gondolatok ikon

Tartsd szem előtt

Az Ószövetség történelmi könyvei

A Józsué könyvétől Eszter könyvéig terjedő könyveket hagyományosan az Ószövetség „történelmi könyveinek” nevezik. Ez nem azt jelenti, hogy az Ószövetség többi könyve nem bír történelmi értékkel. Inkább azért nevezik őket történelmi könyveknek, mert íróik fő célja az volt, hogy Izráel népének történelmében megmutassák Isten kezét. Nem azzal a céllal íródtak, hogy felvázolják Mózes törvényeit, miként azt a 3 Mózes és az 5 Mózes teszi. A céljuk nem az volt, hogy dicséretet vagy siralmat fejezzenek ki költői formában, ahogyan azt a Zsoltárok és Jeremiás siralmai teszik. Továbbá az sem volt a céljuk, hogy feljegyezzék a próféták szavait, mint azt Ésaiás és Ezékiel könyve tette. A történelmi könyvek ehelyett történetet mesélnek el.

Nézőpont kérdése

Természetesen ez a történet valamiféle megszabott nézőpontból, sőt, tulajdonképpen több konkrét nézőpontból íródott. Ahogyan egy virágra, kőre vagy fára is lehetetlen egyszerre egynél több szemszögből nézni, úgy egy történelmi beszámoló is elkerülhetetlenül az írója (vagy írói) nézőpontját tükrözi. Ez a nézőpont magában foglalja az írók nemzeti vagy nemzetiségi hovatartozását, illetve a kulturális normáikat és meggyőződésüket is. Ha tisztában vagyunk ezzel, az segíthet nekünk megérteni, hogy a történelmi könyvek írói és szöveggyűjtői egyes részletekre nagyobb hangsúlyt fektettek, más részleteket viszont teljesen kihagytak.¹ Éltek bizonyos feltételezésekkel, amelyekkel mások esetleg nem éltek volna. Továbbá a következtetéseiket is ezekre a részletekre és feltételezésekre alapozták. Sőt, a Biblia egyes könyvei között is eltérő nézőpontokkal találkozhatunk (néha pedig még egyazon könyvön belül is).² Minél inkább tudatában vagyunk ezeknek a nézőpontoknak, annál jobban képesek leszünk megérteni ezeket a történelmi könyveket.

Az egyik nézőpont, amely az Ószövetség valamennyi történelmi könyvére jellemző, az az Izráel gyermekeinek, Isten szövetséges népének nézőpontja. Az Úrba vetett hitük segített meglátniuk az Ő kezét az életükben, valamint az Ő beavatkozását népük ügyeibe. Míg a világi történelemkönyvek általában nem így látnak dolgokat, részben ez a lelki szemléletmód teszi oly értékessé az ószövetségi történelmi könyveket azok számára, akik igyekeznek az Istenbe vetett saját hitüket építeni.

Az Ószövetség többi részének háttere

A történelmi könyvek az 5 Mózes végétől veszik fel a fonalat, amikor a végéhez közeledik az izráeliták éveken át tartó vándorlása a vadonban. Józsué könyve megmutatja, hogy Izráel gyermekei készek belépni Kánaánba, a megígért földjükre, és elmondja, miként foglalják el azt. Az ezt követő könyvek, a Bíráktól egészen a 2 Krónikáig Izráel tapasztalatait írják le a megígért földön, betelepedésük idejétől egészen addig, amikor meghódítja őket Asszíria és Babilónia. Ezsdrás és Nehémiás könyve arról szól, hogy évtizedekkel később az izráeliták több csoportja visszatér a fővárosukba, Jeruzsálembe. Végezetül pedig Eszter könyve olyan izráeliták történetét beszéli el, akik idegenben, perzsa uralom alatt éltek.

És itt véget is ér az Ószövetség történelmi idővonala. A Bibliát első alkalommal olvasók számára meglepő lehet, hogy tulajdonképpen már akkor befejezik az Ószövetség történetének olvasását, amikor még alig jutottak túl az oldalak felén. Eszter után már nem sokat tudunk meg az izráeliták történetéről. Az Eszter utáni könyvek – különösen a próféták könyvei – ugyanabba az időrendbe illeszkednek, amelyet a történelmi könyvek is bemutattak.³ Jeremiás próféta szolgálata például a 2 Királyok 22–25-ben lejegyzett események során ment végbe (valamint a 2 Krónika 34–36-ban található párhuzamos beszámolóval egyidőben). Ennek ismerete befolyásolhatja, miként olvasod a történelmi elbeszéléseket és a prófétai könyveket.

kirakós darabot tartó kéz, alatta félig kirakott kirakós az asztalon

Némely szentírásrészek olyan kirakós daraboknak tűnhetnek, amelyekről nem tudjuk, miként illenek a kirakósba.

Amikor valami nem illik sehova

Amikor az Ószövetséget olvassuk, akkor – bármilyen más történelmi beszámolóhoz hasonlóan – nagy valószínűséggel olvasunk olyan emberi cselekedetekről vagy mondandóról, amelyek mai szemmel furcsák vagy nyugtalanítóak. Erre számítanunk kell – az Ószövetség írói olyan szemszögből látták a világot, amely bizonyos tekintetben nagyon idegen számunkra. Az erőszak, az etnikumok közötti kapcsolatok, valamint a nők szerepe csak néhány azok közül a témák közül, amelyeket az ősi írók másképp láthattak, mint mi napjainkban.

Mit tegyünk, ha nyugtalanító részekkel találkozunk a szentírásokban? Először is segíthet, ha egy-egy ilyen részt tágabb összefüggéseiben vizsgálunk. Miként illeszkedik Isten szabadítástervébe? Miként illeszkedik a Mennyei Atya és Jézus Krisztus természetéről alkotott tudásodhoz? Miként illeszkedik a többi szentírásban szereplő kinyilatkoztatott igazságokhoz, vagy az élő próféták tanításaihoz? Továbbá miként illeszkedik a Lélek azon suttogásaihoz, melyek a szívedbe és az elmédbe érkeznek?

Lehetnek olyan esetek, amikor az adott rész a fentiek közül látszólag egyikhez sem illeszkedik. Néha az adott szentírásrész egy olyan kirakós darabnak tűnhet, amelynek látszólag nincs helye a már kirakott többi darab között. A beillesztést erőltetni nem a legjobb megközelítés, ahogyan az sem, ha feladjuk az egész kirakóst. Lehet, hogy inkább egy időre csak félre kéne tenni azt az egy kirakós darabot. Amint több tudást szerzel, és még többet kiraksz a kirakósból, talán jobban látod majd, miként illeszkednek egymáshoz az egyes darabok.

Azt is hasznos lehet szem előtt tartani, hogy a szentírásbeli történelmi beszámolók, amellett, hogy egy-egy nézőpontra korlátozódnak, nem mentesek az emberi hibáktól sem (lásd Hittételek 1:8). Például az évszázadok során „sok világos és értékes rész[t]… elvettek a [Bibliából]”, beleértve a tannal és a szertartásokkal kapcsolatos fontos igazságokat is (1 Nefi 13:28; lásd még 29. és 40. versek). Ugyanakkor hajlandónak kell lennünk annak belátására is, hogy mi saját nézőpontunk is korlátozott: mindig lesznek olyan dolgok, amelyeket nem értünk teljesen, és olyan kérdések, amelyeket még nem tudunk megválaszolni.

A drágakövek megtalálása

Addig is azonban nem szabad, hogy a megválaszolatlan kérdések visszatartsanak minket az örökkévaló igazság azon értékes drágaköveitől, amelyek az Ószövetségben találhatók – még akkor sem, ha ezeket a drágaköveket időnként a tökéletlen emberek nyugtalanító élményeinek és rossz választásainak sziklás talaja rejti. A legértékesebb drágaköveket talán azok a történetek és szentírásrészek alkotják, amelyek Isten szeretetéről tesznek bizonyságot – különösen azok, amelyek az elménket Jézus Krisztus áldozata felé irányítják. Akármilyen szögből nézzük is: ezek a drágakövek ugyanolyan fényesen ragyognak napjainkban, mint akkor. Továbbá, mivel ezek a beszámolók Isten szövetséges népéről szólnak – olyan férfiakról és nőkről, akiknek emberi gyarlóságaik voltak, mégis szerették az Urat és szolgálták Őt – az Ószövetség történelmi könyvei bővelkednek az igazság drágaköveiben.

Jegyzetek

1. A ma rendelkezésre álló bibliai történelmi elbeszélések alapvetően számos meg nem nevezett író és szöveggyűjtő munkájából tevődnek össze, akik időnként az általuk leírt időszakok után sok-sok évvel vagy akár évszázadokkal később munkálkodtak. Különféle történelmi forrásokra támaszkodtak, és maguk döntöttek arról, mit tesznek bele, valamint mit hagynak ki a beszámolókból.

2. Például annak ellenére, hogy az 1–2 Krónika nagyjából ugyanazt az időszakot fedi le, mint az 1 Sámuel 31 a 2 Királyok végével bezárólag, az 1 és 2 Krónika másmilyen részleteket hangsúlyoz ki és más nézőpontot képvisel. Az 1 Sámuel – 2 Királyok könyvekkel ellentétben az 1 és 2 Krónika kizárólag Júda déli királyságára összpontosít, és gyakran kihagyja a Dáviddal és Salamonnal kapcsolatos negatív történeteket (például hasonlítsd össze a 2 Sámuel 10–12-t az 1 Krónika 19–20-szal, valamint az 1 Királyok 10–11-et a 2 Krónika 9-cel). A Jöjj, kövess engem! kézikönyv az 1 és 2 Királyok tanulmányozását emeli ki, de értékes lehet e beszámoló összevetése az 1 és 2 Krónikával is. Hasznos lehet tudni, hogy az 1 Sámuel – 2 Királyok könyvein valószínűleg azelőtt kezdődött meg a munka, hogy a Babilónia birodalma meghódította Júdát, majd pedig a babiloni rabság alatt fejeződött be. Másrészről az 1 és 2 Krónika néven ismert feljegyzés azután került összeállításra, hogy a zsidók hazatértek Jeruzsálembe. Olvasás közben elgondolkodhatsz azon, hogy miként befolyásolhatták ezek az eltérő körülmények a szöveggyűjtők különféle beszámolókról alkotott szemléletmódját.

3. E forrásanyag elején található az Ószövetségi áttekintés – egy olyan idővonal, mely azt mutatja meg, hogy miként illeszkedik az egyes próféták szolgálata Izráel történelmébe (már amennyire ez megállapítható). Bizonyára fel fog tűnni, hogy az Ószövetség prófétai könyveinek nagy része az idővonal végének közelébe esik – közvetlenül az előttre vagy az utánra, hogy Izráel gyermekeit az ellenségeik legyőzték, rabságba hurcolták és szétszórták.