A teakihívás

Egy téli napon az iskola udvarán sétáltam a barátaimmal, Alice-szel és Trevorral, amikor egy táblára bukkantunk, amelyen az állt: „Itt tea kapható”. Trevor izgatottan felajánlotta, hogy mindegyiküknek vesz egy pohárral. „Köszönöm, nem kérek” – feleltem.

Trevor minden nap meghívott teára, de én továbbra is visszautasítottam. Végül megkérdezte, hogy miért nem szeretnék teát inni. Meséltem neki a Bölcsesség szaváról, abban reménykedve, hogy megérti. De egyszerűen csak viccet csinált belőle. Megpróbált rávenni, hogy szegjem meg a Bölcsesség szavát.

„Nem olyan, mintha kábítószert szednél – mondta. – Egy pohár tea senkinek sem árt!”

A rákövetkező héten a barátaival még jobban elkezdtek gúnyolni engem. Megpróbáltam úgy tenni, mintha nem zavarna, bár nem volt könnyű.

Idővel elkezdték rosszul érezni magukat a viselkedésük miatt, és nem gúnyoltak tovább. Egy nap a tanárom ezt mondta nekem: „Mindig is jó példája voltál a hitednek és a vallásodnak. Büszke vagyok rád.”

Én is büszke vagyok magamra. Nem mindig könnyű, de tudom, hogy áldott leszek, ha kiállok a normáim mellett.

Nicolé M., Egyesült Királyság, West Midlands