Minden rendben lesz
Legfrissebb információ: Coston nőtestvér legutolsó vizsgálata kimutatta, hogy nyolc évvel az első diagnózis után, meggyógyult a rákos betegségéből.
Könnyes szemmel igyekeztem a kórházba, hogy további vizsgálatokon essek át. Két évvel korábban, a lányom születése után rosszindulatú daganatot találtak nálam. Megműtöttek, majd gyógykezeléseket kaptam. Most azért kellett bemennem, hogy megtudjam, használtak-e ezek a kezelések. – Mennyei Atyám, nagyon sokat tanultam ebből a viszontagságos helyzetből. Ó, kérlek, vedd el tőlem ezt a megpróbáltatást! Szeretném felnevelni a lányomat, és egy napon szeretnék misszióba menni a férjemmel. Kérlek, gyógyíts meg engem!
Könnyek gördültek végig az arcomon. Imám hirtelen átváltott az „Egy gyermek imája”1 című ének szövegére. Valami arra ösztönzött, hogy hangosan ismételjem el az ének szavait.
Szólj, figyel rád.
Ő hallja imád.
Gyermeke vagy,
Érti szíved szavát.
Karjában tart…
Különleges szeretet árasztotta el a bensőmet. Úgy éreztem, Mennyei Atyánk ismer engem, aggódik értem és meghallgatta az imámat. Éreztem, hogy minden rendben lesz.
Másnap megkaptam az eredményeket. A tesztek nem mutattak rákos elváltozást. Olyan érzésem volt, mintha hatalmas tehertől szabadultam volna meg. A következő napon felhívott az orvosom. A korábbi negatív vizsgálati eredmények ellenére a vérvizsgálat azt mutatta, hogy jelentős számú aktív daganatos sejt van még a szervezetemben. – Hogy lehet ez? – kérdeztem. – Ha tényleg ez a helyzet, akkor hogyan érezhettem azt, hogy Mennyei Atyám megválaszolta az imámat?
Megpróbáltam félretenni kételyeimet, amikor az újabb vizsgálatok miatt visszamentem a kórházba. Az eredmény nemcsak azt mutatta, hogy még mindig van rosszindulatú daganatom, hanem azt is, hogy a rák már áttétes volt. Az autóban végig a különleges élményemen tűnődtem. Nem tagadhattam le, amit éreztem, de kezdtem kétségbe vonni azt, hogy jól értettem.
Az új információ nagyon nyomasztó volt, és komolyan el kellett gondolkodnom. Éreztem, hogy még tanulnom kell valamit ebből a megpróbáltatásból. Miközben ezen tűnődtem, rájöttem, hogy pont úgy cselekszem, ahogy egy tevékeny utolsó napi szent, de a dolgokat gyakran inkább megszokásból tettem, nem pedig őszintén. Nem voltam azon a lelki szinten, ahol szerettem volna lenni. Vissza kellett térnem az alapokhoz, ezért azokra a területekre kezdtem összpontosítani, amelyek közelebb visznek Jézus Krisztushoz. Szükségem volt az Ő erejére, hogy el tudjam viselni a megpróbáltatásokat.
Miközben a lelki dolgok felé törekedtem, egyre nagyobb lett a Jézus Krisztusba és a számomra elkészített tervébe vetett hitem. Rájöttem, hogy a kórházba vezető úton szerzett élményem valóban válasz volt az imámra. Ahogy elfogadtam ezt a választ (vagyis, hogy minden rendben lesz), rájöttem, hogy Mennyei Atyám nem mindig határozza meg konkrétan, hogy mikor lesz minden rendben. Talán soha nem gyógyulok meg teljesen, de igyekszem megtanulni, hogy elfogadjam az Ő akaratát. Az életem tényleg az Ő kezében van.
Hét év múlt el azóta, hogy rákos beteg lettem. Rengeteg műtétem volt, számos gyógykezelésen vettem részt, és még most is rákos vagyok. Az élet azonban megy tovább, és ezért nagyon hálás vagyok. A megpróbáltatásokkal áldások is érkeztek, többek között megszületett a második lányom is. Ennél is fontosabb, hogy az Úr válasza, miszerint „minden rendben lesz”, még mindig vigaszt nyújt nekem.