlyozottabbak voltak.

Ami egy egyszerű, gyerekekkel és pillecukrokkal végzett kísérletként indult, egy mérföldkövet jelentő tanulmánnyá vált, mely szerint a várakozásra való képesség – vagyis a türelem – egy olyan kulcsfontosságú jellemvonás, mely meghatározhatja, hogy valaki mennyire lesz sikeres az életben.1

Néha nehéz várni

Néha nehéz várni. Jól tudják ezt a gyerekek és a felnőttek is. Egy gyorséttermekkel, azonnali üzenetváltásokkal, kábeltévén rögtön megrendelhető mozifilmekkel teli világban élünk, ahol pillanatok alatt választ kaphatunk a legnyilvánvalóbb vagy a legbonyolultabb kérdésekre is. Nem szeretünk várni. Néhányan még talán érzik is, ahogyan a vérnyomásuk emelkedni kezd, amikor egy bolt pénztáránál az ő soruk lassabban halad a többinél.

A türelem – vagyis azon képességünk, hogy vágyainkat egy időre félretegyük – becses és ritka erény. Azt akarjuk, amit akarunk, mégpedig azonnal. Így a türelem fogalma kellemetlen és időnként keserves dolognak tűnhet.

Türelem nélkül azonban nem járhatunk Isten kedvében, és nem válhatunk tökéletessé. A türelem valóban egy olyan megtisztító folyamat, mely finomítja az értelmet, elmélyíti a boldogságot, a cselekvésre összpontosít, valamint reményt és békét kínál.

Szülőkként tudjuk, hogy mennyire nem lenne bölcs dolog, ha engednénk gyermekeink minden vágyának. Azonban nem a gyermekek az egyetlenek, akiknek nem tesz jót, ha minden vágyuk azonnal teljesül. Mennyei Atyánk tudja, hogy a jó szülők idővel megértik: ha a gyermekek valaha is szeretnének éretté válni és használni a bennük rejlő lehetőségeket, akkor meg kell tanulniuk várni.

A türelem nem csupán várakozás

Amikor 10 éves voltam, a családommal menekültekké váltunk egy új világban. Az iskolában mindig is jó tanuló voltam – egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Nyugat-Németországba. Ott a tanulással kapcsolatos élményeim jelentős mértékben megváltoztak. Az iskolámban tanított földrajz számomra teljesen új volt. A történelem, amit tanultunk, szintén nagyon másnak tűnt. Azelőtt idegen nyelvként oroszt tanultunk, itt pedig angolt. Nagyon nehezen ment. Sőt, voltak olyan pillanatok, amikor tényleg azt hittem, hogy a nyelvem egyszerűen nem arra teremtetett, hogy valaha is angolul beszéljek.

Mivel a tananyag nagy része új és furcsa volt, lemaradtam a többiektől. Életemben először azon kezdtem gondolkodni, hogy talán nem vagyok elég okos az iskolához.

Szerencsére volt egy tanárom, aki megtanított türelmesnek lenni. Megtanította, hogy a kitartó és következetes munka – a türelmes kitartás – segíteni fog a tanulásban.

A nehéz tantárgyak idővel érthetőbbé váltak – még az angol is. Lassacskán elkezdtem megérteni, hogy ha következetesen haladok előre, akkor képes vagyok tanulni. Nem ment gyorsan, de türelemmel végül sikerült.

Ebből az élményből megtanultam, hogy a türelem jóval többet jelent egyszerű várakozásnál, hogy valami történjen. A türelem megkívánja, hogy tevékenyen munkálkodjunk az érdemes célokért, és ne csüggedjünk el, amikor az eredmények nem mutatkoztak meg azonnal vagy minden erőfeszítés nélkül.

Mindez egy igen fontos gondolatot rejt: a türelem nem passzív beletörődést jelent, és nem is arra az állapotra utal, amikor félelemből nem cselekszünk. A türelem tevékeny várakozást és kitartást jelent. Azt jelenti, hogy kitartunk valami mellett, és minden tőlünk telhetőt megteszünk – munkálkodva, reménykedve és hitet gyakorolva; bátran viselve a nehézségeket, még akkor is, ha szívünk vágyait el kell halasztanunk. A türelem nem puszta kitartás, hanem állhatatos kitartás!

A türelmetlenség másrészről az önzés egyik tünete. Az önmagával foglalkozó ember jellemvonása. Ez az oly nagyon elterjedt, „világközepe” szindrómából fakad, melytől az emberek azt hiszik, hogy a világ körülöttük forog, és mindenki más csak mellékszereplő a halandóság hatalmas színházában, melyben csakis ők játszák a főszerepet.

Drága fivéreim, mennyire eltér ez attól a normától, melyet az Úr a papságviselők számára adott.

Türelem: a papság egyik tantétele

Papságviselőkként és Jézus Krisztus képviselőiként oly módon kell másokat szolgálnunk, mely összhangban van az Ő példájával. Jó oka van annak, hogy szinte minden papsági vezetésről szóló lecke egy ponton elérkezik a Tan és a szövetségek 121. szakaszához. Ebben a néhány versben az Úr egy papsági vezetési mesterképzést nyújt nekünk. „Semmilyen hatalmat vagy befolyást nem lehet vagy szabad máshogy fenntartani a papság jogán, csakis meggyőzéssel, hosszútűréssel, gyengédséggel és szelídséggel, és színleletlen szeretettel…”2

Az ebben a versben leírt jellemvonások és gyakorlatok alkotják az Isten szerinti türelem alapjait, és elválaszthatatlanul kapcsolódnak a hatékony papsági és pátriárkai szolgálathoz. Ezek a tulajdonságok erőt és bölcsességet fognak nektek adni elhívásaitok felmagasztalásában, az evangélium prédikálásában, a kvórum tagjainak támogatásában, valamint a saját otthonotokban végzett szeretetteljes papsági szolgálatotokban, mely mind közül a legfontosabb.

Soha ne feledjük: az egyik oka annak, hogy Isten ránk bízta a papságot az, hogy segítsen felkészülnünk az örökkévaló áldásokra, mégpedig azáltal, hogy a papsági szolgálathoz szükséges türelem által csiszolja természetünket.

Amennyire az Úr türelmes velünk, annyira legyünk mi is türelmesek azokkal, akiket szolgálunk. Értsük meg, hogy hozzánk hasonlóan ők sem tökéletesek. Ők is, akárcsak mi, hibákat követnek el. Hozzánk hasonlóan ők is azt szeretnék, ha mások a legjobbat feltételeznék róluk.

Soha senkiről ne mondjatok le, és ez magatokra is érvényes.

Hiszem, hogy életünk egy adott pontján mindannyian azonosulunk a Krisztus példabeszédében lévő adóssal, aki pénzzel tartozott a királynak és így könyörgött neki: „Uram, légy türelemmel hozzám”3.

Az Úr módja és ideje

Izráel gyermekei negyven évig vártak a pusztában, mielőtt beléphettek volna a megígért földre. Jákób hét hosszú évig várt Rákhelre. A zsidók hetven évig vártak Babilonban, mielőtt visszatérhettek volna, hogy újjáépítsék a templomot. A nefiták úgy vártak Krisztus születésének jelére, hogy tudták, ha a jel nem jelenik meg, akkor el fognak pusztulni. A Liberty börtönben elszenvedett megpróbáltatások még Joseph Smitht, Isten prófétáját is arra késztették, hogy megkérdezze: „Meddig?”4

Mennyei Atyánknak minden esetben célja volt azzal, hogy gyermekeinek várakozni kellett.

A magunk módján mindannyiunknak várni kell. Várunk az imákra adott válaszra. Várunk olyan dolgokra, melyek az adott időpontban oly helyesnek és jónak tűnnek számunkra, hogy el sem tudjuk képzelni, Mennyei Atyánk miért is késlekedik a válasszal.

Emlékszem arra, amikor a vadászpilótai képzésre készültem. Az előzetes katonai kiképzés nagy részét testedzéssel töltöttük. Még mindig nem tudom, hogy a végtelennek tűnő futás miért volt annyira elengedhetetlen ahhoz, hogy pilótává váljunk. Mi azonban csak futottunk és futottunk, és még többet futottunk.

Futás közben elkezdtem felfigyelni valamire, ami őszintén szólva aggasztott. Időről időre lehagytak olyan férfiak, akik dohányoztak, ittak, és mindenféle olyan dolgot csináltak, ami ellenkezett az evangéliummal, különösen pedig a Bölcsesség szavával.

Emlékszem, hogy ezt gondoltam magamban: „Na, álljunk meg egy pillanatra! Én azt gondoltam, hogy majd tudok futni, és nem leszek fáradt!” De bizony kifáradtam, és olyan emberek előztek meg, akik egészen biztos, hogy nem a Bölcsesség szava szerint éltek. Bevallom, ez akkor igen zavart. Megkérdeztem magamtól: „Akkor tehát igaz volt-e az ígéret, vagy sem?”

A válasz nem jött azonnal. Idővel azonban megtanultam, hogy Isten ígéretei nem mindig olyan gyorsan vagy úgy teljesednek be, ahogyan mi azt remélnénk – az Ő időzítése szerint és az Ő módján érkeznek. Évekkel később világosan megláttam azoknak a fizikai áldásoknak a bizonyítékát, melyeket azok nyernek el, akik engedelmeskednek a Bölcsesség szavának – továbbá azokat a lelki áldásokat is, melyek az Isten törvényeinek való engedelmesség által azonnal megtapasztalhatók. Visszatekintve biztosan tudom, hogy az Úr ígéretei, bár lehet, hogy nem mindig gyorsan teljesednek be, viszont mindig biztosak.

A türelem hitet kíván

Brigham Young azt tanította, hogy amikor valami olyan dolog merült fel, amit nem teljesen értett, így imádkozott az Úrhoz: „Adj nekem türelmet, hogy kivárhassam, míg magam is megértem”5. Ezután pedig Brigham addig imádkozott, amíg meg nem értette.

Meg kell tanulnunk, hogy az Úr tervében a dolgok megértése „sort sorra, előírást előírásra”6 történik. Röviden szólva: a tudást és megértést a türelem árán nyerjük el.

Jelenünk mély völgyeit gyakran csak akkor értjük meg, mikor jövőbeli élményeink hegyeiről visszatekintünk rájuk. Életünkben az Úr kezét gyakran csak jóval a megpróbáltatásaink után látjuk meg. Legtöbbször életünk legnehezebb időszakai adják jellemünk alapjának legfontosabb építőköveit, melyek egyúttal kikövezik a jövő lehetőségei, a későbbi megvilágosodás és boldogság felé vezető utat is.

Türelem: a Lélek gyümölcse7

A türelem olyan isteni tulajdonság, mely képes meggyógyítani a lelkünket, felnyitni előttünk a tudás és értelem kincseit, valamint szentekké és angyalokká változtatni a hétköznapi férfiakat és nőket. A türelem valóban a Lélek gyümölcse.

A türelem azt jelenti, hogy mindvégig kitartunk valami mellett. Azt jelenti, hogy a jövőbeli áldások kedvéért elhalasztjuk az azonnali beteljesülést. Azt jelenti, hogy megzabolázzuk a haragot, és visszatartjuk a sértő beszédet. Azt jelenti, hogy akkor is ellenállunk a gonosznak, amikor az másokat látszólag gazdaggá tesz.

A türelem nem más, mint elfogadni azt, amin nem lehet változtatni, és azzal bátran, jóindulattal és hittel szembenézni. Azt jelenti, hogy mindazon dolgoknak hajlandók vagyunk alávetni magunkat, melyet az Úr jónak lát kiszabni ránk, éppen úgy, ahogy egy gyermek veti alá magát az atyjának.8 A türelem tehát nem más, mint szilárdnak, állhatatosnak és rendíthetetlennek lenni az Úr parancsolatainak megtartásában9 a nap minden órájában, még akkor is, amikor ezt nehéz megtenni. János, a kinyilatkoztató szavaival: „Itt van a szenteknek békességes tűrése, itt a kik megtartják az Isten parancsolatait és a Jézus hitét!”10

A türelem a tökéletesedés folyamata. A Szabadító azt mondta, hogy a „ti béketűréstek által nyeritek meg lelketeket”11. Vagy a görög szöveg egy másik fordítását említve: a türelmetek által nyertek uralmat lelketek felett.12 A türelem azt jelenti, hogy kitartunk a hitben, tudván, hogy néha a várakozás, nem pedig a dolgok elnyerése által fejlődünk a legtöbbet. Ez éppúgy igaz volt a Szabadító idejében, mint ahogy napjainkban is, hiszen ezt a parancsolatot kaptuk ezen utolsó napokban: „…tartsatok ki tehát türelmesen, míg tökéletesekké nem lesztek.”13

Az Úr megáld bennünket türelmünkért

Az ősi zsoltárírót idézve, ha türelmesen várunk az Úrra, Ő hozzánk hajol. Meghallja kiáltásunkat. Kivesz minket a pusztulás gödréből, és sziklára állítja lábunkat. Új éneket ad szánkba, és dicsérni fogjuk Istent. Ezt pedig sokan látják majd körülöttünk, és bízni fognak az Úrban.14

Drága fivéreim, a türelem lényege a következő: tartsuk be a parancsolatokat; bízzunk Istenben, a mi Mennyei Atyánkban; szolgáljuk Őt alázattal és krisztusi szeretettel; gyakoroljunk hitet és reményt a Szabadítóban; és soha ne adjuk fel. A türelem által tanult leckék fejlesztik jellemünket, építik életünket, és gyarapítják boldogságunkat. Segítenek Mesterünk, Jézus Krisztus érdemes papságviselőivé és hithű tanítványaivá válnunk.

Azért imádkozom, hogy nekünk, akik a Mindenható Isten papságát viseljük, a türelem legyen a meghatározó jellemvonásunk; hogy bátran bízzunk az Úr ígéreteiben és az Ő időzítésében; hogy másokkal olyan türelemmel és könyörülettel bánjunk, amilyenre mi magunk is törekszünk; és hogy türelmesen kitartsunk, míg tökéletessé nem válunk. Jézus Krisztus szent nevében, ámen.

JEGYZETEK

  1. Lásd Jonah Lehrer, “Don’t! The Secret of Self-Control,” New Yorker, May 18, 2009, 26–27.

  2. Tan és a szövetségek 121:41; lásd még 39–45. versek.

  3. Máté 18:26.

  4. Tan és a szövetségek 121:2.

  5. Az egyház elnökeinek tanításai: Brigham Young (1997). 75.

  6. Tan és a szövetségek 98:12.

  7. Lásd Galátziabeliek 5:22–23.

  8. Móziás 3:19.

  9. 1 Nefi 2:10.

  10. Lásd Jelenések 14:12.

  11. Lukács 21:19.

  12. Lásd Lukács 21:19.

  13. Tan és a szövetségek 67:13.

  14. Lásd Zsoltárok 40:2–4.