férfiak beszélgetnek

32.

Bűnbánat és egyháztagsági tanácsok

32.0

Bevezetés

A bűnbánat legtöbbször az egyén, Isten, valamint azok között zajlik, akikre a személy bűne hatással volt. Időnként azonban egy püspöknek vagy cövekelnöknek kell segítenie az egyháztagoknak a bűnbánatra irányuló erőfeszítéseikben.

Amikor az egyháztagokat a bűnbánat során segíti, a püspök és a cövekelnök szeretetteljes és törődő. A Szabadító példáját követi, aki felemelte az egyéneket, és segített nekik a bűntől Isten felé fordulni (lásd Máté 9:10–13; János 8:3–11).

Ahogyan az alábbi vázlat mutatja, ez a fejezet úgy került kialakításra, hogy végigvezesse a vezetőket azon kulcsfontosságú döntéseken és intézkedéseken, amelyek szükségesek ahhoz, hogy hozzásegítsenek valakit egy súlyos bűn megbánásához, valamint segítsenek mások védelmében.

• Az egyház szerepe az egyén bűnbánathoz segítésében. A 32.1–32.4-es szakaszok kifejtik az Úr tanát a bűnbánatról és a megbocsátásról. E szakaszok elmagyarázzák az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a hármas célját is. Kifejtik továbbá a püspök és a cövekelnök szerepét a bűnbánat elősegítésében.

• Az egyén bűnbánathoz segítésére alkalmazott módszer meghatározása. A 32.5–32.7-es szakaszok irányelveket tartalmaznak annak az eldöntésére, hogy a tagsági tanács vagy pedig a személyes tanácsadás a megfelelő módszer az illető bűnbánathoz segítésére.

• Személyes tanácsadás lefolytatása. A 32.8-as szakasz irányelveket tartalmaz a püspök vagy a cövekelnök által nyújtott személyes tanácsadással kapcsolatosan. Részletezi a nem hivatalos egyháztagsági korlátozásokat is.

• Egyháztagsági tanácsok lefolytatása. A 32.9–32.14-es szakaszok kifejtik, ki felelős az tagsági tanácsokért, miként kell levezetni ezeket, illetve milyen lehetséges döntések születhetnek. E döntések hatásai is résztelezésre kerülnek.

• Egyháztagsági kiváltságok visszaadása. A 32.15–32.17-es szakaszok kifejtik, miként állíthatók vissza valakinek az egyháztagsági kiváltságai a bűnbánat révén.

Amennyiben másként nincs jelezve, a cövekelnökre tett utalások a misszióelnökre is vonatkoznak, a püspökre tett utalások pedig a gyülekezeti elnökre is vonatkoznak.

Az Első Elnökség határozza meg a súlyos bűnök megbánására vonatkozó eljárásrendeket és folyamatokat. Az Első Elnökséget az egyház Bizalmas Feljegyzések Hivatala támogatja. A cövekelnök vagy a püspök adminisztratív vagy eljárásrendi kérdésekkel kapcsolatosan megkeresheti ezt a hivatalt. Ez a hivatal utasításokat adhat arra vonatkozóan is, hogy miként nyújtsák be a kérvényeket az Első Elnökség Hivatalának. Az elérhetőségük:

Telefonszám: [phone] vagy [phone], 2-2053-as mellék

Ingyenes (GSD-szám): 855-537-4357

Ímél: [e-mail]

---

AZ EGYHÁZ SZEREPE AZ EGYÉN BŰNBÁNATHOZ SEGÍTÉSÉBEN

---

32.1

Bűnbánat és megbocsátás

Az Úr azt mondta, hogy „semmi tisztátalan dolog nem örökölheti a mennyek királyságát” (Alma 11:37; lásd még 3 Nefi 27:19). A bűneink tisztátalanná tesznek bennünket – érdemtelenné arra, hogy Mennyei Atyánk jelenlétében lakjunk. Ebben az életben pedig szenvedést hoznak ránk.

Isten igazságosságra vonatkozó törvénye megköveteli, hogy amikor bűnt követünk el, annak legyen következménye (lásd Alma 42:14, 17–18). Irgalmának nagyszerű terve azonban „eleget tehet az igazságosság követelményeinek, és a biztonság karjaiba zár… [bennünket]” (Alma 34:16; lásd még Móziás 15:9).

Irgalmas tervének megvalósítása érdekében Mennyei Atya elküldte az Ő Egyszülött Fiát, Jézus Krisztust, hogy engesztelést hozzon a bűneinkért (lásd Alma 42:15). Jézus elszenvedte a büntetést, melyet az igazságosság törvénye megkövetel a bűneinkért (lásd Tan és szövetségek 19:15–19; lásd még Alma 42:24–25). Ezen áldozaton keresztül mind az Atya, mind pedig a Fiú megmutatta végtelen szeretetét irántunk (lásd János 3:16).

Amikor „bűnbánathoz vezető hit[et]” gyakorolunk, akkor Mennyei Atya megbocsát nekünk, Jézus Krisztus engesztelése által irgalomban részesítve bennünket (Alma 34:15; lásd még Alma 42:13). Amikor megtisztulunk és bűnbocsánatot nyerünk, akkor végül örökölhetjük Isten királyságát (lásd Ésaiás 1:18; Tan és szövetségek 58:42).

A bűnbánat többet jelent a magatartásunk megváltoztatásánál. Azt jelenti, hogy elfordulunk a bűntől Mennyei Atya és Jézus Krisztus felé. Szívbéli és gondolkodásbeli változáshoz vezet (lásd Móziás 5:2; Alma 5:12–14; Hélamán 15:7). A bűnbánat révén új emberré válunk, aki megbékélt Istennel (lásd 2 Korinthusbeliek 5:17–18; Móziás 27:25–26).

A bűnbánat lehetősége az egyik legnagyobb áldás, amelyet Mennyei Atya az Ő Fia ajándéka révén ad nekünk.

32.2

Az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a céljai

Amikor valaki megkeresztelkedik, Isten házanépe tagjává válik (lásd Efézusbeliek 2:19). A keresztelési szövetség ígéretet tartalmaz arra, hogy igyekszünk Krisztus tanításai és parancsolatai szerint élni. Amikor valaki kudarcot vall ebben, akkor Jézus Krisztusba vetett hitet gyakorolva bűnbánatot tart, az Ő irgalmára hagyatkozva erőért és megbocsátásért.

Amennyiben egy egyháztag súlyos bűnt követ el, a püspök vagy a cövekelnök segít neki bűnbánatot tartani. E folyamat részeként szükséges lehet egy időre korlátozni néhány egyháztagsági kiváltságát. Bizonyos helyzetekben szükséges lehet az illető egyháztagságának időleges visszavonása.

Az egyén egyháztagsága korlátozásának vagy visszavonásának célja nem a büntetés. Ezek az intézkedések olykor szükségesek ahhoz, hogy segítsenek az illetőnek bűnbánatot tartani, valamint szívbéli változást tapasztalni. Ezenkívül időt is biztosítanak számára, hogy lelkileg felkészüljön szövetségei megújítására és újbóli megtartására.

A 32.5–32.14-ben vázoltak szerint a püspök vagy a cövekelnök felügyeli az egyháztagság korlátozását, illetve visszavonását. Ezen intézkedéseket a bűnbánat feltételei kísérik. Amint a személy őszintén megbánja bűneit, az egyháztagsággal járó kiváltságai visszaállításra kerülhetnek.

Amikor az egyháztagság korlátozása vagy visszavonása szükséges, a püspök vagy a cövekelnök a Szentlélek útmutását, valamint az e fejezetben található utasításokat követi. A szeretet lelkületében cselekszik (lásd 32.3).

Az egyháztagsági korlátozások egyházi, nem pedig polgári jogi vagy büntetőjogi intézkedések. Kizárólag az illetőnek az egyházban elfoglalt helyzetét érintik. (Lásd Tan és szövetségek 134:10.)

Az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a három célja a következő.

Az egyháztagság korlátozásának vagy visszavonásának a három célja:

1. Segíteni mások megvédésében.

2. Segíteni a személynek a bűnbánat révén hozzáférni Jézus Krisztus megváltó hatalmához.

3. Megóvni az egyház feddhetetlenségét.

32.2.1

Segíteni mások megvédésében

Az első cél segíteni mások megvédésében. Előfordul, hogy az illető fizikai vagy lelki veszélyt jelent. A ragadozó magatartásformák, a fizikai bántalmazás, a szexuális bántalmazás, a kábítószer-használat, a csalás, valamint a hitehagyás ennek néhány lehetséges előfordulási módja. A püspök vagy a cövekelnök sugalmazással cselekedve védelmez meg másokat, amikor valaki ilyen vagy egyéb komoly módon veszélyezteti őket (lásd Alma 5:59–60).

32.2.2

Segíteni a személynek a bűnbánat révén hozzáférni Jézus Krisztus megváltó hatalmához

A második cél segíteni a személynek bűnbánat révén hozzáférni Jézus Krisztus megváltó hatalmához. E folyamat által a személy ismét tisztává válhat, valamint érdemessé Isten összes áldásának az elnyerésére.

A Szabadító azt tanította, hogy „megtört szívet és töredelmes lelket” kíván áldozatként a bűnök bocsánatáért (3 Nefi 9:20). Idetartozik a bűnök és azok következményei miatt érzett őszinte bűntudat (lásd 2 Korinthusbeliek 7:9–10).

Amikor valaki súlyos bűnt követ el, a tagsági korlátozás vagy visszavonás segíthet a megtört szív és a töredelmes lélek előmozdításában, melyek szükségesek a bűnbánathoz, a bűn valódi elhagyásához, valamint a bűn következményeinek a megértéséhez. Ez a megértés segíthet az embereknek még mélyebben értékelni az Istennel kötött szövetségeiket, és vágyat ébreszteni bennük arra, hogy a jövőben megtartsák ezeket a szövetségeket.

32.2.3

Megóvni az egyház feddhetetlenségét

A harmadik cél az egyház feddhetetlenségének a megóvása. Az egyén egyháztagságának korlátozására vagy visszavonására lehet szükség, ha viselkedése jelentős kárt okoz az egyháznak (lásd Alma 39:11). Az egyház feddhetetlenségét nem a súlyos bűnök elrejtése vagy kisebbítése védelmezi, hanem az, ha foglalkoznak ezekkel.

32.3

Izráel bíráinak a szerepköre

püspök beszélget egy férfival

A püspököket és a cövekelnököket arra hívják el és választják el, hogy bírák legyenek Izráelben (lásd Tan és szövetségek 107:72–74). Az Úr képviseletére jogosító papsági kulcsokat viselnek az egyháztagok bűnbánatra segítésében (lásd Tan és szövetségek 13:1; 107:16–18).

A püspök és a cövekelnök gyakran személyes tanácsadáson keresztül segíti a bűnbánatot. Ez a segítség magában foglalhatja bizonyos egyháztagsági kiváltságok időleges korlátozását is. (Lásd 32.8.)

Bizonyos súlyos bűnök esetén a vezetők azzal segítik elő a bűnbánatot, hogy egyháztagsági tanácsot tartanak (lásd 32.6; 32.9–32.14). E segítség magában foglalhatja az egyháztagsági kiváltságok némelyikének hivatalos korlátozását, illetve az illető tagságának időleges visszavonását is (lásd 32.11.3 és 32.11.4).

A püspökök és cövekelnökök segítenek az egyháztagoknak megérteni, hogy Isten szereti az Ő gyermekeit. Mivel azt szeretné, hogy boldogok legyenek és áldásokat kapjanak, ezért igen komolyan veszi az engedelmességüket és a bűnbánatukat.

A püspök és a cövekelnök szeretetteljes és törődő, amikor segít az egyháztagoknak bűnbánatot tartani. Útmutatóként szolgál az, ahogyan a Szabadító a házasságtörésen ért asszonnyal bánt (lásd János 8:3–11). Bár nem mondta, hogy a bűnei megbocsáttattak, mégsem ítélte el őt, hanem azt mondta neki, hogy „többé ne vétkezzél” – hogy bánja meg a bűneit és változtasson az életén.

E vezetők azt tanítják, hogy „öröm [van] a mennyben egy megtérő bűnösön” (Lukács 15:7). Türelmesek, támogatók és bizakodók. Reményt ébresztenek. Arról tanítanak és tanúskodnak, hogy a Szabadító engesztelő áldozatának köszönhetően mindenki bűnbánatot tarthat és megtisztulhat.

A püspök és a cövekelnök a Lélek útmutatására törekszik, hogy megtudja, miként segíthet minden egyes személynek a bűnbánatban. Az egyház csak a legsúlyosabb bűnök esetére rendelkezik megszabott előírásokkal arra nézve, hogy milyen intézkedéseket hozzanak a vezetői (lásd 32.6 és 32.11). Nincs két egyforma helyzet. A vezetők által nyújtott tanácsadásnak, valamint az általuk elősegített bűnbánat folyamatának sugalmazottnak kell lennie, így ezek akár minden egyes személy esetén eltérőek lehetnek.

Az Úr minden egyes embernek ismeri a körülményeit, a képességeit, valamint a lelki érettségét. A Szentlélek segíteni fogja a vezetőket, hogy tisztán lássanak azzal kapcsolatban, miként segítsenek az egyháztagoknak megtenni a szükséges változtatásokat ahhoz, hogy gyógyulhassanak, valamint ellen tudjanak állni a bűn megismétlésére irányuló kísértésnek.

Mások segítése a bűnbánat, az Istenhez való visszafordulás, valamint a Jézus Krisztus engesztelése révén megvalósuló gyógyulás útján az egyik legörömtelibb élmény, melyben részünk lehet. A Tan és szövetségek 18:10–13 így magyarázza ezt:

„Emlékezzetek, a lelkek értéke nagy Isten szemében;

Mert íme, az Úr, a ti Megváltótok, elszenvedte a halált testben; tehát minden ember fájdalmát elszenvedte, hogy minden ember bűnbánatot tarthasson és hozzá jöhessen.

És feltámadt a halálból, hogy minden embert őhozzá hozhasson, a bűnbánat feltételeivel.

És mily nagy az ő öröme a lélekben, amely bűnbánatot tart!”

32.4

Beismerés, titoktartás, valamint jelentéstétel az állami hatóságok felé

32.4.1

Beismerés

A bűnbánat megköveteli, hogy a bűnöket beismerjük Mennyei Atyának. Jézus Krisztus ezt mondta: „Erről tudhatjátok, hogy valaki megbánta-e bűneit – íme, beismeri és elhagyja azokat” (Tan és szövetségek 58:43; lásd még Móziás 26:29).

Amikor az egyháztagok súlyos bűnöket követnek el, bűnbánatukhoz tartozik a beismerés is a püspöküknek vagy a cövekelnöküknek. Ő ezt követően képes a javukra gyakorolni a bűnbánat evangéliumának kulcsait (lásd Tan és szövetségek 13:1; 84:26–27; 107:18, 20). Ez segít nekik meggyógyulni és visszatérni az evangélium ösvényére a Szabadító engesztelésének hatalma által.

A beismerés célja, hogy bátorítsa az egyháztagokat a terhük letételére, így teljes mértékben képessé válva arra, hogy az Úr segítségére törekedjenek a változásban és a gyógyulásban. A beismerés elősegíti a megtört szív és a töredelmes lélek kifejlesztését (lásd 2 Nefi 2:7). Az önkéntes beismerés megmutatja, hogy az illető meg kívánja bánni a bűneit.

Amikor egy egyháztag beismer valamit, a püspök vagy a cövekelnök a 32.8-ban található irányelveket követi a tanácsadásra vonatkozóan. Imádságosan törekszik útmutatásra arról, hogy mi a megfelelő mód az egyháztag bűnbánatának elősegítésére (lásd 32.5). Megfontolja, hogy tagsági tanács vajon segítségére lehet-e. Amennyiben az egyházi eljárásrend megköveteli a tagsági tanácsot, akkor elmagyarázza ezt (lásd 32.6 és 32.10).

Előfordulhat, hogy az egyháztag ártott a házastársának vagy más felnőttnek. A bűnbánat részeként általában be kell ismernie a tettét ennek a személynek is, és törekednie kell a bocsánatára. Általában javasolt, hogy a súlyos bűnt elkövető fiatal tanácskozzon a szüleivel.

32.4.2

Súlyos bűnök, amelyeket nem ismernek be vagy tagadnak

A püspök vagy a cövekelnök jellemzően beismerés révén vagy egy másik személytől értesül a súlyos bűnről. A Szentlelken keresztül is kaphat késztetéseket egy lehetséges súlyos bűnről. Amennyiben a Lélektől késztetést érez azzal kapcsolatban, hogy valaki esetleg bűnnel küszködik, megbeszélhet vele egy interjút. Az interjú során kedvesen és tiszteletteljesen kifejti az aggodalmait. Kerüli a vádló hangnemet.

Ha az egyháztag tagadja, hogy súlyos bűnt követett volna el, holott a püspök vagy a cövekelnök ezt alátámasztó értesülés birtokában van, attól még tartható tagsági tanács. Önmagában a lelki benyomás azonban nem elegendő a tanács megtartásához (lásd Tan és szövetségek 10:37). A vezető szükség esetén tovább tájékozódhat. Követi a 32.4.3-ban és a 32.10.2-ben található irányelveket.

32.4.3

Tájékozódás

Mielőtt tagsági tanácsot tartanának, a püspök vagy a cövekelnök a szükséges mértékben tájékozódik. Gyakran az is elegendő, amit az egyháztag a saját beismerésében elmond. Tájékoztatás érkezhet továbbá családtagtól, egy másik egyházi vezetőtől, egy áldozattól vagy egy olyan embertől is, aki részt vett a bűn elkövetésében.

A tájékozódás során a püspök vagy a cövekelnök kizárólag olyan módszereket használjon, amelyek helyénvalóak egy papsági vezető számára. Ne figyeltesse az illető otthonát, illetve ne rögzítse őt a beleegyezése nélkül! Semmilyen törvényellenes gyakorlatot ne alkalmazzon!

Hamis vádak – bár ritkák – előfordulhatnak. A papsági vezetők legyenek óvatosak, amikor egy adott személy szaván kívül csak korlátozott ismeretek állnak rendelkezésre. A házasságtöréssel vádolt egyháztag például tagadhatja a vádat. A szentírások kifejtik, miszerint „minden szót az egyház két tanúja erősítsen meg ellenük” (Tan és szövetségek 42:80). A „két tanú” két különböző forrásból származó értesülést jelent. Idetartozhatnak egy résztvevő ismeretei, valamint egy másik, megbízható forrás. Előfordulhat, hogy a papsági vezetőnek várnia kell a cselekvéssel addig, amíg részletesebben tud tájékozódni.

Amikor egy egyházi vezető tagsági tanácsra készülve tájékozódást folytat, akkor azonnal hagyja ezt abba, amint tudomására jut, hogy a hatóságok nyomozást folytatnak az egyháztaggal szemben. Ezt azért kell megtennie, hogy elkerülje az igazságszolgáltatás akadályoztatására vonatkozó lehetséges vádakat. E helyzetekben jogi tanácsért az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában a cövekelnök felveszi a kapcsolatot az Egyház Jogtanácsosi Hivatalával:

[phone], 2-6301-es mellék

[phone]

Az Amerikai Egyesült Államokon és Kanadán kívül a cövekelnök a területi irodában lévő területi jogtanácsossal veszi fel a kapcsolatot.

Rendes körülmények között tagsági tanács addig nem vizsgálja a polgári vagy büntetőbíróság által vizsgált viselkedést, amíg a bíróság meg nem hozta a végső ítéletet. Egyes esetekben helyénvaló lehet elhalasztani a tagsági tanácsot addig, amíg a fellebbezés ideje le nem járt, vagy a fellebbezést el nem utasították.

32.4.4

Titoktartás

A püspök, a cövekelnök, valamint a tanácsosaik szent kötelessége, hogy minden velük megosztott bizalmas értesülést megvédjenek. Ezen értesülések származhatnak interjúkból, tanácsadásból, illetve beismerésekből is. A titoktartással kapcsolatos ugyanezen kötelesség vonatkozik mindenkire, aki részt vesz a tagsági tanácsokban. A titoktartás elengedhetetlen, mivel előfordulhat, hogy az egyháztagok nem fognak beismerni bűnöket, illetve nem fognak útmutatásért folyamodni, ha az általuk elmondottakat nem kezelik bizalmasan. A titoktartás megszegése aláássa az egyháztagok bizalmát, vagyis elveszítik bizalmukat a vezetőikben.

A titoktartásra vonatkozó kötelességeikkel összhangban a püspök, a cövekelnök, illetve a tanácsosaik kizárólag a következőképpen oszthatnak meg ilyen értesüléseket:

• Egyeztetniük kell az egyháztag cövekelnökével, misszióelnökével, illetve püspökével a tagsági tanács megtartásáról vagy a kapcsolódó ügyekről. A cövekelnök szintén egyeztethet a kijelölt területi hetvenessel. Szükség esetén a területi hetvenes a Területi Elnökséghez irányítja a cövekelnököt. Kizárólag a cövekelnök dönt arról, hogy kell-e tanácsot tartani, illetve hogy mi legyen annak a kimenetele.

• A személy új egyházközségbe költözik (vagy a papsági vezetőt felmentik), miközben a tagsági intézkedés, illetve egyéb súlyos aggályok függőben vannak. Ezekben az esetekben a vezető értesíti az új püspököt vagy cövekelnököt az aggályokról, illetve a függőben lévő intézkedésről (lásd 32.14.7). Tájékoztatja továbbá a vezetőt arról is, ha az egyháztag veszélyt jelenthet másokra.

• A püspök vagy a cövekelnök tudomására jut, hogy egy, az egyházközségen vagy cöveken kívül élő egyháztag esetleg súlyos bűnben volt érintett. Ebben az esetben bizalmasan felveszi a kapcsolatot az egyháztag püspökével.

• A tagsági tanács során szükségessé válik az értesülések felfedése. A tagsági tanács keretében begyűjtött és megosztott összes értesülés bizalmas.

• Az egyháztag úgy dönt, hogy engedélyt ad a vezetőnek az értesülés megosztására meghatározott személyekkel. E személyek között lehetnek szülők, egyházi vezetők, illetve mások, akik támogatást nyújthatnak. A vezető nem oszt meg olyan értesüléseket, melyekkel kapcsolatban nem kapott engedélyt az egyháztagtól.

• Szükséges lehet korlátozott tájékoztatást megosztani egy tagsági tanács döntéséről (lásd 32.12.2).

Minden egyéb esetben a vezető forduljon a 32.4.5-ös alszakaszhoz. Idetartoznak azok az esetek, amikor a törvény esetleg megköveteli, hogy a bűntény – például a gyermekbántalmazás – jelentésre kerüljön az állami hatóságok felé.

Segítségképpen a vezetőknek mások megvédelmezésében, valamint a törvénynek való megfelelésben, az egyház képzett szakemberek segítségét biztosítja. Ilyen útmutatásért a vezetők azonnal hívják az egyház bántalmazási segélyvonalát, ahol az elérhető (lásd 32.4.5; 38.6.2.1). Ahol nem elérhető, a cövekelnök a területi irodában lévő területi jogtanácsossal veszi fel a kapcsolatot.

Kizárólag egyetlen esetben kell a püspöknek vagy a cövekelnöknek bizalmas értesüléseket felfednie anélkül, hogy először ilyen iránymutatásért folyamodna. Abban az esetben, amikor a felfedés életveszélyes vagy súlyos sérülést előz meg, és nincs idő az iránymutatás megszerzésére. Ilyen esetekben a mások védelmére vonatkozó kötelesség fontosabb, mint a titoktartásra vonatkozó kötelesség. A vezetők azonnal vegyék fel a kapcsolatot a polgári hatóságokkal.

Ha a vezetők jegyzeteket készítenek, illetve egymással elektronikus úton tartanak kapcsolatot, akkor az ezen adatokhoz való hozzáférést biztonságosan kezelik. Továbbá letörölik vagy megsemmisítik az adatokat, amikor már nincs rájuk szükségük. Szükségtelenül nem osztanak meg személyes adatokat.

Előfordulhat, hogy a polgári hatóságok a papsági vezető titoktartási kötelezettségének megszegését kívánják. Ilyen esetben a cövekelnök jogi tanácsért az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában az Egyház Jogtanácsosi Hivatalához fordul:

[phone], 2-6301-es mellék

[phone]

Az Amerikai Egyesült Államokon és Kanadán kívül a cövekelnök a területi irodában lévő területi jogtanácsossal veszi fel a kapcsolatot.

32.4.5

Jelentés az állami hatóságoknak

A bűnbánatot tartó személyek közül némelyek polgári vagy büntetőjogi törvényeket szegtek meg. Bizonyos esetekben az állami hatóságoknak nincs tudomásuk erről. A püspök és a cövekelnök ösztönzi az egyháztagokat arra, hogy tartsák be a törvényt, és jelentsék az ilyen ügyeket, amikor ez kötelező. A vezetők továbbá azt tanácsolják az egyháztagoknak, hogy vegyenek igénybe hozzáértő jogi tanácsadást, amikor jelentést tesznek. Az egyház eljárásrendje a törvénynek való engedelmesség.

Számos helyen a papsági vezetőket törvény kötelezi arra, hogy a tudomásukra jutott bizonyos jogellenes cselekményeket jelentsék. Egyes államok és országok megkövetelik például, hogy a gyermekbántalmazást jelentsék a rendvédelmi szerveknek.

Egyes országokban az egyház bizalmas bántalmazási segélyvonalat állított fel a püspökök és a cövekelnökök támogatására. Ezek a vezetők haladéktalanul hívják a segélyvonalat minden olyan helyzetben, amikor egy egyént esetleg bántalmaztak, vagy fennáll annak a veszélye, hogy bántalmazzák (lásd 38.6.2.1). A szolgáltatás mindennap, éjjel-nappal elérhető.

Olyan országokban, melyeknek nincs segélyvonala, a bántalmazásról értesülő püspök vegye fel a kapcsolatot a cövekelnökével, aki a területi irodában a területi jogtanácsostól kérjen útmutatást.

A bántalmazás jelentésével kapcsolatos további tudnivalókért lásd 38.6.2.1 és 38.6.2.7.

---

AZ EGYÉN BŰNBÁNATHOZ SEGÍTÉSÉRE ALKALMAZOTT MÓDSZER MEGHATÁROZÁSA

---

32.5

Az egyén bűnbánathoz segítésére alkalmazott módszerek

Miután tudomást szerzett arról, hogy egy egyháztag súlyos bűnt követett el, a püspök vagy a cövekelnök lépéseket tesz mások védelme érdekében. Emellett törekszik a Szentlélek útmutatására is annak a meghatározásában, hogy milyen módszerrel segítsen a személynek bűnbánatot tartani és közelebb jönni a Szabadítóhoz.

32.5.1

A módszerek áttekintése

A következő táblázat három módszert sorol fel az egyén bűnbánathoz segítésére. Összegez továbbá néhány megfontolást is, amelyeket a vezetőknek mérlegelniük kell a használandó módszer kiválasztása során.

Az egyén bűnbánathoz segítésére alkalmazott módszerek

Módszer	Néhány megfontolás (lásd még 32.7)
Módszer Cöveki tagsági tanács	Néhány megfontolás (lásd még 32.7) Olyan egyháztagok számára, akik részesültek a templomi felruházásban. Kötelező olyan felruházott férfi vagy nő esetében, akinek az egyháztagságát valószínűleg visszavonják a 32.6.1-ben, a 32.6.2-ben vagy a 32.6.3-ban tárgyalt súlyos bűnök vagy cselekedetek bármelyike miatt.
Módszer Egyházközségi tagsági tanács	Néhány megfontolás (lásd még 32.7) Bármely egyháztag számára. Kötelező a 32.6.1-ben tárgyalt súlyos bűnök esetén. Szükséges lehet a 32.6.2-ben és a 32.6.3-ban tárgyalt súlyos bűnök és cselekedetek esetén. Nem elégséges olyan felruházott férfi vagy nő esetében, akinek az egyháztagságát valószínűleg visszavonják a 32.6.1-ben, a 32.6.2-ben vagy a 32.6.3-ban tárgyalt súlyos bűnök vagy cselekedetek bármelyike miatt.
Módszer Személyes tanácsadás (lásd 32.8)	Néhány megfontolás (lásd még 32.7) Bármely egyháztag számára. Magában foglalhat nem hivatalos egyháztagsági korlátozásokat. Előfordulhat, hogy nem elégséges olyan súlyos bűnök vagy tettek esetében, amelyekre a tagsági tanács segítséget jelenhet a bűnbánat folyamatában (lásd 32.6.2; 32.6.3). Nem elégséges olyan súlyos bűnök esetén, amelyek tagsági tanács megtartását követelik meg (lásd 32.6.1). Nem elégséges olyan felruházott férfi vagy nő esetében, akinek az egyháztagságát valószínűleg visszavonják a 32.6.1-ben, a 32.6.2-ben vagy a 32.6.3-ban tárgyalt súlyos bűnök vagy cselekedetek bármelyike miatt.

A püspök vagy a cövekelnök által nyújtott személyes tanácsadás és nem hivatalos korlátozások olykor nem elegendőek a súlyos bűnöket elkövető személy bűnbánathoz segítésére. Az Úr azért adta a tagsági tanácsokat, hogy segítsenek Izráel bírájának ezekben a helyzetekben. (Lásd 2 Mózes 18:12–27; Móziás 26:29–36; Tan és szövetségek 42:80–83; 102.) Bizonyos súlyos bűnök esetében az egyházi eljárásrend megköveteli a tanácsot (lásd 32.6.1). A templomi szövetségek megszegése megnöveli annak a valószínűségét, hogy tagsági tanácsra lesz szükség (lásd 32.7.4).

Az egyházközségben a püspök tanácsosai segédkeznek a tagsági tanácsokban. A cövekben a cövekelnök tanácsosai segédkeznek. Bizonyos cöveki tagsági tanácsokban a főtanács is részt vesz (lásd 32.9.2). A tagsági tanács keretében a püspökség vagy a cövekelnökség a szeretet lelkületében találkozik az illetővel.

32.5.2

A mód és az időzítés meghatározása

A vezetők a Szentlélek útmutatására törekednek annak az eldöntése során, hogy e módozatok közül melyik segíti leginkább az illető bűnbánatát. Megfontolják továbbá a következő tényezőket:

• a bűn súlyossága, valamint az egyházi eljárásrend arról, vajon kötelező-e a tanács megtartása (lásd 32.6);

• az illető körülményei (lásd 32.7).

A püspök tanácskozik a cövekelnökkel a konkrét esetekről. Meg kell kapnia a cövekelnök jóváhagyását, mielőtt tagsági tanácsot tartana.

Nehéz ügyek esetében a cövekelnök tanácsot kérhet a kijelölt területi hetvenesétől. A cövekelnöknek muszáj tanácskoznia a Területi Elnökséggel a 32.6.3-ban vázolt ügyek esetén. Azonban kizárólag a cövekelnök dönt arról, hogy kell-e tanácsot tartani a viselkedés kezeléséhez. Amennyiben a tanács megtartásra kerül, a cövekelnök vagy a püspök dönt a kimenetele felől.

Amennyiben a püspök vagy a cövekelnök úgy ítéli meg, hogy a személyes tanácsadás elegendő, akkor követi a 32.8-ban található irányelveket. Ha úgy határoz, hogy szükség van a tagsági tanácsra, illetve ha az egyházi eljárásrend előírja a tanács megtartását, akkor az azt levezető személy a 32.9–32.14-ben leírt folyamatokat követi.

A püspök vagy a cövekelnök még a tanács megtartása előtt úgy dönthet, hogy nem hivatalos tagsági korlátozások lesznek a legmegfelelőbbek egy időre. Akkor tartja meg a tanácsot, amikor az a leginkább támogathatja az egyháztag őszinte bűnbánatát. Ne halassza azonban el a tanácsot, ha mások védelme érdekében szükség van rá!

32.6

A bűn súlyossága és az egyházi eljárásrend

A bűn súlyossága fontos tényező annak a módszernek a meghatározása során, amely 1.) segíteni fog mások megóvásában, valamint 2.) segíteni fogja az illető bűnbánatát. Az Úr azt mondta, hogy „a legcsekélyebb mértékű elnézéssel sem tekinthet… a bűnre” (Tan és szövetségek 1:31; lásd még Móziás 26:29). Szolgái nem hagyhatják figyelmen kívül a súlyos bűnökre utaló bizonyítékokat.

A súlyos bűn Isten törvényeinek szándékos és komoly megsértése. Az alábbiakban felsoroljuk a súlyos bűnök kategóriáit.

• erőszakos cselekedetek és bántalmazás (lásd 32.6.1.1 és 32.6.2.1);

• nemi erkölcstelenség (lásd 32.6.1.2 és 32.6.2.2);

• szélhámosság (lásd 32.6.1.3 és 32.6.2.3);

• bizalommal való visszaélés (lásd 32.6.1.4 és 32.6.4);

• bizonyos egyéb cselekedetek (lásd 32.6.1.5 és 32.6.2.5).

A következő szakaszok leírják, mikor kötelező a tagsági tanács, mikor lehet szükséges, valamint mikor nem szükséges.

32.6.1

Amikor kötelező a tagsági tanács

A püspöknek vagy a cövekelnöknek muszáj tagsági tanácsot tartania, amikor egy értesülés arra utal, hogy egy egyháztag elkövethette az e szakaszban leírt bűnök bármelyikét. E bűnök esetén kötelező tanácsot tartani függetlenül az egyháztag lelki érettségétől és evangéliumi ismereteitől.

Az e szakaszban felsorolt bűnök esetében tartott tanácsok lehetséges kimeneteiről lásd 32.11. E tanácsokban nem lehet nem hivatalos egyháztagsági korlátozásokat választani.

Bűnök, amelyek esetén kötelező a tagsági tanács:

• gyilkosság;

• nemi erőszak

• elítélés szexuális bűncselekményért

• gyermek vagy fiatal bántalmazása;

• házastárs vagy más felnőtt bántalmazása (a 38.6.2.4-ben vázoltak szerint);

• ragadozó viselkedés (erőszakos, szexuális vagy pénzügyi);

• vérfertőzés;

• gyermekpornográfia (a 38.6.6-ban vázoltak szerint);

• többes házasság;

• súlyos bűn elkövetése kimagasló egyházi tisztségben;

• a bizonyított bűncselekmények zöme.

32.6.1.1

Erőszakos cselekedetek és bántalmazás

Gyilkosság. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy egyháztag meggyilkolt valakit. A gyilkosság szó itt azt jelenti, amikor valaki szándékosan és jogtalanul emberi életet olt ki. Kötelező a személy egyháztagságának visszavonása.

A szolgálatban végrehajtott rendőri vagy katonai cselekmények nem tartoznak ide. Ebben az értelmezésben a művi abortusz nem minősül gyilkosságnak. Ha a halált véletlen baleset vagy önvédelem, illetve mások védelme okozta, akkor az emberi élet kioltását nem kell feltétlenül gyilkosságként értelmezni. Ez egyéb helyzetekben is igaz lehet, például, amikor az illető korlátozott mentális képességekkel rendelkezik.

Nemi erőszak. Nemi erőszak esetén kötelező tagsági tanácsot tartani. A nemi erőszak itt erőszakos nemi közösülést jelent, illetve közösülést olyan személlyel, aki jogilag nem adhatja a beleegyezését korlátozott mentális vagy fizikai képességei miatt. Ebben az értelemben a nemi erőszak itt nem jelenti a beleegyezéssel történő nemi közösülést két olyan fiatalkorú között, akik egymáshoz korban közel állnak.

Elítélés szexuális bűncselekményért. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy egyháztagot szexuális bűncselekményben találnak bűnösnek.

Gyermek vagy fiatal bántalmazása. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha valaki gyermeket vagy fiatalt bántalmaz, amint az a 38.6.2.3-ban kifejtésre került.

Házastárs vagy más felnőtt bántalmazása. Létezik egy súlyossági skála a bántalmazó magatartásformák esetében. Azzal kapcsolatosan, hogy mikor kötelező tagsági tanácsot tartani házastárs vagy más felnőtt bántalmazása kapcsán, lásd 38.6.2.4.

Erőszakos ragadozó viselkedés. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy felnőtt erőszakos magatartása miatt ismétlődően testi sérülést okoz másoknak, valamint veszélyt jelent másokra.

32.6.1.2

Nemi erkölcstelenség

Vérfertőzés. Kötelező tagsági tanácsot tartani vérfertőzés esetén, ahogyan azt a 38.6.10 meghatározza. Szinte mindig kötelező a személy egyháztagságának visszavonása.

Gyermekpornográfia. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha valaki gyermekpornográfiában érintett, amint azt a 38.6.6 felvázolja.

Többes házasság. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha valaki tudatosan lép többes házasságra. Néhány többes házasság titokban történik oly módon, hogy a házastárs nem tud arról, miszerint egy vagy több további házastárs is létezik. Kötelező az egyháztagság visszavonása akkor, ha valaki tudatosan lép többes házasságra.

Szexuális ragadozó viselkedés. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy felnőtt ismétlődően ártalmára van másoknak szexuálisan, valamint veszélyt jelent másokra.

32.6.1.3

Szélhámosság

Pénzügyi ragadozó viselkedés. Kötelező tagsági tanácsot tartani, ha egy felnőtt már korábban is szándékosan és ismétlődően pénzügyi kárt okozott másoknak, valamint veszélyt jelent másokra (lásd 38.6.2.4). Idetartozik a befektetési csalás és hasonló tevékenységek. A gazdasági körülményeknek betudható, nem szándékos pénzügyi veszteségek nem tekinthetők csalásnak. Amennyiben bírósági eljárás is folyik, a papsági vezetők dönthetnek úgy, hogy megvárják a jogerős ítéletet. Ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy vagyon sikkasztásában érintett, lásd 32.6.3.3.

32.6.1.4

Bizalommal való visszaélés

Súlyos vétek elkövetése kimagasló egyházi tisztségben. Kötelező tagsági tanácsot tartani akkor, ha az egyháztag kimagasló egyházi tisztség betöltése közben követ el súlyos bűnt. Ilyen tisztségek: általános felhatalmazott, általános egyházi tisztségviselő, területi hetvenes, templomelnök vagy vezetőnővér, misszióelnök vagy az ő társa, cövekelnök, pátriárka, illetve püspök. Ez nem vonatkozik a gyülekezeti elnökökre. Azonban a gyülekezeti elnök tagsági kiváltságait is lehet korlátozni vagy visszavonni, ahogyan más egyháztagokét is.

32.6.1.5

Bizonyos egyéb cselekedetek

Bizonyított bűncselekmény. A legtöbb olyan esetben kötelező tagsági tanácsot tartani, amikor egy egyháztagot bűncselekmény elkövetése miatt elítél a bíróság.

32.6.2

Amikor szükség lehet tagsági tanácsra

A következő esetekben szükség lehet tagsági tanácsra.

32.6.2.1

Erőszakos cselekedetek és bántalmazás

Az Úr azt parancsolta: „ne… ölj, és ne… tegyél semmi ahhoz hasonlót” (Tan és szövetségek 59:6; kiemelés hozzáadva). Az alábbiakban felsorolásra kerülnek olyan erőszakos cselekedetek és bántalmazások, amelyek esetében szükség lehet tagsági tanácsra (a felsorolás nem kizárólagos).

Gyilkossági kísérlet. Szándékos kísérlet valakinek a meggyilkolására.

Szexuális bántalmazás, beleértve az erőszakos bűncselekményt és a zaklatást is. A szexuális bántalmazás a cselekmények széles körét foglalja magában (lásd 38.6.18). Szükség lehet tagsági tanácsra olyan személy esetében, aki szexuálisan zaklatott vagy bántalmazott valakit. Nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra az egyháztag bűnbánathoz segítése érdekében, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt. Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 38.6.18.3.

Házastárs vagy más felnőtt bántalmazása. Létezik egy súlyossági skála a bántalmazó magatartásformák esetében (lásd 38.6.2.4). Szükség lehet tagsági tanácsra olyan személy esetében, aki a házastársát vagy más felnőttet bántalmazott. Nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra az egyháztag bűnbánathoz segítése érdekében, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt. Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 38.6.2.4.

32.6.2.2

Nemi erkölcstelenség

Az Úr nemi erkölcsösségre vonatkozó törvénye az, hogy tartózkodjunk a férfi és nő közötti törvényes házasságon kívüli nemi kapcsolatoktól (lásd 2 Mózes 20:14; Tan és szövetségek 63:16). Tagsági tanácsra lehet szükség a 38.6.5-ben vázolt nemi erkölcstelenségek esetében. E helyzetekben nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra, hogy segítsen az egyháztagnak bűnbánatot gyakorolni, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt. Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 32.6.1.2.

32.6.2.3

Szélhámosság

A tízparancsolat azt tanítja: „Ne lopj”, illetve „Ne tégy… hamis tanúbizonyságot” (2 Mózes 20:15–16). Tagsági tanácsra lehet szükség olyan cselekmények miatt, mint a rablás, betörés, lopás, sikkasztás, hamis tanúzás, valamint a csalás. E helyzetekben nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra, hogy segítsen az egyháztagnak bűnbánatot gyakorolni, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt.

Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani szélhámosság miatt, lásd 32.6.1.3. Ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy vagyon sikkasztásában érintett, lásd 32.6.3.3. A bizalmi alapon elkövetett csalással kapcsolatban lásd 38.8.2.

32.6.2.4

Bizalommal való visszaélés

Tagsági tanácsra lehet szükség, ha egy egyháztag:

• Súlyos bűnt követ el felelős vagy bizalmi egyházi vagy közösségi tisztségben.

• Olyan súlyos bűnt követ el, amely széles körben ismert.

E helyzetekben nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra, hogy segítsen az egyháztagnak bűnbánatot gyakorolni, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt.

Arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 32.6.1.4. Ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy vagyon sikkasztásában érintett, lásd 32.6.3.3.

32.6.2.5

Bizonyos egyéb cselekedetek

Benjámin király azt tanította: „nem tudom nektek mindazon dolgokat elmondani, melyek által bűnt követhettek el; mert különféle utak és módok vannak, méghozzá olyan sok, hogy nem tudom őket megszámolni” (Móziás 4:29). Tanácsra lehet szükség, ha valaki:

• sorozatosan követ el súlyos bűnöket (lásd Tan és szövetségek 82:7);

• szándékosan elhanyagolja a családi feladatait, beleértve ebbe a gyermektartás és a házastársi tartás fizetésének elmulasztását;

• fizikai erőszakkal fenyeget, akár személyesen, akár az interneten (lásd 32.2.1);

• kábítószert árul;

• egyéb súlyos bűncselekményt követ el.

E helyzetekben nagyobb valószínűséggel lesz szükség tanácsra, hogy segítsen az egyháztagnak bűnbánatot gyakorolni, ha templomi szövetségeket szegett meg, illetve ha a bűn ismétlődő volt.

Tagsági tanács lehet szükséges, ha egy egyháztag művi abortusznak veti alá magát, elvégzi, megszervezi, fizeti vagy bátorítja azt. Irányelvekért lásd 38.6.1.

Amikor a tagsági tanács kötelező, vagy amikor szükséges lehet:

A bűn fajtája	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1)	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2)
A bűn fajtája erőszakos cselekedetek és bántalmazás	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1) gyilkosság nemi erőszak elítélés szexuális bűncselekményért gyermek vagy fiatal bántalmazása erőszakos ragadozó viselkedés	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2) gyilkossági kísérlet szexuális bántalmazás, beleértve a kényszerítést és a zaklatást is (arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 38.6.18) házastárs vagy más felnőtt bántalmazása (arról, hogy mikor kötelező tanácsot tartani, lásd 38.6.2.4)
A bűn fajtája nemi erkölcstelenség	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1) vérfertőzés gyermekpornográfia többes házasság szexuális ragadozó viselkedés	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2) házasságtörés, paráználkodás, azonos nemű kapcsolatok, valamint minden más szexuális kapcsolat a férfi és nő törvényes házasságán kívül, beleértve ebbe az online vagy telefonon keresztüli szexuális találkozásokat is együttélés, törvényes élettársi kapcsolat és azonos neműek házassága számottevő vagy kényszeres pornográfiahasználat, amely jelentős kárt okozott az egyháztag házasságának vagy családjának
A bűn fajtája szélhámosság	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1) pénzügyi ragadozó viselkedés, például csalás és hasonló tevékenységek (lásd 32.6.3.3, ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy vagyon sikkasztásában érintett)	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2) rablás, betörés, lopás vagy sikkasztás (lásd 32.6.3.3, ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy javak sikkasztásában érintett) hamis tanúzás
A bűn fajtája bizalommal való visszaélés	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1) súlyos bűn elkövetése kimagasló egyházi tisztségben	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2) komoly bűn elkövetése felelős vagy bizalmi egyházi vagy közösségi tisztségben (lásd 32.6.3.3, ha egy egyháztag egyházi pénzalapok vagy javak sikkasztásában érintett) széles körben ismert súlyos bűn
A bűn fajtája bizonyos egyéb cselekedetek	Kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1) a bizonyított bűncselekmények zöme	Szükséges lehet a tagsági tanács (lásd 32.6.2) művi abortusz (kivéve, ha a 38.6.1 bekezdésben említett kivételek egyike áll fenn) súlyos bűnök sorozata a családi feladatok szándékos elhanyagolása, beleértve ebbe a gyermektartás és a házastársi tartás fizetésének elmulasztását kábítószer árusítása egyéb súlyos bűncselekmények

32.6.3

Amikor a cövekelnök tanácskozik a Területi Elnökséggel arról, hogy szükség van-e tagsági tanácsra vagy egyéb intézkedésre

Néhány ügy fokozott tapintatot és útmutatást igényel. Ahhoz, hogy megtudja, miként segíthet a legjobban, a cövekelnöknek tanácskoznia kell a Területi Elnökséggel az e szakaszban említett helyzetekről. Azonban kizárólag a cövekelnök dönt arról, hogy kell-e tanácsot tartani a viselkedés kezeléséhez. Amennyiben a tanács megtartásra kerül, a cövekelnök vagy a püspök dönt a kimenetele felől.

Amennyiben tagsági tanácsot tartanak az e szakaszban vázolt valamely ügyben, akkor a tanács döntése csak a következők egyike lehet: „teljes jogú egyháztag marad”, „hivatalos tagsági korlátozások” vagy „tagság visszavonása”. Az Első Elnökség jóváhagyása szükséges a hivatalos korlátozások feloldásához, valamint a személy újbóli felvételéhez az egyházba (lásd 32.16.1, 9. pont).

32.6.3.1

Egyéb intézkedés

Amennyiben nem kerül sor tagsági tanácsra, az egyéb intézkedések között lehetnek az alábbiak:

• nem hivatalos tagsági korlátozások (lásd 32.8.3);

• a tagsági feljegyzés széljegyzettel való ellátása (lásd 32.14.5);

• szertartási korlátozások, amelyek korlátozzák, hogy az illető megkapja vagy gyakorolja a papságot, illetve templomi ajánlást kapjon vagy használjon.

A cövekelnök tanácskozik a Területi Elnökséggel, mielőtt ezen intézkedések egyikét alkalmazza.

32.6.3.2

Hitehagyás

A hitehagyással kapcsolatos esetek gyakran az egyházközségi vagy cöveki határokon túlmutató hatással járnak. Idejekorán kell kezelni ezeket mások védelme érdekében.

A püspök tanácskozik a cövekelnökkel, ha úgy érzi, hogy egy egyháztag tettei kimerítik a hitehagyás feltételeit. A püspök vagy a cövekelnök nem hivatalos tagsági korlátozásokat szabhat ki az egyháztagra (lásd 32.8.3). A cövekelnök azonnal tanácskozik a Területi Elnökséggel. Azonban kizárólag a cövekelnök dönt arról, hogy szükség van-e tagsági tanácsra vagy egyéb intézkedésre.

Ebben a környezetben a hitehagyás fogalma olyan egyháztagra értendő, aki a következők bármelyikében részt vesz:

• Ismétlődően, egyértelműen és szándékosan, nyilvánosság előtt szembeszegül az egyházzal, a tanával, az eljárásrendjeivel vagy a vezetőivel.

• Azután is kitart nem egyházi tanok egyházi tanként történő tanítása mellett, miután a püspök vagy a cövekelnök helyreigazította.

• Sorozatosan, szándékosan azon munkálkodik, hogy meggyengítse az egyháztagok hitét és azt, hogy tevékenyek legyenek.

• Azután is hitehagyott felekezetek tanításait követi, hogy a püspök vagy a cövekelnök helyreigazította.

• Hivatalosan másik egyházhoz csatlakozik, és annak a tanításait hangoztatja. (Az egyházi részvétel teljes hiánya, illetve egy másik egyház látogatása önmagában még nem jelent hitehagyást. Ha azonban az egyháztag hivatalosan egy másik egyházhoz csatlakozik, és annak a tanításait hangoztatja, akkor szükséges lehet a tagsága visszavonása.)

A Szabadító azt tanította a nefitáknak, hogy továbbra is nyújtsanak szolgálattételt a bűnt elkövető személynek. „De ha nem tart bűnbánatot, akkor ne számláltasson népem közé, hogy ne pusztíthassa el népemet” (3 Nefi 18:31).

32.6.3.3

Egyházi pénzalapok sikkasztása

Ha egy egyháztag egyházi pénzalapokat sikkaszt vagy értékes egyházi tulajdont lop el, a cövekelnök tanácskozik a Területi Elnökséggel arról, hogy szükséges-e tagsági tanács vagy más intézkedés. A vezetők megfontolják a következőket:

• a sikkasztott vagy eltulajdonított összeg;

• a sikkasztás egyszeri vagy ismétlődő esemény volt-e;

• történt-e visszafizetés;

• az illető megbánásának a szintje;

• az egyháztag által betöltött tisztség (kimagasló egyházi tisztséget betöltő egyháztagok esetében lásd 32.6.1.4).

A cövekelnök az alábbiak egyikét jelenti a Leader and Clerk Resources felületen:

• a tagsági tanács eredményei;

• hogy tanácskozott a Területi Elnökséggel, és úgy határozott, hogy nincs szükség tagsági tanácsra.

Ha az Egyházi Könyvvizsgálói Osztály megállapítja, hogy egy vezető vagy egyházi alkalmazott egyházi pénzalapokat vagy vagyont sikkasztott, akkor az Első Elnökség általában azt az utasítást adja, hogy a tagsági feljegyzésére kerüljön széljegyzet. A „vezető” meghatározása: kimagasló egyházi tisztséget betöltő személy, valamint tanácsosok, írnokok és gyülekezeti elnökségek. Amikor a bűnbánat teljes, a cövekelnök kérvényezheti a széljegyzet eltávolítását (lásd 32.14.5 és 34.7.5). A széljegyzet nem jelenti azt, hogy tagsági tanács vagy egyéb intézkedés történt.

32.6.3.4

Trasznemű egyének

Azon püspökök és cövekelnökök, akik magukat transzneműként meghatározó személyekkel foglalkoznak, kövessék a 38.6.23-ban található irányelveket.

32.6.4

Amikor rendes körülmények között nincs szükség tagsági tanácsra

Rendes körülmények között a következő esetekben nincs szükség tagsági tanácsra.

32.6.4.1

Néhány egyházi mérce betartásának az elmulasztása

Az alábbi tettek esetében nem tartanak tagsági tanácsot – fontos szem előtt tartani az utolsó tételnél található kivételt:

• inaktivitás az egyházban;

• az egyházi kötelességek elhanyagolása;

• a tizedfizetés elmulasztása;

• a mulasztás bűnei;

• önkielégítés;

• a Bölcsesség szavának megszegése;

• pornográfia használata – kivéve a gyermekpornográfiát (a 38.6.6-ban vázoltak szerint), illetve a számottevő vagy kényszeres pornográfiahasználatot, amely jelentős kárt okozott az egyháztag házasságának vagy családjának (a 38.6.13-ban vázoltak szerint).

32.6.4.2

Üzleti kudarcok, vagy hitelek vissza nem fizetése

A vezetők ne használják a tagsági tanácsot üzleti viták rendezésére! Az üzleti kudarcok, illetve a hitelek vissza nem fizetése nem ok tagsági tanács megtartására. Kötelező azonban tanácsot tartani súlyos csalások vagy egyéb súlyosan megtévesztő pénzügyi gyakorlat esetében (lásd 32.6.13).

32.6.4.3

Polgári jogi viták

Tagsági tanácsot nem tartanak polgári jogi viták rendezése érdekében (lásd Tan és szövetségek 134:11).

32.7

A személy körülményei

Az Úr azt mondta: „ki van nyújtva felétek irgalmas karom, és aki jön, azt befogadom; és áldottak azok, akik hozzám jönnek” (3 Nefi 9:14). A személy körülményei fontos tényezők annak az eldöntésében, hogy:

• mi a helyénvaló módszer a segítségnyújtásban a súlyos bűnök megbánásához (lásd 32.5 és 32.6);

• milyen döntések születnek a személyes tanácsadás vagy a tagsági tanács során (lásd 32.8 és 32.11).

A döntést befolyásolható megfontolások:

• a bűn nagysága;

• az áldozat érdekei;

• a bűnbánat tanújele;

• templomi szövetségek megszegése;

• bizalmi vagy felhatalmazással járó feladatkör;

• ismétlődés;

• kor, érettség és tapasztalat;

• mentális képesség;

• önkéntes beismerés;

• a bűn és a beismerés között eltelt idő.

A püspök és a cövekelnök minden egyes helyzetben az Úr szándékának és akaratának megismerésére törekszik. Annak az eldöntése során, hogy melyik módszert használják, illetve mi lesz a kimenetele, megfontolják a következő tényezőket. E tényezők nem köteleznek konkrét döntésre, hanem segítséget nyújtanak a döntéshez, amelyet a vezetőknek imádságosan, valamint a Lélek irányítása szerint kell meghozniuk.

32.7.1

A bűn nagysága

A bűn súlyosságát a nagysága határozza meg. Idetartozhat az elkövetett bűnök száma és gyakorisága, az általuk okozott kár mértéke, valamint azon személyek száma, akiknek ártott.

32.7.2

Az áldozat érdekei

A vezetők fontolóra veszik az áldozatok és mások érdekeit. Idetartozhat a személy házastársa, valamint más családtagjai. A vezetők figyelembe veszik a kár súlyosságát is.

32.7.3

A bűnbánat tanújele

Lelki iránymutatás szükséges annak a megállapításához, hogy a személy őszinte bűnbánatot gyakorolt-e. Az ilyen bűnbánatot megbízhatóbban jelzik a huzamosabb időn át véghez vitt igazlelkű cselekedetek, mint az egyetlen interjú alatt tanúsított mély szomorúság. A megfontolandó tényezők között szerepel:

• a Jézus Krisztusba vetett hit erőssége;

• a beismerés természete;

• a bűn miatt érzett szomorúság mélysége;

• a sértett felek iránti jóvátétel;

• a jogi követelmények betartása;

• sikeresség a bűn elhagyásában;

• hithűség a parancsolatok betartásában a bűn elkövetése óta;

• őszinteség az egyházi vezetőkkel és másokkal;

• hajlandóság az egyházi vezetők tanácsainak követésére.

imádkozó nő

32.7.4

Templomi szövetségek megszegése

Az Úr kijelentette: „Mert akinek sok adatott, attól sok követeltetik” (Tan és szövetségek 82:3). Az a személy, aki részesült a templomi felruházásban, szövetséget kötött, hogy egy magasabb mérce szerint él. E szövetségek megszegése növeli a bűn súlyosságát, és növeli a tagsági tanács szükségességének esélyét.

32.7.5

Bizalmi vagy felhatalmazással járó feladatkör

A bűn súlyosságát növeli, ha a személy azt bizalmi vagy felhatalmazással járó feladatkörben követte el, például szülőként, vezetőként vagy tanítóként.

32.7.6

Ismétlődés

Ugyanazon súlyos bűn sorozatos ismétlődése olyan mélyen gyökerező viselkedésformára, illetve függőségre utalhat, amely gátolja a haladást a valódi bűnbánat felé. Az esetlegesen szükséges tagsági korlátozások mellett segítséget jelenthetnek a függőségből való felépülési programok, valamint a szaktanácsadás (lásd 32.8.2).

32.7.7

Kor, érettség és tapasztalat

A vezetők figyelembe veszik a kort, az érettséget és a tapasztalatot is, amikor tanácsot adnak egy egyháztagnak, illetve döntenek egy tagsági tanács kimenetele felől. Az engedékenység alkalmazása gyakran helyénvaló azokkal szemben, akik még éretlenek az evangéliumban. Helyénvaló lehet az engedékenység alkalmazása például olyan fiatal egyháztagok esetében, akik erkölcstelen viselkedésben vettek részt, amennyiben elhagyják a bűnt és őszinte bűnbánatot tanúsítanak. Súlyosabb intézkedés lehet szükséges azonban akkor, ha kitartanak a viselkedés mellett.

32.7.8

Mentális képesség

A mentális betegség, a szenvedélybetegség, illetve a korlátozott mentális képességek nem mentenek fel senkit, aki súlyos bűnt követ el. Azonban ezeket a tényezőket figyelembe kell venni. A személy bűnbánathoz segítése során a vezetők az Úr útmutatására törekednek arról, milyen mértékben érti meg a személy az evangélium tantételeit, illetve milyen mértékben vonható felelősségre.

32.7.9

Önkéntes beismerés

Az önkéntes beismerés és az Isten szerint való szomorúság az egyén tettei miatt azt jelzik, hogy az illető bűnbánatot kíván tartani.

32.7.10

A bűn és a beismerés között eltelt idő

A beismerés a bűnbánat része, és nem szabad halogatni. Olykor a bűn elkövetését a jóvátétel és a hithű életvitel hosszú időszaka követi. Ha egy egyháztag beismer egy bűnt, ami nem ismétlődött meg, akkor ez jelezheti, hogy már elhagyta azt. Ebben az esetben a beismerés inkább lezárhatja, mintsem elindítja a bűnbánat folyamatát.

32.7.11

Különböző egyházközségekben vagy cövekekben élő egyháztagokat érintő bűnök

Időnként a súlyos bűnt közösen elkövető egyháztagok különböző egyházközségekben vagy cövekekben élnek. Ebben a helyzetben a cövekelnökök közösen tanácskoznak arról, hogy szükség van-e tagsági korlátozásra vagy tanácsra. Azt is megbeszélik, hogy hasznos-e a korlátozásokat és a tanács döntéseit összehangolni, illetve vannak-e más olyan ügyek is, amelyek eltérő kimenetelek szükségességére utalhatnak.

---

SZEMÉLYES TANÁCSADÁS LEFOLYTATÁSA

---

32.8

Személyes tanácsadás és nem hivatalos tagsági korlátozások

A személyes tanácsadás gyakran elegendő mások védelméhez, valamint a személy segítéséhez, hogy a bűnbánat révén hozzáférjen Jézus Krisztus engesztelésének megváltó hatalmához. Az ilyen tanácsadás segíthet az egyháztagokat felvértezni a súlyosabb bűnökkel szemben. A személyes tanácsadás során a vezetők kiszabhatnak nem hivatalos tagsági korlátozásokat is, segítségképpen az egyháztagnak bizonyos súlyos bűnök megbánásához (lásd 32.8.3).

A súlyos bűnöket nem szabad könnyedén venni (lásd Tan és szövetségek 1:31). A templomi szövetségek megszegése megnöveli a valószínűségét, hogy tagsági tanácsra van szükség (lásd 32.7.4).

Az alábbiakban felsoroljuk azokat az irányelveket, melyek segítségével a vezetők eldönthetik, mikor lehet elegendő a tanácsadás és a nem hivatalos korlátozások (lásd még (32.7):

• A személy nem követett el olyan bűnt, amely esetében kötelező a tagsági tanács (lásd 32.6.1).

• A személy önkéntes beismerést tett és őszinte bűnbánatot mutat.

• A személy olyan súlyos bűnt bán meg, amelyet korábban még nem követett el.

• A személy bűne nem jelenti templomi szövetségek megszegését.

• A személy esetében jelentős enyhítő körülmények állnak fenn.

32.8.1

Személyes tanácsadás

A következő irányelvek vonatkoznak arra, amikor a püspök vagy a cövekelnök azért tanácskozik az egyháztaggal, hogy segítsen neki bűnbánatot tartani.

• Csak annyi tájékoztatást kérj, amennyi elegendő ahhoz, hogy megállapítsd 1.) az egyháztag viszonyulását a bűnös magatartáshoz, illetve 2.) a viselkedés természetét, gyakoriságát és időtartamát. Ne faggatózz részletekért azon túl, ami a helyzet megértéséhez szükséges! Ne tegyél fel olyan kérdéseket, amelyek a személyes kíváncsiságodból fakadnak!

• Kérdezd meg, milyen hatással járt a viselkedés másokra.

• Összpontosíts azokra az előremutató feltételekre, amelyek elmélyítik az egyháztag megtérését és az Úr iránti elkötelezettségét. Buzdítsd az egyháztagot, hogy tegyen konkrét lépéseket a bűnbánathoz szükséges magatartásbéli és szívbéli változás megvalósítása érdekében. Kérd fel őt, hogy kerüljön közelebb a Szabadítóhoz, keresve az Ő erejét, valamint érezve az Ő megváltó szeretetét.

• Ösztönözz az olyan felemelő tevékenységekre, mint az imádkozás, a szentírások tanulmányozása, valamint az egyházi gyűlések látogatása. Taníts arról, hogy a családtörténeti és templomi munka képes csökkenteni az ellenség befolyását. Buzdíts mások szolgálatára, valamint az evangélium megosztására.

Felemelő tevékenységek, melyek elősegítik a bűnbánatot és a lelki erődítmények kiépítését:

• Ima.

• Szentírás-tanulmányozás.

• Egyházi részvétel.

• Napi rendszerességű családtörténeti és templomi munka, beleértve az indexelést is.

• Mások szolgálata.

• Az evangélium megosztása.

• Buzdíts jóvátételre azok felé, akiknek kárt okozott a bűn, és a tőlük való bocsánatkérésre.

• Buzdíts a rossz hatásoktól való elfordulásra. Segíts az egyháztagoknak megelőző lépéseket tenni bizonyos konkrét kísértéseknek való ellenállás érdekében.

• Ismerd fel, hogy egyházi vezető vagy, nem pedig szaktanácsadó. Az általad biztosított tanácsadás mellett bizonyos egyháztagoknak javára szolgálhat a viselkedési tanácsadás is. Némelyek mentális betegségben szenvednek. Szükség esetén tanácsold az egyháztagoknak, hogy kérjenek segítséget szakorvosoktól, illetve mentálhigiénés szakemberektől (lásd 31.3.6).

• Imádságosan törekedj útmutatásra a Lélektől, mielőtt nem hivatalos tagsági korlátozásokat szabnál ki. Egyes egyháztagoknak a javára válik, ha inkább tevékenyebben gyakorolják az egyháztagsággal járó kiváltságaikat, mintsem hogy korlátoznák számukra azokat.

• Utókövetéssel nyújts bátorítást, gyarapítsd a lelki erőt, valamint kísérd figyelemmel a fejlődést.

Miután az egyháztag beismerést tett a püspöknek vagy a cövekelnöknek, az utókövető tanácsadás számos módon megtörténhet. Maga a vezető is biztosíthatja azt, vagy az egyháztag engedélyével kijelölheti az egyik tanácsosát erre.

Az egyháztag beleegyezésével a püspök vagy a cövekelnök kijelölheti az elderek kvóruma vagy a Segítőegylet egyik tagját, hogy meghatározott módon nyújtson támogatást. A fiatalok esetében kijelölheti a Fiatal Nők elnökségét vagy az ároni papsági kvórumtanácsadókat a támogatásra. A támogatásra kijelölt személyek jogosultak kinyilatkoztatásra a megbízásuk teljesítéséhez (lásd 4.2.6).

Amikor a vezető kijelöl valakit az utókövető tanácsadásban történő segítségnyújtásra, csak annyi tájékoztatást ad, amennyire az egyháztag segítéséhez szükség van. A kijelölt személynek titoktartási kötelezettsége van. Ezenfelül tájékoztatja is a püspököt az egyháztag fejlődéséről és szükségleteiről.

imádkozó nő

32.8.2

Emberek segítése a szenvedélybetegségek és a pornográfiahasználat kezelésében

A személyes tanácsadás olykor olyan egyháztagok bűnbánathoz segítésével is jár, akik függőséghez kapcsolódó vagy függőség okozta bűnöket követtek el. E függőségek között lehetnek különböző szerek, illetve a viselkedésformák széles köre is. A függőségek kárt okoznak az egyéneknek, a házasságoknak és a családoknak. A püspökök tanácsolhatják az egyháztagoknak, hogy kérjenek segítséget az egyház függőségből való felépülést támogató programjaitól, valamint szakorvosoktól, illetve mentálhigiénés szakemberektől.

A pornográfiahasználat egyre elterjedtebbé válik. A pornográfiahasználat – akár számottevő, akár alkalmankénti – káros. Elűzi a Lelket. Meggyengíti azon képességünket, hogy merítsünk a szövetségek megtartásából származó hatalomból. Becses kapcsolatokban is kárt okoz.

A személyes tanácsadás és a nem hivatalos tagsági korlátozások általában elégségesek ahhoz, hogy segítsünk valakinek megbánni a pornográfia használatát. Általában nem tartanak tagsági tanácsot emiatt. Kivételekért lásd 38.6.6 és 38.6.13. A szaktanácsadás hasznos lehet.

A cövekelnökök és a püspökök szükség szerint támogatják a családtagokat. A szülők bevonhatók, amikor fiatalok részesülnek a pornográfia használatával kapcsolatos tanácsadásban. A házastárs bevonható, amikor házas személy részesül tanácsadásban.

További tudnivalókért a pornográfiával kapcsolatba került egyháztagoknak szóló tanácsadással kapcsolatosan lásd 38.6.13.

32.8.3

Nem hivatalos tagsági korlátozások

A tanácsadás során a püspök vagy a cövekelnök amellett, hogy ösztönzi az előremutató cselekedeteket, nem hivatalosan korlátozhatja is egy időre az egyháztagsági kiváltságokat. Bölcsen használva ezek a korlátozások segíthetnek a bűnbánatban és a lelki fejlődésben. Azért tekintjük ezeket nem hivatalosnak, mivel nem kerülnek rá a tagsági feljegyzésre.

A nem hivatalos korlátozások tarthatnak néhány hétig, több hónapig, vagy akár hosszabb ideig is, ha szükséges az illető teljes bűnbánatához. Rendhagyó körülmények között az idő akár egy évnél is hosszabb lehet.

A vezetők a Lélek útmutatására törekednek azzal kapcsolatban, mely korlátozások lennének a legnagyobb segítségére a személynek a bűnbánatban. Ezek között lehet (de nem kizárólag) az egyházi elhívásban való szolgálat, a papság használata, illetve a templomba való belépés kiváltságának felfüggesztése. A vezető korlátozhatja azt is, hogy az illető egyházi környezetben beszédet vagy imát mondjon, illetve tanítson. Ha a vezető felfüggeszti a templomba való belépés jogát, akkor érvényteleníti a templomi ajánlást a Leader and Clerk Resources (LCR) rendszerben.

Az úrvacsorából való részesülés fontos része a bűnbánatnak. Ne ez legyen az első korlátozás, amelyet egy megtört szívvel és töredelmes lélekkel rendelkező bűnbánó személyre kiszabnak! Ha azonban az illető súlyos bűnöket követett el, a vezető egy időre felfüggesztheti ezt a kiváltságot.

A vezetők rendes körülmények között nem tájékoztatnak senkit a nem hivatalos korlátozásokról, kivéve, ha valakinek tudnia kell erről (lásd 32.12.2).

A püspök vagy a cövekelnök a Lélek irányítása szerint feloldhatja a nem hivatalos korlátozásokat, amikor az illető meghatározott fejlődést mutat az őszinte bűnbánatban. Amennyiben az egyháztag továbbra is sorozatosan elköveti a bűnt, hasznos vagy szükséges lehet tagsági tanácsot tartani.

---

EGYHÁZTAGSÁGI TANÁCSOK LEFOLYTATÁSA

---

Akkor tartanak egyháztagsági tanácsot, amikor a püspök vagy a cövekelnök úgy ítéli meg, hogy az hasznos lehet, illetve amikor azt az egyházi eljárásrend megköveteli (lásd 32.6). Egyházközségi, cöveki, gyülekezeti, kerületi vagy missziói szinten tartják. Ez a fejezet tudnivalókat tartalmaz a lefolytatásuk mikéntjéről.

32.9

Részvétel és felelősség

A következő táblázat feltünteti, hogy rendes körülmények között ki vesz részt a tagsági tanácsban.

	A tagsági tanács résztvevői
Egyházközségi tagsági tanács	A tagsági tanács résztvevői A személy, akinek az ügyében a tanácsot összehívták A püspök és tanácsosai Az egyházközségi írnok Az elderek kvórumának vagy a Segítőegyletnek az elnöke (nem kötelező; lásd 32.10.1)
Cöveki tagsági tanács	A tagsági tanács résztvevői A személy, akinek az ügyében a tanácsot összehívták A cövekelnök és a tanácsosai A cövekírnok A főtanácstagok (korlátozott helyzetekben a 32.9.2 szerint) Azon személy püspöke, akinek az ügyében a tanácsot összehívták (nem kötelező; lásd 32.9.3) Az elderek kvórumának vagy a Segítőegyletnek az elnöke (nem kötelező; lásd 32.10.1)

32.9.1

Cövekelnök

A cövekelnök:

• Felhatalmazással rendelkezik a tagsági tanácsok felett a cövekben; azonban e tanácsok zömét a püspökök tartják.

• Jóváhagyást kell adnia, mielőtt a püspök tagsági tanácsot tarthat.

• Ő tartja a cöveki tagsági tanácsot akkor, ha valamely templomi felruházással rendelkező férfi vagy nő egyháztagsága valószínűleg visszavonásra kerül.

• Ő tarhat tanácsot, ha egy egyháztag fellebbezést nyújt be az egyházközségi tagsági tanács határozata ellen.

• Jóváhagyást kell adnia, mielőtt véglegessé válna az egyházközségi tagsági tanács javaslata egy nem felruházott személy tagságának visszavonására.

32.9.2

Főtanács

A főtanács tagjai rendes körülmények között nem vesznek részt a cöveki tagsági tanácsokban. A főtanács azonban nehéz helyzetekben részt vehet a tanácsban (lásd Tan és szövetségek 102:2). A cövekelnökség például felkérheti a főtanácsot, hogy vegyenek részt a tanácsban, amikor:

• vitatott tények vannak;

• a részvételüknek értéket hozzáadó és kiegyensúlyozó szerepe lenne;

• az egyháztag kéri a részvételüket;

• a cövekelnökség egyik tagja vagy az ő családja érintett (lásd 32.9.7).

32.9.3

Püspök (vagy gyülekezeti elnök cövekben)

A püspök:

• Felhatalmazással rendelkezik az egyházközségi tagsági tanácsok felett.

• Tanácskozik a cövekelnökkel, hogy megkapja a jóváhagyását, mielőtt tanácsot tartana.

• Nem tarthat tanácsot akkor, ha valamely templomi felruházással rendelkező férfi vagy nő egyháztagsága valószínűleg visszavonásra kerül. Ilyen esetekben cöveki tagsági tanácsot kell tartani.

• Felkérhetik, hogy vegyen részt a cöveki tagsági tanácson, melyet az egyházközsége azon tagja ügyében tartanak, akiknek a tagságát vizsgálják. Jelenlétét jóvá kell hagynia a cövekelnöknek és az érintett személynek is.

Egyházközségi vagy gyülekezeti tagsági tanács akkor javasolhatja egy személy egyháztagságának visszavonását, ha az illető még nem kapta meg a felruházását. Azonban a cövekelnök jóváhagyására van szükség, mielőtt a döntés véglegessé válna.

Olykor egy felruházott egyháztag ügyében tartott egyházközségi tagsági tanács eljárása közben világossá válik, hogy az illető egyháztagságát valószínűleg visszavonják. Ilyen helyzetben a püspök a cövekelnöknek adja át az ügyet.

32.9.4

Misszióelnök

A misszióelnök:

• Felhatalmazással rendelkezik a missziói gyülekezetek és kerületek tagsági tanácsai felett.

• Jóváhagyást kell adnia, mielőtt a kerületi vagy gyülekezeti elnök tagsági tanácsot tarthat.

• Ő tartja a tagsági tanácsot akkor, ha valamely templomi felruházással rendelkező férfi vagy nő egyháztagsága valószínűleg visszavonásra kerül. Amennyiben az idő vagy a távolság ezt nem teszi lehetővé, akkor kijelölheti az egyik tanácsosát a tanács feletti elnöklésre. Két további melkisédekipapság-viselőt jelöl ki részvételre.

• Ahol lehetséges, ő tart tagsági tanácsot azok ügyében, akik még nem kapták meg a felruházásukat. Amennyiben az idő vagy a távolság ezt nem teszi lehetővé, akkor felhatalmazást adhat három melkisédekipapság-viselőnek a tanács megtartására. Ebben az esetben az illető kerületi elnöke vagy gyülekezeti elnöke vezeti rendes körülmények között a tanácsot.

• Ő tarthat tanácsot, ha egy egyháztag fellebbezést nyújt be a kerületi vagy gyülekezeti tagsági tanács határozata ellen.

• A Misszionáriusi Osztályon lévő egyik általános felhatalmazott jóváhagyásával tagsági tanácsot tarthat, ha egy misszionárius súlyos bűnt követ el a missziós terepen (lásd 32.9.8). Ezenfelül áttekinti az ügyet a Területi Elnökség egyik tagjával, valamint tanácskozik a misszionárius otthoni cövekének elnökével is.

• Jóváhagyást kell adnia, mielőtt véglegessé válna a kerületi vagy gyülekezeti tagsági tanács javaslata egy nem felruházott személy tagságának visszavonására.

Ha egy misszionárius olyan súlyos bűnt ismer be, amelyet a missziós szolgálata előtt követett el, a misszióelnök útmutatásért felveszi a kapcsolatot a Misszionáriusi Osztály területi képviselőjével.

Amikor egy misszióelnök tagsági tanácsot tart, akkor kijelöl két melkisédekipapság-viselőt, hogy segédkezzenek neki. Kizárólag rendhagyó körülmények között jelölhet ki fiatal misszionáriusokat a segédkezésre. Ugyanazon folyamatokat követi, mint a cöveki tagsági tanácsok esetében (lásd 32.10). Főtanács vagy kerületi tanács részvételére azonban nem kerül sor.

32.9.5

Kerületi vagy gyülekezeti elnök missziói területen

Misszió területén szolgáló kerületi vagy gyülekezeti elnök tarthat tagsági tanácsot, amennyiben erre felhatalmazást kap a misszióelnöktől. A kerületi tanács nem vesz részt ezen.

Kerületi vagy gyülekezeti tagsági tanács csak akkor javasolhatja egy személy egyháztagságának visszavonását, ha az illető még nem kapta meg a templomi felruházást. Azonban a misszióelnök jóváhagyására van szükség, mielőtt a döntés véglegessé válna.

32.9.6

Cövek- vagy egyházközségi írnok

A cövek- vagy egyházközségi írnok:

• Írásos feljegyzést készít a tanácsról kizárólag annyi időre, ami a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlap benyújtásához szükséges.

• Amennyiben a tanácsot levezető vezető erre kéri, akkor elkészíti a űrlapot.

• Nem vesz részt a tanács beszélgetésében, sem a döntésben.

32.9.7

Részvétel rendhagyó körülmények között

Amennyiben a cövekelnökség egyik tanácsosa nem tud részt venni a tagsági tanácsban, akkor a cövekelnök megkéri a főtanács egyik tagját vagy egy másik főpapot, hogy vegye át a helyét. Ha a cövekelnök nem tud részt venni, akkor az Első Elnökség felhatalmazhatja a cövekelnök egyik tanácsosát, hogy helyette elnököljön.

Amennyiben a püspökség egyik tanácsosa nem tud részt venni a tagsági tanácsban, akkor a püspök felkérhet egy főpapot az egyházközségben, hogy vegye át a helyét. Ha a püspök nem tud részt venni, akkor átadja az ügyet a cövekelnöknek, aki cöveki tagsági tanácsot hív össze. A püspök nem jelölhet ki tanácsost tagsági tanács összehívására.

Ha a tagsági tanácsot a püspök vagy egyik tanácsosa családtagja ügyében tartják, akkor azt cöveki szinten hívják össze. Ha a cövekelnök egyik tanácsosának családtagja ügyében tartják, akkor a cövekelnök egy másik főpapot jelöl ki, hogy vegye át a tanácsos helyét. Ha a tanácsot a cövekelnök egyik családtagja ügyében tartják, akkor tanácskozik az Első Elnökség Hivatalával.

Ha az egyháztag kifogásolja a püspök vagy tanácsosai részvételét, akkor a tanácsot cöveki szinten tartják. Ha az egyháztag kifogásolja a cövekelnök egyik tanácsosának részvételét, akkor a cövekelnök egy másik főpapot jelöl ki, hogy vegye át a tanácsos helyét. Ha az egyháztag kifogásolja a cövekelnök részvételét, illetve ha a cövekelnök úgy érzi, hogy nem tud pártatlan lenni az ügyben, akkor tanácskozik az Első Elnökség Hivatalával.

32.9.8

Annak a meghatározása, hogy melyik vezető tartsa a tanácsot különleges körülmények között

A tagsági tanácsokat szinte mindig abban a földrajzi egyházi egységben tartják, ahol az érintett személy tagsági feljegyzése található.

Olykor olyan személy ügyében lehet szükség tagsági tanácsra, aki elköltözik. Amennyiben a cöveken belül költözik, akkor a cövekelnök mindkét egyházközség püspökével tanácskozik, és eldönti, hol tartsák a tanácsot.

Ha az egyháztag a cöveken kívülre költözik, akkor mindkét cövek elnöke tanácskozik, és eldöntik, hol kerüljön sor a tanácsra. Ha úgy döntenek, hogy a régi egyházközségben vagy cövekben tartják, akkor a tagsági feljegyzéseket ez az egyházközség mindaddig megtartja, amíg a tanács be nem fejeződik. Egyéb esetben a feljegyzést áthelyezik az új egyházközségbe. A püspök vagy a cövekelnök bizalmasan tájékoztatja az egyháztag új püspökét vagy cövekelnökét arról, miért szükséges a tanács.

Olykor olyan egyháztag ügyében szükséges tagsági tanács, aki ideiglenesen távol él az otthonától. Tanácsra lehet szükség például egy diák vagy egy katona ügyében. Az egyháztag ideiglenes lakóhelye szerinti püspök tanácsot és támogatást nyújthat. Ő azonban ne tartson tagsági tanácsot, kivéve, ha a tagsági feljegyzés az ő egységében van, és tanácskozott az otthoni egyházközség püspökével!

Olykor misszionárius követ el súlyos bűnt a missziós terepen, amely nem kerül napvilágra, csak miután már felmentették. A püspök és a cövekelnök tanácskozik arról, melyikük tartsa meg a tagsági tanácsot. Egyikük egyeztet a korábbi misszióelnökkel, mielőtt a tanácsra sor kerülne.

32.10

Tagsági tanácsok folyamatai

32.10.1

Értesítés és felkészülés a tanácsra

A püspök vagy a cövekelnök írásban értesíti az egyháztagot az ügyében tartandó tagsági tanácsról. Aláírja a levelet. Ez a következő tájékoztatást tartalmazza:

„A [püspökség vagy cövekelnökség] tagsági tanácsot tart az ügyedben. A tanácsot [dátum és időpont] tartjuk [helyszín].

A tanács megfontolja [általános szavakkal összegezd a helytelen viselkedést, de ne nevezz meg részleteket vagy bizonyítékot].

Meghívunk, hogy vegyél részt a tanácson, hogy lehetőséged legyen reagálni. Írásos nyilatkozatokat is benyújthatsz olyan személyektől, akik lényegi tájékoztatással szolgálhatnak. Meg is hívhatsz ilyen személyeket, hogy szóljanak melletted, amennyiben azt a cövekelnök vagy a püspök előzetesen jóváhagyja. Megkérheted [az egyházközségi Segítőegylet elnökét vagy az elderek kvóruma elnökét], hogy legyen jelen és támogasson.

Minden jelenlévőnek hajlandónak kell lennie arra, hogy a tanács tiszteletteljes természetével összhangban viselkedjen, valamint igazodjon a folyamataihoz és bizalmas voltához. Jogi tanácsadó, illetve a fent megnevezetteken felüli támogatók nem lehetnek jelen.”

A záró bekezdés tartalmazhat szeretetet, reményt és aggodalmat kifejező gondolatokat.

Azzal kapcsolatos irányelvek, miszerint az illető kiket kérhet fel arra, hogy szóljanak a tanácshoz, a 32.10.3, 4. pontban találhatók.

Amennyiben a levél nem adható át személyesen, akkor postázzák ki tértivevényes küldeményként, melynél szükség lesz a kézbesítési nyugtára.

A püspök vagy a cövekelnök olyan időpontra ütemezi a tagsági tanácsot, amely megfelelő az érintett számára. Biztosítja azt is, hogy rendelkezésre áll idő a helytelen viselkedés áldozataitól származó nyilatkozatok beszerzésére, amennyiben ilyet tenni kívánnak (lásd 32.10.2).

A püspök vagy a cövekelnök felkészíti az egyháztagot a tanácsra azzal, hogy elmagyarázza a rendeltetését és folyamatait. Kifejti azt is, milyen döntésre juthat a tanács, illetve e döntések hatásait. Amennyiben az egyháztag beismerést tett, akkor a vezető elmondja, hogy e beismerést használni szükséges a tagsági tanácson.

32.10.2

Áldozatoktól származó nyilatkozatok beszerzése

Amikor egyháztag az áldozat (például vérfertőzés, gyermekbántalmazás, házastárs bántalmazása vagy csalás esetén), akkor a püspök vagy a cövekelnök felveszi a kapcsolatot az illető jelenlegi püspökével vagy cövekelnökével. E vezetők határozzák meg, hogy hasznos lehet-e lehetőséget adni az áldozatnak arra, hogy írásos nyilatkozatot tegyen a helytelen viselkedésről, valamint a hatásairól. E nyilatkozatok felolvashatók a tagsági tanácson (lásd 32.10.3, 3. pont). Az egyházi vezetők nem rendelkeznek felhatalmazással arra, hogy olyan áldozatokkal kezdeményezzenek kapcsolatot, akik nem tagjai az egyháznak.

Az áldozattal e célból minden esetben a jelenlegi püspöke, illetve cövekelnöke kommunikál. Ha az áldozat nyilatkozatot tesz, akkor ez a vezető átadja azt a tagsági tanácsot tartó püspöknek vagy cövekelnöknek. A vezetőknek nagyon szigorúan ügyelniük kell arra, hogy ne okozzanak további megrázkódtatást! További figyelmeztetésekért lásd 32.4.3.

A 18 év alatti áldozattól való bármilyen tájékozódás a gyermek szülein vagy törvényes gondviselőin keresztül történik, kivéve, ha ez veszélyt jelent az áldozat számára.

További tudnivalókért arról, miként kaphatnak a püspökök és a cövekelnökök útmutatást a bántalmazási esetekkel kapcsolatosan, lásd 32.4.5 és 38.6.2.1.

32.10.3

A tanács levezetése

Közvetlenül a tanács kezdete előtt a püspök vagy a cövekelnök elmondja a résztvevőknek, hogy kinek az ügyében gyűlt össze a tanács, illetve mi a jelentett helytelen viselkedés. Ha szükséges, akkor elmagyarázza a tanács folyamatait.

Amennyiben a személy jelen van, akkor behívják a helyiségbe. Ha a püspök meghívást kapott a cöveki tagsági tanácsra, akkor őt is ekkor hívják be a helyiségbe. Ha a személy meghívta az egyházközségi Segítőegylet elnökét vagy az elderek kvórumának elnökét, hogy jelen legyen és támogassa, akkor őt is behívják.

A püspök vagy a cövekelnök szeretetteljes lelkülettel vezeti a gyűlést az alábbiakban vázoltak szerint.

1. Felkér valakit nyitóimára.

2. Elmondja a jelentett helytelen viselkedést. Lehetőséget ad az illetőnek (ha jelen van), hogy megerősítse, tagadja, illetve pontosítsa ezt a kijelentést.

3. Ha az egyháztag megerősíti a helytelen viselkedést, a püspök vagy a cövekelnök továbblép az 5. pontra alább. Ha az egyháztag tagadja, akkor a püspök vagy a cövekelnök előterjeszti az arra vonatkozó értesüléseket. Ennek része lehet megbízható dokumentumok bemutatása, illetve bármilyen, az áldozatoktól származó írásos nyilatkozat felolvasása (lásd 32.10.2). Amennyiben ilyen nyilatkozatot olvas fel, óvnia kell az áldozat személyazonosságát.

4. Ha az egyháztag tagadja a helytelen viselkedést, ő is előterjeszthet tájékoztatást a tanács számára. Ez lehet írásos is. Az egyháztag kérheti továbbá, hogy azok a személyek, akik ide vonatkozó tájékoztatást nyújthatnak, szólhasssanak a tanácshoz egyenként. Az ilyen személyeknek egyháztagoknak kell lenni, kivéve ha a püspök vagy a cövekelnök előzetesen úgy döntött, hogy nem egyháztag is részt vehet. Külön helyiségben várakoznak, amíg szólásra nem kérik őket. Mindegyikük elhagyja a tanács helyiségét, amikor befejezte a mondandóját. Hajlandónak kell lenniük arra, hogy a tanács tiszteletteljes természetével összhangban viselkedjenek, valamint igazodjanak a folyamataihoz és bizalmas voltához. Az egyháztagoknak nem lehet jelen jogi képviselője. Nem lehetnek jelen továbbá támogatók azokon felül, akikre e szakasz második bekezdésében utaltunk.

5. A püspök vagy a cövekelnök udvarias és tiszteletteljes módon kérdéseket tehet fel az egyháztagnak. Kérdezhet azoktól is, akiket az egyháztag kért fel, hogy tájékoztatást nyújtsanak. A püspökség vagy a cövekelnökség tanácsosai is tehetnek fel kérdéseket. A kérdések legyenek rövidek, és korlátozódjanak az alapvető tényekre.

6. Miután minden vonatkozó tudnivalót előadtak, a püspök vagy a cövekelnök elbocsátja az egyháztagot a helyiségből. Az írnokot is elbocsátják, kivéve, ha a főtanács is részt vesz a cöveki tagsági tanácsban. Ha az egyháztag püspöke jelen van a cöveki tagsági tanácson, akkor őt is elbocsátják. Ha a Segítőegylet vagy az elderek kvórumának elnöke is jelen van, hogy támogatást nyújtson, akkor őt is elbocsátják.

7. A püspök vagy a cövekelnök hozzászólásokat és meglátásokat kér a tanácsosaitól. Ha a főtanács is részt vesz a cöveki tagsági tanácsban, akkor tőlük is hozzászólásokat és meglátásokat kér.

8. A püspök vagy a cövekelnök a tanácsosaival imádságosan keresi az Úr akaratát az ügyre vonatkozóan. Kizárólag a cövekelnök és a tanácsosai, illetve a püspök és tanácsosai lehetnek a helyiségben ez idő alatt. Ha a cöveki tagsági tanácson részt vesz a főtanács is, akkor a cövekelnökség általában a cövekelnök irodájába megy.

9. A püspök vagy a cövekelnök elmondja tanácsosainak a döntését, és megkéri őket, hogy támogassák azt. Ha a cöveki tagsági tanácson részt vesz a főtanács is, akkor a cövekelnökség visszatér a helyiségbe, és a főtanács támogatását kérik. Ha az egyik tanácsosnak vagy főtanácstagnak eltérő véleménye van, akkor a püspök vagy a cövekelnök meghallgatja, és igyekszik feloldani az ellentéteket. A döntés felelőssége az elnöklő tisztségviselőn nyugszik.

10. Ő hívja vissza a személyt a helyiségbe. Ha az írnokot elbocsátották, akkor őt is behívják. Ha az egyháztag püspöke jelen van a cöveki tagsági tanácson, akkor őt is behívják a helyiségbe. Ha a Segítőegylet vagy az elderek kvórumának elnöke is jelen van, hogy támogatást nyújtson, akkor őt is visszahívják.

11. A püspök vagy a cövekelnök a szeretet lelkületében megosztja a tanács döntését. Ha a döntés a személy egyháztagsági kiváltságainak hivatalos korlátozása vagy a tagság visszavonása, akkor elmagyarázza a feltételeket is (lásd 32.11.3 és 32.11.4). Kifejti azt is, miként lehet elérni a korlátozások feloldását, valamint egyéb utasításokat és tanácsot ad. A püspök vagy a cövekelnök egy időre elnapolhatja a tanácsot, hogy további útmutatásra vagy tájékozódásra törekedjen a döntés meghozatala előtt. Ebben az esetben ezt elmagyarázza.

12. Elmagyarázza az illető fellebbezési jogát (lásd 32.13).

13. Felkér valakit záróimára.

Akár jelen volt az illető, akár nem, a püspök vagy a cövekelnök értesíti őt a döntésről, ahogyan azt a 32.12.1 kifejti.

A tagsági tanács egyetlen résztvevője számára sem engedélyezett hang- vagy képfelvétel, vagy írásos feljegyzés készítése. Az írnok jegyzetelhet abból a célból, hogy ki tudja tölteni a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot. Azonban ezek a jegyzetek ne legyenek szó szerinti feljegyzések vagy leiratok! Miután a jelentés elkészült, az írnok azonnal megsemmisít minden feljegyzést.

32.11

Tagsági tanácsok döntései

A tagsági tanácsok döntéseit a Léleknek kell irányítania. Tükrözniük kell azt a szeretetet és reménységet, amelyet a Szabadító kínál a bűnbánóknak. A lehetséges döntéseket az alábbiakban részletezzük. E döntések meghozatala során a vezetők vegyék figyelembe a 37.7-ben vázolt körülményeket.

Minden tagsági tanácsot követően a püspök vagy a cövekelnök azonnal benyújtja a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot az LCR-en keresztül (lásd 32.14.1).

A tagsági tanácsok lehetséges döntéseit az alábbi szakaszok vázolják.

32.11.1

Teljes jogú egyháztag marad

Bizonyos esetekben előfordulhat, hogy a személy ártatlan, és teljes jogú egyháztag marad. Egyes esetekben előfordulhat, hogy a személy elkövette a bűnt, őszintén megbánta, és teljes jogú egyháztag marad. A püspök vagy a cövekelnök adhat tanácsot és figyelmeztetést a jövőbeli cselekedetekkel kapcsolatosan. A tanácsot követően folytatja a szükséges támogatás biztosítását.

együtt üldögélő házaspár

32.11.2

Személyes tanácsadás a püspökkel vagy cövekelnökkel

Bizonyos tagsági tanácsok során a vezetők úgy dönthetnek, hogy az egyháztag már nem teljes jogú – azonban a hivatalos tagsági korlátozások nem indokoltak. Ezen esetekben a tanács dönthet úgy, hogy az illető személyes tanácsadást és helyreigazítást kapjon a püspöktől vagy a cövekelnöktől. Idetartozhatnak a 32.8.3-ban vázolt nem hivatalos tagsági korlátozások is.

A személyes tanácsadás és a nem hivatalos tagsági korlátozások nem választhatók akkor, ha a tanácsot a 32.6.1-ben felsorolt bűnök miatt tartják.

32.11.3

Hivatalos tagsági korlátozások

Egyes tagsági tanácsok során a vezetők dönthetnek úgy, hogy a legjobb, ha hivatalosan korlátozzák az illető egyháztagsági kiváltságait egy időre. A hivatalos korlátozások minden esetben elegendőek lehetnek, a legsúlyosabb bűnök vagy helyzetek kivételével, amelyek esetén az egyháztagság visszavonásra kerül (lásd 32.11.4).

A hivatalos tagsági korlátozásokkal rendelkezők továbbra is az egyház tagjai, viszont egyháztagsági kiváltságaik a következők szerint korlátozódhatnak:

• Nem léphetnek be a templomba. Viselhetik azonban a templomi alsóruhát, ha felruházottak. Ha az egyháztag templomi ajánlással rendelkezik, a vezető érvényteleníti azt az LCR-ben.

• Nem gyakorolhatják a papságot.

• Nem vehetnek az úrvacsorából, illetve nem vehetnek részt egyházi tisztségviselők támogatásában.

• Nem mondhatnak beszédet, nem taníthatnak, illetve nem mondhatnak imát egyházi környezetben. Nem szolgálhatnak egyházi elhívásban.

Javasolt, hogy járjanak az egyházi gyűlésekre és tevékenységekre, ha viselkedésük megfelelő. Az is javasolt számukra, hogy fizessenek tizedet és felajánlásokat.

A püspök vagy a cövekelnök további feltételeket is kiszabhat, például a pornográf anyagoktól és más gonosz hatásoktól való távolmaradást. Általában előremutató feltételeket is meghatároz. Ezek között lehet az egyházi gyűlések rendszeres látogatása, a rendszeres ima, valamint a szentírások és más egyházi anyagok olvasása.

Ha a személy egyháztagsági kiváltságait hivatalosan korlátozták, akkor ez rákerül a tagsági feljegyzésére.

A hivatalos korlátozás időtartama általában legalább egy év, és lehet hosszabb is. Amikor az egyháztag meghatározott fejlődést ér el az őszinte bűnbánat terén, akkor a püspök vagy a cövekelnök egy újabb tanácsot tart a korlátozások megszüntetésének megfontolása céljából (lásd 32.16.1). Ha az egyháztag folytatja a bűn sorozatos elkövetését, akkor a vezető egy újabb tanácsot tarthat egyéb intézkedések mérlegelésére.

32.11.4

Tagság visszavonása

Bizonyos tagsági tanácsokban a vezetők dönthetnek úgy, hogy a legjobb, ha visszavonják a személy egyháztagságát egy időre (lásd Móziás 26:36; Alma 6:3; Moróni 6:7; Tan és szövetségek 20:83).

Kötelező a személy egyháztagságának visszavonása gyilkosság esetén (ahogy azt a 32.6.1.1 meghatározza), valamint többes házasság esetén (ahogyan azt a 32.6.1.2 kifejti). Szinte mindig kötelező vérfertőzés esetén, ahogyan azt a 32.6.1.2 és a 38.6.10 kifejti.

A Lélek útmutatása szerint az egyháztagság visszavonása szükséges lehet a következő esetekben:

• azoknál, akiknek a viselkedése komoly fenyegetést jelent másokra;

• azoknál, akik különösen súlyos bűnöket követtek el;

• azoknál, akik nem mutatják a bűnbánat jeleit súlyos bűnök esetén (lásd a 32.7-ben található megfontolásokat);

• azoknál, akik olyan súlyos bűnöket követnek el, amelyek ártanak az egyháznak.

Egyházközségi, gyülekezeti vagy kerületi tagsági tanács csak olyan személy egyháztagságának javasolhatja a visszavonását, aki még nem részesült a templomi felruházásban. Azonban szükséges a cövek- vagy a misszióelnök jóváhagyása is, mielőtt a döntés véglegessé válna.

Akiknek az egyháztagsága visszavonásra került, semmilyen egyháztagsággal járó kiváltságot nem élvezhetnek.

• Nem léphetnek be a templomba, és nem viselhetik a templomi alsóruhát. Ha az illető templomi ajánlással rendelkezik, a vezető érvényteleníti azt az LCR-ben.

• Nem gyakorolhatják a papságot.

• Nem vehetnek az úrvacsorából, illetve nem vehetnek részt egyházi tisztségviselők támogatásában.

• Nem mondhatnak beszédet, nem taníthatnak, illetve nem imádkozhatnak egyházi környezetben, valamint nem vezethetnek tevékenységet az egyházban. Nem szolgálhatnak egyházi elhívásban.

• Nem fizethetnek tizedet és felajánlásokat.

Javasolt, hogy járjanak az egyházi gyűlésekre és tevékenységekre, ha viselkedésük megfelelő.

Azok esetében, akiknek az egyháztagságát visszavonták, megfontolható a keresztelés és konfirmálás általi újrafelvétel. Általában legalább egy éven keresztül őszinte bűnbánatot kell mutatniuk. A püspök vagy a cövekelnök egy újabb tagsági tanácsot tart az újrafelvétel megfontolása céljából (lásd 32.16.1).

Tagsági tanácsi döntések és következmények

Döntés	Következmények
Döntés Teljes jogú egyháztag marad (lásd 32.11.1)	Következmények Nincs.
Döntés Személyes tanácsadás a püspökkel vagy cövekelnökkel (lásd 32.11.2).	Következmények Bizonyos egyháztagsággal járó kiváltságok nem hivatalosan korlátozhatók. A korlátozások általában egy évnél rövidebb ideig tartanak; rendhagyó körülmények között tovább is tarthatnak. A nem hivatalos korlátozásokat az őszinte bűnbánatot követően feloldják. Az intézkedés nem kerül rögzítésre a tagsági feljegyzésen.
Döntés Hivatalos tagsági korlátozások (lásd 32.11.3)	Következmények Az egyháztagsággal járó kiváltságok hivatalosan korlátozásra kerülnek. A korlátozások időtartama általában legalább egy év, és lehet hosszabb is. Az intézkedés rögzítésre kerül a tagsági feljegyzésen. A hivatalos korlátozásokat az őszinte bűnbánatot, egy tagsági tanácsot, valamint szükség esetén az Első Elnökség jóváhagyását követően feloldják. A tagsági feljegyzésen található jelzés eltávolításra kerül a tagsági tanácsot követően (kivéve a kötelező széljegyzeteket; lásd 32.14.5).
Döntés Tagság visszavonása (lásd 32.11.4)	Következmények Minden szertartás érvénytelenítésre kerül. Minden egyháztagsággal járó kiváltság visszavonásra kerül általában legalább egy évre. A személy csak őszinte bűnbánatot, egy tagsági tanácsot, valamint szükség esetén az Első Elnökség jóváhagyását követően válik jogosulttá a keresztelés és konfirmálás általi újrafelvételre (lásd 32.16). Az előzőleg felruházott személy kizárólag az Első Elnökség engedélyével és legalább egy teljes évvel az újrafelvételt követően válik jogosulttá az áldásai visszaállítására (lásd 32.17.2). Az előzőleg felruházott személy számára az „Áldások visszaállítása szükséges” jelzés csak a szertartás elvégzését követően kerül eltávolításra a tagsági feljegyzésről (a kötelező széljegyzetek megmaradnak; lásd 32.14.5).

32.11.5

Kérdések nehéz ügyekkel kapcsolatos döntésekről

A püspökök a kézikönyv tagsági tanácsokra vonatkozó irányelveivel kapcsolatos kérdéseiket a cövekelnökhöz intézik.

Nehéz ügyekben a cövekelnök tanácsot kérhet a kijelölt területi hetvenesétől. A cövekelnöknek muszáj tanácskoznia a Területi Elnökséggel a 32.6.3-ban vázolt ügyek esetén. A cövekelnök azonban ne kérdezze a területi hetvenestől vagy az általános felhatalmazottól, hogy miként döntsön nehéz ügyekben! A cövekelnök dönt arról, hogy kell-e tanácsot tartani a viselkedés kezeléséhez. Amennyiben a tanács megtartásra kerül, a cövekelnök vagy a püspök dönt a kimenetele felől.

32.11.6

Az Első Elnökség felhatalmazása

Az Első Elnökség rendelkezik a végső felhatalmazással minden egyháztagsági korlátozást és visszavonást érintő ügyben.

32.12

Értesítések és bejelentések

A tagsági tanács döntését az alábbiakban kifejtettek szerint közlik az egyénnel, valamint szükség esetén másokkal.

32.12.1

A személy értesítése a döntésről

A püspök vagy a cövekelnök rendes körülmények között a tanács zárásaként közli a személlyel a kimenetelt. Azonban egy időre elnapolhatja a tanácsot, hogy további útmutatásra vagy tájékozódásra törekedjen a döntés meghozatala előtt.

Egyházközségi, gyülekezeti vagy kerületi tagsági tanács csak olyan személy egyháztagságának visszavonását javasolhatja, aki még nem részesült a templomi felruházásban. Azonban szükséges a cövek- vagy a misszióelnök jóváhagyása is, mielőtt a döntés véglegessé válna.

A püspök vagy a cövekelnök a 32.11-ben vázoltak szerint elmagyarázza a döntés következményeit. Rendes körülmények között tanácsot ad a bűnbánat feltételeiről is, melyek révén a korlátozások feloldhatók, illetve a személy újra felvehető az egyházba.

A püspök vagy a cövekelnök azonnal írásos értesítést küld a személynek a döntésről és a hatásairól. Ez az értesítés általánosságban kijelenti, hogy az intézkedés az egyház törvényeivel és rendjével ellentétes viselkedése miatt történt. Tartalmazhat tanácsot is a tagsági korlátozások feloldására, illetve az egyházba történő újrafelvételre vonatkozóan. Arról is tájékoztatnia kell az illetőt, hogy fellebbezést nyújthat be a döntés ellen (lásd 32.13).

Ha a személy nem jelenik meg a tanácson, akkor az írásos értesítés elegendő lehet a tájékoztatására a döntésről. A püspök vagy a cövekelnök találkozhat is az illetővel.

A püspök vagy a cövekelnök nem ad a személynek másolatot a Jelentés egyháztagsági tanácsról című űrlapból.

32.12.2

Mások tájékoztatása a döntésről

Ha a püspök vagy a cövekelnök nem hivatalosan korlátozza valakinek a tagsági kiváltságait a személyes tanácsadás során, akkor rendes körülmények között nem tájékoztat erről senki mást (lásd 32.8.3). E vezetők azonban tájékoztatják egymást a nem hivatalos korlátozásokról, miközben segítik az egyháztagokat.

Ha egy személy egyháztagsági kiváltságai hivatalosan korlátozásra vagy visszavonásra kerülnek a tagsági tanács során, akkor a püspök vagy a cövekelnök csak azokat tájékoztatja a döntésről, akiknek erről tudniuk kell. A következő irányelvek vonatkoznak erre.

• Megfontolja az áldozatok és a lehetséges áldozatok szükségleteit, valamint az illető családjának érzéseit.

• Nem tájékoztat senkit a döntésről, amennyiben a személy fellebbezést nyújt be. Arról viszont tájékoztatást nyújthat, hogy a döntés fellebbezés alatt áll, amennyiben úgy érzi, hogy ez szükséges a lehetséges áldozatok védelme érdekében. Azért is nyújthat tájékoztatást, hogy támogassa az áldozatok gyógyulását (anélkül, hogy az áldozatok nevét felfedné), illetve hogy megóvja az egyház feddhetetlenségét.

• A püspök szükség esetén bizalmasan ad tájékoztatást a döntésről az egyházközségi tanács tagjainak. Ezt azon vezetők érdekében teszi, akik esetleg úgy vélhetik, hogy a személy elhívható, taníthat vagy mondhat imát, illetve beszédet. Ezzel arra is buzdítja a vezetőket, hogy nyújtsanak gondoskodást és támogatást az egyháztagnak, valamint a családjának.

• A cövekelnök jóváhagyásával a püspök tájékoztatást adhat a döntésről az egyházközsége elderek kvóruma és Segítőegylete gyűléseinek, amennyiben a helyzet a következők egyikét érinti:

  • másokat fenyegető ragadozó magatartás;

  • hamis tanok tanítása, illetve a hitehagyás egyéb válfajai;

  • kirívó bűnök, mint a többes házasság gyakorlása, illetve követők toborzása szektás tanítások segítségével;

  • nyilvános szembeszegülés az általános vagy a helyi egyházi vezetők tetteivel vagy tanításaival.

• Ilyen esetekben a cövekelnöknek szüksége lehet arra, hogy felhatalmazást adjon a cövek más egyházközségeinek tájékoztatására is.

• Néhány esetben a püspök vagy a cövekelnök úgy érezheti, hogy hasznos lehet értesíteni néhányat vagy mindet az áldozatok és családtagjaik közül arról, hogy az illető ügyében tagsági tanácsot tartottak. Ezt a püspökükön vagy cövekelnökükön keresztül teszi meg.

• Amennyiben a személy ragadozó hajlamai veszélyt jelentenek másokra, a püspök vagy a cövekelnök figyelmeztetést adhat ki mások védelme érdekében. Nem fed fel bizalmas értesüléseket és nem bocsátkozik találgatásokba.

• Minden egyéb esetben a püspök vagy a cövekelnök egy általános kijelentésre korlátoz minden tájékoztatást. Egyszerűen kijelenti, hogy a személy egyháztagsággal járó kiváltságai korlátozásra vagy visszavonásra kerültek az egyház törvényeivel és rendjével ellentétes viselkedés miatt. Arra kéri a jelenlevőket, hogy ne vitassák ezt meg. Nem kérdezi meg, hogy támogatják vagy ellenzik-e az intézkedést.

• Ha egy egyháztag a tagsági tanács után teljes jogú tag (lásd 32.11.1), akkor a püspök vagy a cövekelnök tájékoztatást nyújthat erről a pletykák eloszlatása érdekében.

32.12.3

Tájékoztatás tagságról való lemondásról

Bizonyos esetekben a püspöknek tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy egy személy lemondott a tagságáról az egyházban (lásd 32.14.9). A püspök nem bocsátkozik semmilyen további részletekbe.

32.13

Fellebbezés a döntés ellen

Az egyháztag az egyházközségi tagsági tanács döntését a cövekelnöknél fellebbezheti meg 30 napon belül. A cövekelnök cöveki tagsági tanácsot tart a fellebbezés megfontolására. Megkérheti a püspököt is, hogy hívja össze ismét a tanácsot, és fontolják meg újra a döntést, különösen akkor, ha új értesülés merül fel.

Az egyháztag a cöveki tagsági tanács döntését az Első Elnökséghez írásban benyújtott levélben fellebbezheti meg 30 napon belül. Az egyháztag a cövekelnöknek adja át a levelet, aki benyújtja azt az Első Elnökséghez.

Missziós területen az egyháztag a gyülekezeti vagy kerületi tagsági tanács döntését a misszióelnöknél fellebbezheti meg 30 napon belül. A misszióelnök tagsági tanácsot tart a fellebbezés megfontolására. Ha az idő vagy a távolság megakadályozza ebben, akkor a 32.9.4-ben található utasításokat követi.

Ha misszióelnök vezette a tanácsot, akkor az egyháztag a döntést az Első Elnökséghez írásban benyújtott levélben fellebbezheti meg 30 napon belül. Az egyháztag a misszióelnöknek adja át a levelet, aki benyújtja azt az Első Elnökséghez.

A fellebbezést benyújtó személy írásban részletezi a folyamat vagy a döntés feltételezett hibáit vagy méltánytalanságát.

Ha egy fellebbezés megfontolása céljából tartanak tagsági tanácsot, akkor kétféle döntés lehetséges:

• érvényben hagyják az eredeti döntést;

• módosítják az eredeti döntést.

Az Első Elnökség döntései véglegesek, és nem fellebbezhetők meg.

32.14

Jelentések és tagsági feljegyzések

32.14.1

Jelentés egyháztagsági tanácsról

Minden tagsági tanácsot követően a püspök vagy a cövekelnök azonnal benyújtja a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot az LCR-en keresztül. Megkérheti az írnokot is a jelentés elkészítésére. Ügyel rá, hogy a űrlapból semmilyen fizikai vagy elektronikus példány ne kerüljön helyben megőrzésre. Arra is ügyel, hogy a jelentés elkészítéséhez használt összes jegyzetet azonnal megsemmisítsék.

32.14.2

Hivatalos egyháztagsági korlátozások

A hivatalos egyháztagsági korlátozások rögzítésre kerülnek az illető tagsági feljegyzésén. A bejegyzést az egyház központja teszi meg, miután beérkezik a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlap. Amikor az egyháztag bűnbánatot tartott, a vezetőnek újabb tanácsot kell tartania e korlátozások megszüntetésének megfontolására (lásd 32.16.1).

32.14.3

Feljegyzések a személy egyháztagságának a visszavonása után

Ha egy személy egyháztagsága visszavonásra kerül, akkor a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlap beérkezését követően az egyház központja eltávolítja a tagsági feljegyzést. Ha a személy így kívánja, akkor a vezetők segítenek neki felkészülni arra, hogy keresztelés és konfirmálás által újrafelvételt nyerjen az egyházba (lásd 32.16.1).

32.14.4

Feljegyzések az egyházba történő újrafelvételt követően

Miután valakit újra felvettek az egyházba, a püspök benyújtja a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot. Nem készítenek Keresztelési és konfirmálási bizonyítványt, hanem a keresztelést és a konfirmálást a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapra jegyzik fel.

Ha az egyháztag nem volt felruházott, akkor az egyház központja olyan tagsági feljegyzést rendel hozzá, amely az eredeti keresztelési és egyéb szertartásokra vonatkozó dátumokat mutatja. A feljegyzés nem utal az egyháztagság elvesztésére.

Ha az egyháztag felruházott volt, akkor az egyház központja úgy frissíti a feljegyzését, hogy az az új keresztelési és konfirmálási dátumokat mutassa. Ezen a feljegyzésen a következő üzenet is szerepel: „Szükség van az áldások visszaállítására.” Miután az egyháztag áldásai visszaállításra kerültek (lásd 32.17.2), a tagsági feljegyzést frissítik, hogy az a keresztelés és egyéb szertartások eredeti dátumát mutassa. A feljegyzés nem utal az egyháztagság elvesztésére.

32.14.5

Széljegyzetekkel ellátott tagsági feljegyzések

Az Első Elnökségtől kapott felhatalmazással az egyház központja az alábbiakban felsorolt esetekben széljegyzettel látja el a személy tagsági feljegyzését.

1. A püspök vagy a cövekelnök benyújt egy Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot, amely azt jelzi, hogy az illető egyháztagsága a következő viselkedések valamelyike miatt hivatalosan korlátozásra vagy visszavonásra került:

   1. vérfertőzés;

   2. gyermek vagy fiatal szexuális bántalmazása, gyermek vagy fiatal szexuális kizsákmányolása, illetve gyermek vagy fiatal komoly fizikai vagy érzelmi bántalmazása;

   3. gyermekpornográfiával való kapcsolat a 38.6.6-ban vázoltak szerint;

   4. többes házasság;

   5. felnőtt szexuális ragadozó viselkedés;

   6. transzneműség – az egyén születéskori biológiai nemével ellentétes nemre való váltásra irányuló lépések megtétele (lásd 38.6.23);

   7. egyházi pénzalapok sikkasztása vagy egyházi tulajdon ellopása (lásd 32.6.3.3);

   8. egyházi jólléti támogatással való visszaélés;

   9. fenyegető magatartás (például szexuális, erőszakos vagy pénzügyi), illetve az egyháznak ártó viselkedés.

2. A püspök és a cövekelnök írásos értesítést nyújt be arról, hogy az illető:

   1. Beismert vagy elítélték olyan bűncselekmény miatt, amely magában foglalja a fent felsorolt cselekmények egyikét.

   2. Polgári jog szerint csalásban találták felelősnek, vagy olyan más jogellenes cselekményekben, amelyek között szerepel a fent felsoroltak valamelyike.

Ha a püspök széljegyzettel ellátott tagsági feljegyzést kap, akkor követi a széljegyzetben található utasításokat.

Kizárólag az Első Elnökség hagyhatja jóvá széljegyzet eltávolítását tagsági feljegyzésről. Ha a cövekelnök széljegyzet eltávolítását javasolja, akkor ehhez az LCR-t használja (lásd 6.2.3). Az Első Elnökség Hivatala értesíti őt arról, hogy jóváhagyták-e az indítványt vagy sem.

32.14.6

Egyházi pénzalapok eltulajdonításának a jelentése

Ha valakinek az egyháztagsága korlátozásra vagy visszavonásra kerül egyházi pénzalapok sikkasztása miatt, arról a püspök vagy a cövekelnök a 34.7.5-ben felvázoltak szerint jelentést tesz.

32.14.7

Áthelyezési korlátozás tagsági feljegyzéseken

Olykor egy egyháztag elköltözik, miközben tagsági intézkedés van folyamatban, illetve egyéb komoly aggályok merültek fel. Olykor a püspöknek tájékoztatnia kell az új püspököt, mielőtt a tagsági feljegyzést az új egységbe áthelyeznék. Ezekben az esetekben a püspök (vagy az írnok, ha felhatalmazást kapott) áhelyezési korlátozást tehet a tagsági feljegyzésre. A feljegyzés mindaddig az egységben marad, amíg a püspök (vagy az írnok, ha felhatalmazást kapott) el nem távolítja a korlátozást. Ez lehetőséget ad a püspöknek, hogy tájékoztatást adjon az aggályokról és tudnivalókról.

32.14.8

Szabadságvesztésre ítéltek feljegyzései

Olykor egyháztagokat bűncselekményért szabadságvesztésre ítélnek. Azon egység püspöke vagy a cövekelnöke, ahol a személy a bűncselekmény elkövetésekor lakott, lefolytatja a szükséges intézkedéseket az egyháztagság hivatalos korlátozása vagy visszavonása érdekében. Ha a tagsági kiváltságok korlátozásra kerültek, a vezető (vagy az írnok, ha felhatalmazást kapott) továbbítja a feljegyzést az azon területért felelős egységbe, ahol az illető a szabadságvesztését tölti. Ha az egyháztagsága visszavonásra került, akkor a püspök vagy a cövekelnök felveszi a kapcsolatot annak az egységnek a vezetőjével. (Lásd 32.15.)

32.14.9

Kérvények egyháztagságról való lemondásra

Ha egy egyháztag az egyházban viselt tagságáról való lemondást kéri, a püspök felveszi vele a kapcsolatot, hogy megtudja, hajlandó-e megbeszélni az aggályait és megpróbálni megoldani azokat. A püspök és az egyháztag tanácskozhatnak a cövekelnökkel is. A vezető meggyőződik arról, hogy az egyháztag érti az egyháztagságról való lemondás alábbi következményeit:

• Ez érvénytelenít minden szertartást.

• Eltöröl minden egyháztagsággal járó kiváltságot.

• A keresztelés és konfirmálás általi újrafelvételre csak alapos interjú, valamint sok esetben egy tagsági tanács után kerülhet sor (lásd 32.16.2).

• Az előzőleg felruházott személy kizárólag az Első Elnökség engedélyével és legalább egy teljes évvel az újrafelvételt követően válik jogosulttá a papsági és templomi áldások visszaállítására (lásd 32.17.2).

Amennyiben az egyháztag még mindig szeretne lemondani az egyháztagságáról, egy írásos, aláírt kérvényt ad a püspöknek. A püspök az LCR-en keresztül benyújtja a kérvényt a cövekelnöknek. A cövekelnök ezt követően ugyanezen rendszerben áttekinti és benyújtja a kérvényt. A vezetők cselekedjenek haladéktalanul a kérvényekkel kapcsolatosan!

A személy aláírt, közjegyző által hitelesített kérvénnyel is lemondhat egyháztagságáról, amelyet az egyház központjának küld el.

Kiskorú egyénnek, aki le kíván mondani az egyháztagságáról, ugyanazt az eljárást kell követnie, mint a felnőtteknek, egy kivétellel: a kérelmet alá kell írnia a kiskorúnak (ha elmúlt nyolcéves) és a szülő(k)nek vagy a törvényes gondviselő(k)nek is.

Ha az egyháztagságáról lemondó személy jogi lépésekkel fenyegetőzik az egyház vagy annak a vezetői ellen, akkor a cövekelnök követi a 38.8.23-ban található utasításokat.

Az egyháztagságról való lemondásra vonatkozó kérelmet akkor is teljesíteni kell, ha az egyházi vezetőknek tudomásuk van súlyos bűnről. A rendezetlen bűnökkel kapcsolatos összes tudnivalót feljegyzik, amikor a kérvény benyújtásra kerül az LCR-rendszeren keresztül. Így lehetővé válik a papsági vezetőknek, hogy az ilyen ügyeket rendezni tudják a jövőben, ha a személy újrafelvételét kérelmezi az egyházba (lásd 32.16.2).

A papsági vezető ne javasolja az egyháztagságról való lemondást a tagsági tanács elkerülése érdekében!

A vezetők továbbra is nyújtsanak szolgálattételt a tagságukról lemondó egyháztagoknak, kivéve, ha azok azt kérik, hogy ne keressék őket.

---

EGYHÁZTAGSÁGI KIVÁLTSÁGOK VISSZAADÁSA

---

Ha valakinek az egyháztagsági kiváltságai korlátozásra vagy visszavonásra kerültek, a vezetők – amennyire csak az illető engedi – barátkoznak vele, tanácsot adnak neki, valamint támogatják őt. Ez a szakasz kifejti, miként adhatók vissza e kiváltságok.

32.15

Folyamatos szolgálattétel

A püspök vagy a cövekelnök szerepe általános bíróként nem ér véget akkor, amikor az egyháztag tagsága korlátozásra vagy visszavonásra kerül. Továbbra is szolgálattételt nyújt – amennyire az adott személy engedi –, hogy az illető később ismét élvezhesse az egyháztagsággal járó áldásokat. A püspök rendszeresen találkozik a személlyel, és – ha az segítséget jelent –, adott esetben az illető házastársával is. A Szabadító azt tanította a nefitáknak:

„…ne űzzétek ki őket… a hódolat helyeiről, mert továbbra is szolgáljatok az ilyeneknek; mivel nem tudjátok, talán majd visszajönnek és bűnbánatot tartanak, és szívük minden szándékával hozzám jönnek, és én meg fogom gyógyítani őket; és ti lesztek az eszközök, melyek szabadítást hoznak nekik” (3 Nefi 18:32).

Az egyháztagság korlátozását vagy visszavonását követő időszak nehéz és sorsdöntő az illető és családja számára. A vezetők tapintattal kezeljék e szükségleteket, valamint biztassák és segítsék a családtagokat.

A püspök biztosítja, hogy gondoskodó egyháztagok kerülnek kijelölésre szolgálattételre a személyhez, akinek az egyháztagsága korlátozásra vagy visszavonásra került, amennyire az illető ezt engedi. A többi családtagnak is szolgálattételt nyújtanak. A tagsági korlátozással rendelkező egyháztagok javára válhat az indexelésben való részvétel (lásd 25.4.3).

Ha az illető elköltözik az egyházközségből, a püspök tájékoztatja az új püspököt, és elmagyarázza, minek kell még megtörténnie, mielőtt az egyháztagsági korlátozások feloldásra kerülhetnek. Ha a személy egyháztagsága visszavonásra került, illetve ha az illető lemondott a tagságáról, akkor a püspök ugyanígy felveszi a kapcsolatot, amennyiben a személy hozzájárult ahhoz, hogy az egyházi vezetők támogassák.

32.16

Hivatalos korlátozások feloldása, illetve újrafelvétel az egyházba

32.16.1

Tagsági tanácsok hivatalos korlátozások feloldása, illetve egy személy újrafelvétele kapcsán

Amikor egy tagsági tanács során az egyháztagsággal járó kiváltságok korlátozásra vagy visszavonásra kerülnek, újabb tanácsot kell tartani e korlátozások feloldásának, illetve a személy egyházba történő újrafelvételének megfontolására. E tanácsnak legalább az első tanács felhatalmazási szintjén kell lennie. Ha például cövek- vagy misszióelnök elnökölt az első tanácson, akkor cövek- vagy misszióelnök elnököl azon a tanácson is, amelyik a korlátozások feloldását, illetve az illető újrafelvételét veszi fontolóra.

A jelenlegi püspök vagy cövekelnök tartja a tanácsot. Először meggyőződik róla, hogy a személy bűnbánatot tartott, így kész és érdemes arra, hogy az egyháztagság áldásait élvezze.

Azoknak, akiknek hivatalosan korlátozásra került az egyháztagságuk, általában legalább egy éven át őszinte bűnbánatot kell tanúsítaniuk, mielőtt megfontolható lenne a korlátozások feloldása. Azoknak, akiknek visszavonásra került az egyháztagságuk, szinte mindig legalább egy éven át őszinte bűnbánatot kell tanúsítaniuk, mielőtt megfontolható lenne az újrafelvételük. Azon egyháztag számára, aki kimagasló egyházi tisztséget töltött be a súlyos bűn elkövetésekor, ez az időszak általában hosszabb (lásd 32.6.1.4).

A korlátozások feloldását, illetve egy személynek az egyházba történő újrafelvételét mérlegelő tanács ugyanazon irányelveket követi, mint a többi tagsági tanács. A püspöknek meg kell kapnia a cövekelnök jóváhagyását a tanács megtartásához. Misszió területén a gyülekezeti vagy kerületi elnöknek a misszióelnök jóváhagyására van szüksége.

A következő irányelvek vonatkoznak az egyháztagsági korlátozások feloldását, illetve egy személynek az egyházba történő újrafelvételét mérlegelő tagsági tanács megtartására. Nem minden irányelv vonatkozik mindegyik esetre.

1. Az első tagsági tanács áttekintése. A püspök vagy a cövekelnök áttekinti a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot. Az LCR-en keresztül igényel egy példányt. Az űrlap áttekintését követően felveheti a kapcsolatot a püspökkel vagy a cövekelnökkel, ahol az első tanácsot tartották, a részletek tisztázása érdekében.

2. Interjú az érintett személlyel. A püspök vagy a cövekelnök alapos interjút tart a személlyel, hogy felmérje a Jézus Krisztusba vetett hite erejét, valamint a bűnbánatának mértékét. Azt is eldönti, hogy az illető eleget tett-e az első intézkezdésben vázolt feltételeknek.

3. A büntető- vagy polgári jogi bírósági intézkedés állapotának felmérése. Előfordul, hogy a személy bűncselekményt vallott be vagy el is ítélték miatta. Előfordul, hogy a személyt felelősnek találták csalásért vagy egyéb jogellenes cselekményekért. Ezen esetekben a vezető általában nem tart tanácsot, amíg a személy nem teljesítette a büntetés vagy ítélet minden feltételét, amelyet a joghatóságok kiszabtak rá. E feltételek közé tartozhat a szabadságvesztés, a végrehajtás felfüggesztése, a feltételes szabadlábra helyezés, valamint a bírságok és a kártérítés. Kivételek esetén az Első Elnökség jóváhagyása szükséges, mielőtt a tagsági tanács megtartható lenne. Ilyen kivételek lehetnek olyan személyek, akik teljesítették a jogszabályi követelményeket, és őszinte bűnbánatot mutatnak, de élethosszig tartó próbaidőn vannak, illetve jelentős büntetést kell fizetniük.

4. Kapcsolatfelvétel az áldozatok papsági vezetőivel. A püspök vagy a cövekelnök felveszi a kapcsolatot az összes áldozat jelenlegi püspökével vagy cövekelnökével (lásd 32.10.2).

5. Értesítés a tanácsról. Értesíti a személyt a tanács időpontjáról és helyéről.

6. A tanács levezetése. A 32.10.3-ban található irányelvek szerint levezeti a tanácsot. Megkérdezi a személytől, mit tett, hogy megbánja a bűneit. Megkérdezi továbbá a Jézus Krisztushoz és az egyházhoz való elkötelezettségét illetően. Amikor minden ide vonatkozó ügyet előadtak, elbocsátja az egyháztagot. A tanácsosaival imádkozik, hogy megfontolják, milyen intézkedést hozzanak. A három lehetséges döntés:

   1. Maradjanak fenn az egyháztagság korlátozásai, illetve visszavonása.

   2. A korlátozások feloldása vagy az újrafelvétel engedélyezése.

   3. Ajánlás az Első Elnökség részére a korlátozások feloldására, illetve az újrafelvétel engedélyezésére (amennyiben szükséges az alábbi Az Első Elnökség jóváhagyásának kérvényezése rész szerint).

7. A döntés megosztása. Miután a tanács döntésre jutott, az elnöklő tisztségviselő megosztja azt a személlyel. Amennyiben az Első Elnökség jóváhagyása szükséges, akkor elmondja, hogy a döntés ajánlás az Első Elnökség számára.

8. Jelentés benyújtása. A püspök vagy a cövekelnök benyújtja a Jelentés egyháztagsági tanácsról űrlapot az LCR-rendszeren keresztül. Megkérheti az írnokot is a jelentés elkészítésére. Ügyel rá, hogy semmilyen fizikai vagy elektronikus példány ne kerüljön helyben megőrzésre. Arra is ügyel, hogy a jelentés elkészítéséhez használt összes jegyzetet azonnal megsemmisítsék.

9. Az Első Elnökség jóváhagyásának a kérvényezése (ha szükséges). A következő esetekben az Első Elnökség jóváhagyása szükséges a hivatalos tagsági korlátozások feloldásához, illetve a személy újrafelvételéhez az egyházba. Ez a jóváhagyás még akkor is kötelező, ha a cselekmény az után történt, hogy az egyháztagság hivatalosan korlátozásra vagy visszavonásra került.

   A cövekelnök csak akkor nyújt be kérelmet az Első Elnökséghez, ha jóváhagyásra tesz javaslatot (lásd 6.2.3).

   1. Gyilkosság

   2. Vérfertőzés

   3. Gyermek vagy fiatal szexuális bántalmazása, gyermek vagy fiatal szexuális kizsákmányolása, illetve gyermek vagy fiatal súlyos testi vagy érzelmi bántalmazása felnőtt, vagy a gyermeknél jó néhány évvel idősebb fiatal által

   4. Gyermekpornográfiával való kapcsolat olyan esetben, ahol bírósági ítélet született

   5. Hitehagyás

   6. Többes házasság

   7. Súlyos bűn elkövetése kimagasló egyházi tisztségben

   8. Transzneműség – az egyén születéskori biológiai nemével ellentétes nemre váltásra irányuló lépések megtétele (lásd 38.6.23)

   9. Egyházi pénzalapok, illetve vagyon sikkasztása

10. Írásbeli értesítés a döntésről. A püspök vagy a cövekelnök biztosítja, hogy a személy haladéktalanul írásos értesítést kapjon a döntésről és a hatásairól.

11. Keresztelés és konfirmálás. Amennyiben a személy egyháztagságát az eredeti tanács visszavonta, úgy ismét meg kell keresztelni és konfirmálni kell őt. Ha az Első Elnökség jóváhagyása szükséges, akkor e szertartások csak a jóváhagyás kézhezvételét követően végezhetők el. Nem készül Keresztelési és konfirmálási bizonyítvány (lásd 32.14.4).

32.16.2

Újrafelvétel az egyháztagságról való lemondást követően

Ha egy személy hivatalosan lemond az egyháztagságáról, akkor meg kell keresztelni és konfirmálni kell az egyházba történő újrafelvételhez. Felnőttek esetében az újrafelvétel általában a tagságról való lemondást követően legalább egy év elteltével vehető fontolóra.

Ha az illető újrafelvételt kérvényez, akkor a püspök vagy a cövekelnök beszerez egy másolatot az egyháztagságról való lemondási kérelmet kísérő Jelentés adminisztratív intézkedésről című űrlapból. Ezt az LCR-rendszeren keresztül igényelheti.

A püspök vagy a cövekelnök ezután alapos interjút tart az illetővel. Érdeklődik az eredeti kérelme indítékairól és az újrafelvétel iránti vágyáról. Szeretetteljesen érdeklődik arról, milyen súlyos bűnöket követett el a személy akár az egyháztagságról való lemondás előtt, akár utána. A vezető addig nem lép tovább az újrafelvétellel, amíg nem bizonyos afelől, hogy a személy bűnbánatot tartott, így kész és érdemes arra, hogy az egyháztagság áldásait élvezze.

A lemondást követő újrafelvételre vonatkozó irányelvek a következők:

• Tagsági tanácsot tartanak, ha az illető tagsága hivatalos korlátozás alatt volt a lemondás idején.

• Tagsági tanácsot tartanak, ha az illető a tagságról való lemondás előtt súlyos bűnt követett el, beleértve ebbe a hitehagyást.

Más körülmények között nem tartanak tagsági tanácsot, kivéve, ha a püspök vagy a cövekelnök szükségesnek tartja.

Amikor tagsági tanács szükséges olyan személy ügyében, aki részesült a templomi felruházásban, akkor azt a cövekelnök tartja. Amikor olyan személy ügyében szükséges tagsági tanács, aki még nem felruházott, akkor a püspök tartja azt a cövekelnök jóváhagyásával.

Amennyiben a személy akár az egyháztagságról való lemondás előtt, akár utána érintett volt a 32.16.1, 9. pontban felsorolt cselekmények bármelyikében, akkor az Első Elnökség jóváhagyása szükséges az újrafelvételhez. Amennyiben a személy akár az egyháztagságról való lemondás előtt, akár utána érintett volt a 32.14.5, 1. pontban felsorolt cselekmények bármelyikében, akkor a tagsági feljegyzésére széljegyzet kerül.

Az újrafelvételt kérő egyénnek ugyanazon kitételeknek kell megfelelnie, mint másoknak, akik megkeresztelkednek. Amikor a püspök vagy a cövekelnök bizonyos afelől, hogy az illető érdemes az újrafelvételre és őszintén óhajtja azt, akkor a személy megkeresztelkedhet és konfirmálhatják. Nem készül Keresztelési és konfirmálási bizonyítvány (lásd 32.14.4).

úrvacsorából vevő férfi

32.17

Tevékenység az egyházban, elrendelés és az áldások visszaállítása újrafelvételt követően

32.17.1

Tevékenység az egyházban és elrendelés

A következő táblázat jelzi a megfelelő szintű egyházi tevékenységet olyan személy számára, aki keresztelés és konfirmálás által újrafelvételt nyert.

	Korábban nem felruházott	Korábban felruházott
Korábbi papságviselő	Korábban nem felruházott A keresztelés és konfirmálás után azonnal ráruházható a papság, és elrendelhetik őt abba a papsági hivatalba, amelyet a tagsága visszavonása vagy az arról való lemondás idején viselt. Nem terjesztik elő támogatásra. Kaphat templomi ajánlást helyettes általi keresztelésekre és konfirmálásokra.	Korábban felruházott Nem rendelhető el semmilyen papsági hivatalba. Amikor a papsága és a templomi áldásai visszaállításra kerülnek, a korábbi papsági hivatala a 32.17.2-ben vázoltak szerint visszaállításra kerül. Addig nem végezhet szertartásokat. Bármely olyan egyházi tevékenységben részt vehet, amely megengedett egy nem felruházott, papságot nem viselő egyháztagnak. Nem viselheti a templomi alsóruhát, illetve nem kaphat semmilyen templomi ajánlást, amíg az áldásai visszaállításra nem kerülnek.
Más egyháztagok	Korábban nem felruházott Éppúgy részt vehet az egyházi tevékenységekben, ahogyan egy új megtért tenné. Kaphat templomi ajánlást helyettes általi keresztelésekre és konfirmálásokra.	Korábban felruházott Bármely olyan egyházi tevékenységben részt vehet, amely megengedett egy nem felruházott, papságot nem viselő egyháztagnak. Nem viselheti a templomi alsóruhát, illetve nem kaphat semmilyen templomi ajánlást, amíg az áldásai visszaállításra nem kerülnek (lásd 32.17.2).

32.17.2

Áldások visszaállítása

Azon személyek, akik előzőleg részesültek a templomi felruházásban, majd keresztelés és konfirmálás révén újra felvették őket az egyházba, kizárólag az áldások visszaállítása szertartásán keresztül kaphatják meg a papságukat és a templomi áldásaikat (lásd Tan és szövetségek 109:21). Nem rendelik el őket papsági hivatalokba, és nem ruházzák fel újra őket. Ezen áldások a szertartás révén visszaállításra kerülnek. A fivéreket visszaállítják korábbi papsági hivatalukba, kivéve a hetvenes, a püspök, illetve a pátriárka hivatalát.

Kizárólag az Első Elnökség hagyhatja jóvá az áldások visszaállítása szertartásának az elvégzését. Ők leghamarabb egy évvel azután veszik fontolóra ennek a szertartásnak a kérelmezését, miután az illető keresztelés és konfirmálás által újrafelvételt nyert az egyházba.

A püspök és a cövekelnök interjút tart a személlyel, hogy megállapítsa érdemességét és felkészültségét. Amikor a cövekelnök úgy érzi, hogy az illető készen áll, az LCR segítségével kérvényezi az áldások visszaállítását. A cövekelnöknek az Első Elnökséghez benyújtott kérelmekkel kapcsolatos felelősségével kapcsolatban lásd 6.2.3.

Ha az Első Elnökség jóváhagyja az áldások visszaállítását, akkor kijelöl egy általános felhatalmazottat vagy a cövekelnököt, hogy tartson interjút a kérelmezővel. Ha a személy érdemes, akkor ez a vezető elvégzi a szertartást, hogy visszaállítsa az illető áldásait.

A tagsági feljegyzésekre, illetve az áldások visszaállítására vonatkozó tudnivalókért lásd 32.14.4.