Miért ébredtem fel hajnali 3 órakor?
Először azt hittem, hogy a feleségem, Eva bökdösött meg. De amikor megfordultam, láttam, hogy alszik. Ahogy felültem, az az egyértelmű érzésem támadt, hogy ki kell mennem a nappaliba. Kibújtam az ágyból, és végigmentem a folyosón. Ránéztem a gyerekekre, miközben elhaladtam a hálószobájuk mellett, és láttam, hogy mélyen alszanak.
A nappaliban békés melegség áradt a széntüzelésű kályhánkból, melyben még mindig az esti adag szén égett. Az égésszabályozó fémlap a helyén volt, a kályha pedig úgy tűnt, megfelelően működik. Minden normálisnak látszott. Még a kutyánk is aludt, tudomást sem véve a jelenlétemről. A házon kívül csupán mozdulatlan árnyékokat láttam a hófedte udvaron.
Döbbenten néztem ismét körül a szobában. A bennem támadt érzés annyira valóságos volt! Miért ácsorgok hát hajnali 3 órakor a nappaliban egyedül? Még néhány percig eltébláboltam, végül úgy döntöttem, hogy visszamegyek aludni.
Amint elindultam a hálószoba felé, éles süvítést hallottam a hátam mögött. Azonnal megfordultam, és láttam, hogy füst és forró salak árad ki a kályha mögül! A kályhacsövön hirtelen kipattant egy szegecs, és a cső egyik része belecsúszott egy másikba, tátongó lukat hagyva a csövön.
Odahívtam Evát, hogy segítsen. Ezután gyorsan felvettem egy pár bőrkesztyűt, melyet a kályha mellett tartottam, és helyére nyomtam a kályhacső elcsúszott részét. Miután összeillesztettem a csövet, segítettem Evának kiszellőztetni a füstöt a nappaliból. Ezután mértük csak fel a kárt.
A salak és pernye csupán kis részét égette meg a szőnyegnek. Ha nem lettem volna ott, amikor a kályhacső szegecse kipattant, az egész nappalit hamar lángok borították volna. Megelőztük az otthonunk és az életünk lehetséges elvesztését – hála a Szentlélek gyengéd, ám téveszthetetlen befolyásának.
Amikor visszabújtam az ágyamba, hálás voltam azért, hogy egy szerető Mennyei Atya, aki minden dolog felett áll, figyelmeztetett arra, hogy egy aprócska fémszegecs felmondja majd a szolgálatot azon a hideg téli éjszakán.