Hogy örökké boldogan éljetek
Mennyei Atyánk mindenek közt a legnagyobb ajándékot – az örök életet – ajánlja nektek, és azt a lehetőséget és végtelen áldást, hogy ti magatok is „örökké boldogan” éljetek.
Drága fiatal nőtestvéreim világszerte, hálás vagyok és megtiszteltetésnek érzem, hogy veletek lehetek ma. Thomas S. Monson elnök és az egyház minden egyes vezetője nagyon szeret benneteket. Imádkozunk értetek, és örvendezünk a hithűségetekben.
Az évek során számos gyönyörű nyelvet halottam már, mindegyik lenyűgöző és figyelemre méltó; mindnek megvan a maga szépsége. És bármennyire különböznek ezek a nyelvek, sok közös is van bennük. A legtöbb nyelvben például létezik egy kifejezés, valószínűleg a legvarázslatosabb és legígéretesebb a világon, amely így hangzik: „Egyszer volt, hol nem volt.”
Hát nem csodás szavak egy történet elkezdésére? Az „egyszer volt, hol nem volt” ígér valamit: egy kalandos, romantikus történetet, vagy egy hercegnőkről és hercegekről szóló mesét. A történet szólhat a bátorságról, reményről és az örökké tartó szerelemről. E történetek legtöbbjében a kedves legyőzi a gorombát, a jó pedig győzedelmeskedik a gonosz felett. A legjobban mégis azt szeretem, mikor az utolsó oldalra lapozva elérkezünk a zárósorokig, és megpillantjuk a következő varázslatos szavakat: „…majd azután örökké boldogan éltek.”
Hát nem erre vágyunk mindannyian? Hogy saját történetünk hősei és hősnői legyünk, hogy legyőzzük az ellenséget, hogy megtapasztaljuk az életet annak teljes szépségében, és végül örökké boldogan éljünk?
Ma szeretném a figyelmeteket valami nagyon fontosra, valami nagyon különleges dologra irányítani. A Fiatal Nők Személyes fejlődés könyvének első oldalain a következő szavakat találhatjátok: „Mennyei Atyánk szeretett lánya vagy. Felkészítettek rá, hogy egy szent és dicső cél érdekében éppen ebben az időben jöjj a földre.”1
Nőtestvérek, ezek igaz szavak! Ezek nem egy kitalált mese szavai. Hát nem csodálatos tudni, hogy Mennyei Atyánk ismer és hall benneteket, hogy figyel rátok, és végtelen szeretettel van irántatok? Sőt, Ő oly nagyon szeret benneteket, hogy nektek adta ezt a földi életet, az „egyszer volt, hol nem volt” becses ajándékát, mely a ti kalandos, megpróbáltatásokkal teli, saját igaz történetetek: egy csodás lehetőség a lelki nagyság és nemesség elérésére, a bátorság és a szeretet kifejezésére. És még ennél is dicsőségesebb, felbecsülhetetlen és felfoghatatlan ajándékot kínál nektek! Mennyei Atyánk mindenek közt a legnagyobb ajándékot – az örök életet – ajánlja nektek, és azt a lehetőséget és végtelen áldást, hogy ti magatok is „örökké boldogan” éljetek.
Ám egy ilyen áldásnak ára is van. Nem kapjátok meg csak azért, mert vágytok rá. Csakis azáltal érhetitek el, ha megértitek, kik vagytok és kivé kell válnotok ahhoz, hogy érdemesek legyetek egy ilyen ajándékra.
A megpróbáltatás része az utazásnak
Egy pillanatra gondoljatok vissza a kedvenc mesétekre. Abban a történetben a főhős lehetett egy hercegnő vagy akár egy szegény földműves. Lehetett hableány vagy éppen fejőleány, uralkodó vagy szolga. De volt egy közös vonásuk: le kellett győzniük az ellenséget.
Hamupipőkének például el kell viselnie a kegyetlen mostohaanyját és gonosz mostohanővéreit. Hosszú időn át szolgaságban kénytelen szenvedni, és el kell tűrnie a gúnyos megjegyzéseket.
A „Szépség és a szörnyeteg” című mesében Belle egy félelmetes szörnyeteg foglyává válik, hogy megmenthesse édesapját. Feláldozza az otthonát és a családját, mindent, ami becses számára, hogy hónapokon át a szörny kastélyában éljen.
A Rumpelstiltskin meséjében egy szegény molnár megígéri a királynak, hogy leánya képes a szalmából aranyat fonni. A király azonnal elküld érte, és bezáratja egy szobába egy szalmakupaccal és egy rokkával. A történetben később a lánynak szembe kell néznie annak veszélyével, hogy elveszítheti elsőszülött gyermekét, hacsak nem találja ki annak a varázslatos lénynek a nevét, aki segített elvégeznie a lehetetlen feladatot.
E történetek mindegyikében, Hamupipőkének, Belle-nek és a molnár lányának is meg kell tapasztalnia a bánatot és a próbatételeket, mielőtt elérhetnék, hogy „örökké boldogan” éljenek. Gondoljatok csak bele! Volt valaha egyetlen olyan ember, akinek nem kellett átkelnie a kísértés, próbatételek és bánat sötét völgyén?
Az „egyszer volt hol nem volt” és az „örökké boldogan” között hatalmas próbákat kell kiállnunk. Miért kell mindegyikünknek megtapasztalnunk a szomorúságot és a tragédiákat? Miért nem élhetünk felhőtlen boldogságban és békében úgy, hogy mindennap csak örömben, csodákban és szeretetben van részünk?
A szentírások azt írják, hogy minden dologban ellentétnek kell lennie, mert enélkül nem tudnánk megkülönböztetni az édeset a keserűtől.2 A maratoni futó vajon érezné-e az örömmámort a verseny befejezése után, ha előtte nem kellett volna megtapasztalnia azt a sok órányi fájdalmat, amikor a saját képességeinek határait feszegette. Vagy a zongorista érezné-e a bonyolult szonáta elsajátításának örömét, ha előtte nem kellett volna hosszú órákon át szorgalmasan gyakorolnia?
A történetekben, csakúgy mint az életben, a megpróbáltatások olyan dolgokra tanítanak, melyeket anélkül soha nem sajátíthattunk volna el. A megpróbáltatás által kifejleszthető mély jellemre semmilyen más módon nem lehet szert tenni. Mennyei Atyánk kihívásokkal és megpróbáltatásokkal teli világba helyezett bennünket, hogy az ellentétek által bölcsességet tanuljunk, erősebbé váljunk, és megtapasztaljuk az örömet.
Hadd osszak meg veletek egy személyes tapasztalatot, melyben még tizenévesként, Frankfurtban volt részem. Az eset akkor történt, amikor a családommal istentiszteleten voltunk.
Egyik vasárnap a misszionáriusok egy új családot hoztak a gyűlésünkre. Még soha azelőtt nem láttam őket. Egy édesanya volt két gyönyörű lányával. Arra gondoltam, milyen jól végzik a munkájukat ezek a misszionáriusok!
Az egyik lány különösen felkeltette a figyelmemet. Gyönyörű, sötét haja volt, és nagy, barna szemei. Harrietnek hívták, és azt hiszem, első látásra beleszerettem. Sajnos úgy tűnt, ez a gyönyörű fiatal nő nem viszonozza az érzéseimet. Sok fiatal férfi legyeskedett körülötte, akik meg szerették volna ismerni, és kezdtem azon gondolkodni, vajon lát-e majd bennem valaha is többet egy barátnál? De nem hagytam, hogy ez elrettentsen. Mindig megtaláltam a módját, hogy a közelében lehessek. Amikor az úrvacsorát osztottam, elintéztem, hogy jó helyen álljak, hogy majd én lehessek az, aki az úrvacsorát kiosztja neki.
Amikor volt valamilyen különleges tevékenység az egyházban, elbicikliztem Harrietékhez, és becsöngettem. Általában Harriet édesanyja nyitott ajtót. Igazság szerint legtöbbször a negyedik emeleti konyhaablakukat nyitotta ki, és lekiabált, hogy mit szeretnék. Ilyenkor megkérdeztem, hogy Harriet szeretné-e, hogy elvigyem őt a biciklimen a gyülekezeti házba. Harriet édesanyja azt válaszolta: „Nem, ő majd csak később jön, de én szívesen elmegyek veled.” Hát, nem pont így gondoltam, de hát mit mondhattam volna?
Így hát elbicikliztem vele a gyülekezeti házba. Be kell vallanom, nagyon érdekes biciklizés volt. Harriet édesanyja előttem ült a vázon, én pedig igyekeztem a legelegánsabb biciklisofőr lenni a macskakővel kirakott, hepehupás úton.
Telt-múlt az idő. A gyönyörű Harriet eközben sok más fiatal férfival találkozott, és úgy tűnt, én nem érek el nála semmit.
Hogy csalódott voltam-e? Igen.
Kudarcot vallottam? Egyáltalán nem!
Tulajdonképpen, így visszatekintve most már felismertem, hogy egyáltalán nem árt, ha jóban vagy álmaid hölgyének édesanyjával.
Évekkel később, miután befejeztem a vadászpilóta-kiképzést a légierőnél, újfajta csodának lehettem tanúja abban, ahogy Harriet a folyamatos udvarlásomra reagált. Egy napon így szólt hozzám: „Dieter, sokat komolyodtál az elmúlt években.”
Ezután gyorsan cselekedtem, és néhány hónappal később feleségül vettem azt a nőt, akibe már az első pillanattól fogva szerelmes voltam. A folyamat nem volt könnyű – voltak fájó és elkeserítő pillanatok –, de boldogságom végül teljes lett, és még mindig az, sőt, egyre inkább az.
Drága fiatal nőtestvéreim, tudnotok kell, hogy nektek is részetek lesz megpróbáltatásokban. Ez alól senki sem kivétel. Szenvedni fogtok, megkísértettek, és hibázni is fogtok. Ti magatok is megtanuljátok azt, amit minden hősnő: a megpróbáltatások legyőzése erőt és növekedést eredményez.
Nem maga a megpróbáltatás, hanem a megpróbáltatásokra adott reakciótok az, mely meghatározza, hogyan fog folytatódni életetek története.
Vannak köztetek olyanok is, akiknek a fiatal koruk ellenére hatalmas fájdalmat és bánatot kellett már elszenvedniük. A szívem részvéttel és szeretettel van telve irántatok. Az egyház nagy becsben tart titeket! Mennyei Atyátok nagyon szeret benneteket. Bár úgy tűnik, hogy egyedül vagytok, angyalok vesznek körül titeket. Talán úgy érzitek, senki sem foghatja fel mélységes bánatotokat, de Szabadítónk, Jézus Krisztus megérti. Többet szenvedett, mint azt el tudnánk képzelni, és mindezt értünk – értetek tette. Nem vagytok egyedül.
Ha valaha is úgy érzitek, a terhetek súlyosabb, mint amit elviselhetnétek, fordítsátok szíveteket Mennyei Atyánk felé, és akkor Ő megtart és megáld benneteket. Nektek is azt mondja, amit Joseph Smithnek: „…gyötrelmed és sanyargattatásaid csak egy rövid pillanatnyiak; És aztán, ha jól kitartasz azokban, Isten fel fog magasztalni téged a magasban”.3
A gyötrelmek eltűrése nem az egyetlen dolog, melyet meg kell tennetek, hogy boldog legyen az életetek. Hadd ismételjem el: az, ahogyan a csapásokra és kísértésekre reagáltok, döntő szerepet játszik abban, hogy eléritek-e azt, hogy örökké boldogan éljetek.
Maradjatok hűek ahhoz, amiről tudjátok, hogy helyes
Nőtestvéreim, fiatal nőtestvéreim, szeretett fiatal nőtestvéreim, maradjatok igazak ahhoz, amiről tudjátok, hogy helyes. Bármerre is néztek ma, mindenütt boldogságot ígérnek nektek. A magazinok hirdetései tökéletes boldogságot ígérnek, ha megvesztek egy bizonyos ruhát, sampont vagy kozmetikumot. Egyes médiaprodukciók dicsőítik azokat, akik a gonosz dolgokat választják, vagy átadják magukat elemi ösztöneiknek. Gyakran ugyanezeket az embereket állítják elénk a siker és kiteljesedés modelljeiként.
Egy olyan világban, ahol a gonoszt jónak, a jót pedig gonosznak tüntetik fel, időnként nehéz tudni, mi az igazság. Bizonyos értelemben ez majdnem olyan, mint Piroska dilemmája: amikor nem vagy biztos abban, hogy amit látsz, az vajon a szeretett nagymama, vagy pedig a veszedelmes farkas.
Hosszú éveket töltöttem egy repülőgép pilótafülkéjében. Az volt a feladatom, hogy egy hatalmas sugárhajtású gépet a világ valamely pontjáról eljuttassak a kívánt célállomásra. Biztosan tudtam, hogy ha New Yorkból el akarok jutni Rómába, akkor kelet felé kell repülnöm. Ha valaki azt mondta volna, hogy dél felé induljak, tudtam volna, hogy nincs igazság a szavaiban. Nem bíztam volna meg benne, mert én magam tudtam, mit kell tennem. Nem számít, mennyire próbáltak volna rábeszélni, kedveskedni, illetve megvesztegetni vagy fenyegetni, nem győztek volna meg arról, hogy ha dél felé repülök, elérem a kívánt célt, mivel tudtam, hogy mi az igazság.
Mindannyian a boldogságot keressük, és mindannyian megpróbálunk rátalálni arra a lehetőségre, hogy örökké boldogan éljünk. És Isten az, aki tudja, hogyan juthatunk el oda, ez az igazság! És Ő készített számotokra egy térképet, mert Ő ismeri az utat. Ő a ti szerető Mennyei Atyátok, aki jót akar nektek, és azt szeretné, hogy boldogok legyetek. Egy tökéletes és makulátlan Atya minden vágyával és szeretetével azt kívánja, hogy elérjétek fenséges célotokat. A térkép mindenki számára elérhető. Egyértelmű útmutatást ad arról, hogy mit kell tenniük, s merre kell menniük mindazoknak, akik igyekszenek Krisztushoz jönni, és „Isten tanújaként állni mindig és mindenben, és minden helyen”4. Csak annyit kell tennetek, hogy bíztok Mennyei Atyátokban. Legyen elegendő bizalmatok Benne, hogy kövessétek a tervét!
Mindazonáltal nem mindenki fogja követni a térképet. Lehet, hogy vetnek rá egy pillantást azt gondolva, hogy elég ésszerű, és talán még igaz is lehet. De nem követik annak isteni útmutatását. Azt hiszik, hogy bármelyik út elvezeti őket oda, ahol „örökké boldogan” élhetnek. Néhányan talán még dühösek is lesznek, ha valaki ismeri az utat, és megpróbálja nekik is elmondani. Azt képzelik, hogy az efféle tanácsok elavultak, jelentéktelenek, és semmi közük a modern élethez.
Nőtestvérek, bizony rosszul hiszik.
Az evangélium az út ahhoz, hogy örökké boldogan élhessünk
Tudom, hogy időnként néhányan azon tűnődnek, miért is járnak az egyházi gyűlésekre, vagy hogy miért olyan fontos rendszeresen olvasni a szentírásokat, vagy naponta imádkozni Mennyei Atyánkhoz. A válaszom: azért teszitek ezeket, mert ez része annak az ösvénynek, melyet Isten kijelölt nektek. Ez az ösvény pedig elvisz benneteket az úti célotokhoz, ahol majd „örökké boldogan” élhettek.
„Az örökké boldogan” nem csak a mesékben létezik. A tiétek lehet! Számotokra is elérhető! De ehhez követnetek kell Mennyei Atyánk térképét.
Nőtestvérek, kérlek, tegyétek magatokévá Jézus Krisztus evangéliumát! Tanuljátok meg szeretni Mennyei Atyátokat teljes szívetekkel, lelketekkel és elmétekkel! Töltsétek meg lelketeket erénnyel, és szeressétek a jóságot! Mindig törekedjetek arra, hogy kihozzátok magatokból és másokból a legjobbat.
Tanuljátok meg elfogadni és alkalmazni életetekben a Fiatal Nők értékeit. Éljetek A fiatalság erősségéért füzetben található normák szerint! Ezek a normák vezetnek és útmutatást adnak nektek, hogy eljuthassatok oda, ahol majd örökké boldogan élhettek. Az e normák szerinti élet felkészít benneteket arra, hogy szent szövetségeket kössetek a templomban, és saját körülményeitek közt megalapítsátok a jóság hagyományát. „Álljatok… szent helyeken, és ne mozduljatok el”5 tekintet nélkül a kísértésekre vagy nehézségekre. Megígérem nektek, hogy a jövő nemzedékei hálásak lesznek nektek, és dicsőítik majd a neveteket azért a bátorságért és hithűségért, melyet életetek e döntő időszakában tanúsítottatok.
Drága fiatal nőtestvéreim, ti, akik kiálltok az igazságért és az igazlelkűségért, ti, akik a jóságot keresitek, akik beléptetek a keresztelkedés vizébe és az Úr útjain jártok, Mennyei Atyánk megígérte nektek, hogy szárnyra keltek, mint a saskeselyűk, futtok és nem lankadtok meg, jártok és nem fáradtok el!”6 „…nem lesz[tek] megtévesztve.”7 Isten „megáld és felvirágoztat benneteket”8, és „a pokol kapui nem fognak diadalmaskodni felettetek; igen, és az Úristen eloszlatja előletek a sötétség erőit, és megrázza az egeket tiérettetek és az ő nevének dicsőségéért”9.
Nőtestvérek, szeretünk titeket. Imádkozunk értetek. Legyetek bátrak és erősek, hiszen valóban a Mindenható Isten királyi lélekleányai vagytok! Hercegnők vagytok, akiknek az a rendeltetése, hogy királynők legyenek. Csodás történetetek már elkezdődött. A ti „egyszer volt, hol nem volt” kalandotok most történik.
Az Úr Jézus Krisztus apostolaként megáldalak benneteket, és megígérem nektek, hogy ha elfogadjátok, és életetek részévé teszitek Jézus Krisztus visszaállított evangéliumának értékeit és tantételeit, akkor „felkészültek lesz[tek] az otthon és a család megerősítésére, szent szövetségek megkötésére és betartására, a templomi szertartások elnyerésére, és arra, hogy a felmagasztosulás áldásait élvezz[étek]”10. És eljön majd a nap, amikor odalapozhattok saját dicső történetetek utolsó oldalaihoz, ahol majd elolvashatjátok, s láthatjátok beteljesülni e csodálatos és áldott szavakat: „…és aztán örökké boldogan éltek.” Erről teszek bizonyságot Jézus Krisztus szent nevében, ámen.