Önellátási kezdeményezés
Az önellátás tana és tantételei
Az önellátás meghatározása a következő: „az a képesség, elkötelezettség és törekvés, hogy gondoskodunk saját magunk és a családunk lelki és fizikai szükségleteiről. Önellátóvá válva az egyháztagok sokkal inkább képesek lesznek szolgálni másokat, és törődni velük” (2. kézikönyv, 6.1.1). Három kulcsfontosságú tanítás lehet a segítségünkre, hogy megtanuljunk önellátó életet élni:
Az első, hogy az önellátás elengedhetetlen parancsolat a szabadítás tervében. Spencer W. Kimball elnök ezt tanította: „Az Úr megparancsolta az egyháznak és annak tagjainak, hogy legyenek önellátóak és függetlenek. (Lásd T&Sz 78:13–14.) Minden egyén társadalmi, érzelmi, lelki, fizikai vagy gazdasági jólléte elsősorban önmaga felelőssége, aztán a családjáé, majd harmadsorban az egyházé, amennyiben az illető annak hithű tagja” (vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Spencer W. Kimball [2006]. 126.).
A második, hogy Isten képes és fog is módot biztosítani ahhoz, hogy az Ő igazlelkű gyermekei önellátóvá váljanak. „És az a célom, hogy gondoskodjam szentjeimről, mert minden dolog az enyém” (T&Sz 104:15).
A harmadik, hogy minden dolog, beleértve a fizikai ügyeket is, lelki természetű Isten számára (lásd T&Sz 29:34). Miközben minél jobban elköteleződünk az evangélium szerinti élet iránt, egyre önellátóbbá válhatunk mind fizikailag, mind lelkileg. Dieter F. Uchtdorf elnök ezt tanította: „A két nagy parancsolat – hogy szeressük Istent és a felebarátainkat – a fizikai és a lelki dolgok egybefonódása. […] Az érem két oldalához hasonlóan a fizikai és a lelki dolgok elválaszthatatlanok egymástól” (Dieter F. Uchtdorf: Az Úr módján történő gondoskodás. Liahóna, 2011. nov. 53.).
A Mennyei Atyánkba és Jézus Krisztusba vetett egyre növekvő hit, továbbá hogy egyre engedelmesebbé válunk, megbánjuk hibáinkat, igazlelkűen használjuk az önrendelkezést, valamint szolgálatot nyújtunk másoknak, csupán néhány olyan evangéliumi tantétel, mely segít nekünk egyre önellátóbbá válni. További tájékoztatásért fordulj az Alapjaim az önellátáshoz füzethez!
„Az önellátás a munkánk eredménye, s ez adja minden más jólléti gyakorlatnak az alapját. […] »Dolgozzunk meg azért, amire szükségünk van! Legyünk önellátóak és függetlenek! Semmilyen más tantétel által nem nyerhetünk szabadulást.«”
Thomas S. Monson (Marion G. Romney-t idézve), “Guiding Principles of Personal and Family Welfare,” Ensign, Sept. 1986, 3
Az önellátási kezdeményezést a papsági vezetők irányítják
Sion cövekei olyan biztos helyek, melyek megvédenek minden oda belépőt. A cövek célja, hogy „védelemmé [legyen], és menedékké a zivatar, valamint a harag elől, amikor az elegyítetlenül kiömlik az egész földre” (T&Sz 115:6). A cövekek olyan gyülekezőhelyek, ahol az egyháztagok szolgálhatják és megerősíthetik egymást, egységessé válhatnak, és papsági szertartásokban, illetve evangéliumi útmutatásban részesülhetnek (lásd 1. kézikönyv. Bevezetés.).
Az Úr azt mondta a papsági vezetőknek, hogy megadja nekik a kulcsokat „az elrendelt szolgálat munkájára és szentjei… tökéletesítésére” (T&Sz 124:143). Dieter F. Uchtdorf elnök azt tanította: „Az Úr módján történő önellátás bizonyos mértékben az élet számos területét magában foglalja: az oktatást, az egészséget, a foglalkozást, a család pénzügyeit és a lelki erőt. […] Ez azt jelenti, hogy többnyire nektek kell majd rájönnötök, mit kell tennetek. Minden család, minden gyülekezet, minden terület más és más világszerte” (Az Úr módján történő gondoskodás. Liahóna, 2011. nov. 55.).
Az önellátási kezdeményezés egy olyan eszköz, melyet a cövekelnökök és püspökök Istentől kapott feladatuk szerint arra használhatnak, hogy gondoskodjanak a szegényekről és a szűkölködőkről.
„Semmilyen új szervezet nem szükséges e nép szükségleteiről való gondoskodáshoz. Mindössze arra van szükség, hogy munkába állítsuk Isten papságát.”
Harold B. Lee, “Admonitions for the Priesthood of God,” Ensign, Jan. 1973, 104
Cöveki önellátási bizottság
A cövekelnökség létrehozhat egy cöveki önellátási bizottságot a cöveki tanács részeként, hogy megértse az önellátási szükségleteket a cövekében, és reagáljon rájuk. A cöveki önellátási bizottság felett a cövekelnökség egyik tagja elnököl, és rendszeresen találkoznak, hogy áttekintsék az önellátási szükségleteket a cövekben, valamint tervet készítsenek. A cöveki önellátási bizottságot buzdítjuk, hogy dolgozzanak együtt a püspök jólléti tanácsával, hogy felmérjék ezeket a szükségleteket, és reagáljanak rájuk.
A cöveki önellátási bizottság tagjai általában a következők: a cöveki főtanács egy tagja, a cöveki Segítőegylet elnökségének egy tagja, a püspökök jólléti tanácsának elnöke, valamint bármely elhívott cöveki önellátási szakértő. További bizottsági tagok lehetnek a cöveki Fiatal Férfiak és Fiatal Nők elnökségeinek egy-egy tagja, további cöveki szakértők és a misszionáriusok.
Az önellátási bizottság szerepe
A cövekben élő egyének és családok szükségleteinek felmérésénél és a terv készítésénél a bizottság fontolóra veheti a következő intézkedéseket:
-
A püspökök és az egyházközségi tanácsok oktatása az önellátási tantételekről, továbbá segítségnyújtás a feladataikhoz.
-
Egy egyszerű terv kidolgozása a püspökök támogatására, valamint a cövek önellátási igényeinek kielégítésére. Fordulj a Megfontolandó kérdések a bizottságok számára című részhez e vezetői útmutató végén.
-
Rendszeresen megtartott önellátási áhítatok biztosítása és az önellátási csoportok megszervezése.
-
Szükség esetén folyamatos képzés biztosítása a moderátorok számára.
-
Az önellátási csoportok gyűléseinek időszakos meglátogatása, valamint az egyháztagok fejlődéséről szóló visszajelzés megosztása a püspökökkel és az egyházközségi tanácsokkal.
-
A közösségben és az egyházban elérhető helyi források összegyűjtése és azok megosztása. A források lehetnek olyan emberek nevei, akik segíthetnek, kormányprogramok, munkalehetőségek stb. A helyi önellátási szolgáltatások vezetője irányíthatja a közösségben elérhető források összegyűjtését és megosztását.
„Mindig is fontos tanítás volt az utolsó napi szenteknél, hogy egy olyan vallásra, amelynek nem áll hatalmában, hogy az embereket az időleges, fizikai állapotukban megmentse, valamint virágzóvá és boldoggá tegye őket ezen a helyen, nem lehet abban sem számítani, hogy lelkileg megszabadítsa őket; hogy felmagasztalja őket az elkövetkező életben.”
Joseph F. Smith elnök. Vö. Az egyház elnökeinek tanításai: Joseph F. Smith (2011). 164.
Cöveki önellátási szakértő
Nőtestvér, férfitestvér vagy házaspár is szolgálhat cöveki (vagy kerületi) önellátási szakértőként. A bizottság tagjaival szoros együttműködésben a szakértő a felelős a cöveken belüli önellátási műveletekért és tevékenységekért. A cöveki szakértők forrásként szolgálnak a püspök és a többi egyházközségi vezető számára (2. kézikönyv, 6.3.3), és segítenek az egyháztagoknak az olyan szükségletekben, mint az oktatás, a képzés, a családi pénzügyek, valamint az Állandó Oktatási Alap, amennyiben az vonatkozik rájuk (2. kézikönyv, 6.2.5). A püspök szükség szerint elhívhat egyházközségi (vagy gyülekezeti) önellátási szakértőket is.
A szakértő feladatai közé tartozhatnak az alábbiak:
-
Felkérés alapján képezi és segíti a püspököket és az egyházközségi tanácsokat.
-
Együttműködik a cöveki önellátási bizottsággal az áhítatok lebonyolításában és a csoportok megszervezésében.
-
Képzéseket biztosít az önellátási csoportok moderátorai számára Az önellátási csoportok moderálása füzet segítségével (mely online elérhető az srs.lds.org/facilitator oldalon).
-
Időről időre megfigyeli és támogatja az önellátási csoportokat.
-
Megosztja az egyháztagokkal az elérhető közösségi és egyházi forrásokat.
-
Biztosítja, hogy a jelentések elkészülnek az srs.lds.org/report oldalon.
„Isten akarata az, hogy szabad férfiak és nők legyünk, akikben megvan a képesség arra, hogy felemelkedjenek minden lehetőségükhöz fizikailag és lelkileg is, hogy mentesek legyünk a szegénység megalázó korlátaitól és a bűn kötelékeitől, hogy élvezzük az önbecsülést és a függetlenséget, hogy mindenben felkészültek legyünk arra, hogy csatlakozzunk Őhozzá az Ő celesztiális királyságában.”
D. Todd Christofferson: Mindörökre szabadok, hogy maguk cselekedjenek. Liahóna, 2014. nov. 19.
Hogyan tanulnak meg az egyháztagok önellátóvá válni, majd aszerint is cselekedni?
A püspökségek és az egyházközségi tanácsok először imádságos lélekkel átgondolják, mely kihívásokkal küzdő egyháztagoknak lehet hasznára az, ha még önellátóbbá válnak. Ideális esetben ezen egyháztagok személyes meghívást kapnak az áhítaton való részvételre (ha van ilyen), vagy megkérik őket, hogy csatlakozzanak egy önellátási csoporthoz. Ezenkívül átgondolják azon személyek meghívását is a részvételre, akik erősíthetik a többieket az idejükkel és a képességeikkel (lásd T&Sz 82:18–19).
A tagok önellátási csoportokban gyűlnek össze
A Szabadító ezt tanította: „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, egy dolgot illetően; íme, ott leszek közöttük én is” (T&Sz 6:32). Az önellátási csoportok kicsi, cselekvés-központú tanácsok. Gyűléseiken közösen építik minden résztvevő készségeit és hitét. A csoport gyűlésein a személyes kinyilatkoztatások különböző forrásokból érkezhetnek. A kézikönyvek mellett minden résztvevő rendelkezik olyan tudással, tapasztalattal és ajándékokkal, melyek segíthetnek másoknak tanulni és fejlődni.
Egy csoport általában 8–12 főből áll és kb. két órára találkoznak hetente, legfeljebb 12 héten keresztül.
A csoportok működése
A tant és az életvezetési készségeket egyaránt tanítják
Minden csoportgyűlésen a résztvevők időt szánnak az önellátás tanbéli tantételeinek áttekintésére, beleértve a szertartások fontosságát. Emellett olyan gyakorlati készségeket is elsajátítanak, mint a személyes pénzügyek kezelése, jobb állás keresése, tanulmányok folytatása, illetve egy kisvállalkozás elindítása és bővítése.
A csoportok kötelezettségeket vállalnak és beszámolnak a haladásukról
Mindegyik csoportgyűlés elején az egyének beszámolnak a csoportnak a fejlődésükről az előző heti vállalásaikban. Ezt követően a tagok együtt tanácskoznak, hogy beazonosítsák és elhárítsák az akadályokat.
Az önellátási csoportok azt a három dolgot valósítják meg, melyekre Gordon B. Hinckley elnök szerint minden megtértnek szüksége van: „egy barátra, egy feladatra és arra, hogy »Isten jó szavával táplálják« (Moróni 6:4)” (“Converts and Young Men,” Ensign, May 1997, 47; lásd még Moróni 6:3–9).
A résztvevők megosztják a tanultakat a családtagjaikkal
A tanulási folyamat nagy része a csoportgyűlésen kívül zajlik, amint a tagok betartják a vállalásaikat az új készségek gyakorlása által. A tagokat arra buzdítják, hogy osszák meg a tanultakat a családtagjaikkal.
A résztvevők cselekvőtársként erősítik egymást
A résztvevőket felkérik, hogy hetente más-más tagot támogassanak és erősítsenek. Ezek a cselekvőtársak a rendszeres kapcsolattartás és buzdítás által segítik egymást a vállalásaik betartásában.
„Nincsen olyan családi, egyházközségi vagy cöveki gond, amelyet ne lehetne megoldani úgy, hogy az Úr módján keressük erre a lehetőségeket, vagyis az egymással való tanácskozás – a valódi tanácskozás – útján.”
M. Russell Ballard, Counseling with Our Councils, rev. ed. (2012), 4
Moderátorok irányítják a heti csoportgyűléseket
Az önellátási csoportokat nem egy tanító vezeti, hanem a moderátor irányítja. A moderátorok nem tanítanak, hanem követik a tanfolyam anyagát, és minden tagot közreműködésre buzdítanak. A moderátorok olyan légkört teremtenek, ahol a Szentlélek megtaníthat a résztvevőknek „minden olyan dolgot, amit meg kell tenn[iük]” (2 Nefi 32:5; lásd még 2 Nefi 32:3).
Folyamatos fejlődés
Szükség esetén a cöveki szakértők, önkéntesek, vagy a házi- és látogatótanítók megbízást kaphatnak a résztvevők utókövetésére vagy mentorálására telefonon vagy személyesen. A cöveki önellátási bizottság dönthet úgy, hogy időszakonként összejöveteleket szervez az önellátási csoportokat elvégzettek számára, hogy ápolják baráti kapcsolataikat, megosszák tapasztalataikat és áttekintsék az Alapjaim az önellátáshoz című füzetben található tantételeket.
Kinek kellene részt vennie a csoportokban?
A következő helyzetekben lévő egyháztagoknak válhat a javára: böjti felajánlási támogatásban részesülők, munkanélküliek vagy alulfoglalkoztatottak, nemrégiben visszatért misszionáriusok, újonnan megtértek, kevésbé tevékeny egyháztagok, valamint egyedülálló szülők.