családi szentírás-tanulmányozás

Október 23.

Vajon a szívembe van írva az evangélium?

Jeremiás 30–33; 36; Jeremiás siralmai 1; 3

tanácskozzatok egymással ikon

Tanácskozzatok egymással!

A kvórum- vagy osztályelnökség egy tagjának vezetésével; 10–20 perc

A gyűlés elején mondjátok fel közösen a Fiatal Nők alapeszméjét vagy Az ároni papsági kvórumok alapeszméjét. Aztán a lenti kérdésekből egy vagy több, avagy a saját kérdéseid felhasználásával vezess le egy beszélgetést a szabadítás és a felmagasztosulás munkájáról (lásd Általános kézikönyv, 10.2, 11.2, ChurchofJesusChrist.org). Tervezzétek meg, hogyan fogtok a megbeszélteknek megfelelően cselekedni!

• Éljünk az evangélium szerint! Mit beszéltünk meg a legutóbbi alkalommal, és milyen felkérések, illetve megbízások születtek? Mit tettünk már eddig azért, hogy tettekre váltsuk ezeket a felkéréseket, illetve megbízásokat?

• Törődjünk a rászorulókkal! Mit tehetünk vagy mondhatunk azok felkarolásáért, akik esetleg egyedül vagy Mennyei Atyától távol érzik magukat?

• Hívjunk mindenkit, hogy fogadja be az evangéliumot! Milyen módokon segíthetünk másoknak érezni Jézus Krisztus szeretetét?

• Egyesítsük a családokat az örökkévalóságra! Milyen ötleteket adhatunk egymásnak, hogy segítsünk megerősíteni a családunkat?

A lecke végén, amennyiben ez helyénvaló, tedd a következőket:

• Tegyél bizonyságot a tanított tantételekről.

• Emlékeztesd az osztály vagy a kvórum tagjait a gyűlés alatt elhangzott tervekre és felkérésekre.

Tanítsd a tant!

Felnőtt vezető vagy fiatal vezetésével; 25–35 perc

Készülj fel lelkileg!

Az Úr megmondta Jeremiás prófétának, hogy az eljövendő napokban össze fogja gyűjteni Izráelt, és „új szövetséget” köt a népével. Azt mondta: „Törvényemet az ő belsejökbe helyezem, és az ő szívökbe írom be, és Istenökké leszek, ők pedig népemmé lesznek” (lásd Jeremiás 31:31–34). Ezek a napok most vannak, és mi vagyunk Isten népe. Ezek a tanítások felvethetik benned – és a tanulóidban – ezt a kérdést: Mit jelent az, ha valakinek a szívébe van írva az evangélium? Vajon a szívembe van írva az evangélium? Ha nem, akkor mit tehetek ezzel kapcsolatban?

Gondold át, hogyan fogsz segíteni az osztályod vagy a kvórumod tagjainak átgondolni ezeket a kérdéseket. A tanításra készülve megosztandó üzeneteket találhatsz a Jeremiás 30–33; 36-ban; Russell M. Nelson elnök Engedni, hogy Isten uralkodjon című beszédében (Liahóna, 2020. nov. 92–95.); valamint D. Todd Christofferson elder Te azért idővel megtérvén című beszédében (Liahóna, 2004. máj. 11–13.).

szentírásokat tanulmányozó fiatal nők

Miközben szeretjük az Urat és igyekszünk tanulni Őróla, a szívünkbe íródik az evangélium

Tanuljatok együtt!

Buzdítsd a fiatalokat a Jeremiás 31:31–34 átbeszélésére. Ehhez adhatsz nekik olyan papírszíveket, amelyekre jó néhány kérdés fel van írva azt illetően, hogy mit jelent az evangélium szívünkbe íródása. Ilyen kérdések lehetnek a Készülj fel lelkileg! részben találhatóak. Egyénileg, párokban vagy kis csoportokban dolgozva a fiatalok elolvashatják ezeket a verseket Jeremiás könyvéből, és átgondolhatják, hogyan válaszolnák meg a kérdéseket. Engedd meg nekik, hogy elmondják a kérdéseiket és azt, hogy milyen válaszokra gondoltak. Alább találhatók további olyan ötletek, amelyek segíthetnek arról tanítani a fiatalokat, hogy miként lehet a szívükbe írva az evangélium.

• Amikor Mózes elmondta végső tanításait az izráelitáknak, arra buzdította őket, hogy fogadják a szívükbe Isten szavait. Annak módjairól is tanította őket, ahogyan ezt megtehetik, amint az 5 Mózes 6:3–9-ben található. Osztályként vagy kvórumként közösen olvassátok el ezeket a verseket, és beszéljétek meg, milyen módokon tehetjük meg azt, amit Mózes tanácsolt. Az osztályod vagy a kvórumod tanulmányozhatja az Alma 5:14, 26–35-öt, hogy megtudja, mit tanított Alma, hogyan maradhat a szívünkbe írva az evangélium.

• Te azért idővel megtérvén című beszédében D. Todd Christofferson elder leírta, mit tehetünk azért, hogy a szívünkbe legyen írva az evangélium. Mit tanulunk az első négy bekezdésből, mit jelent az, hogy a szívünkbe van írva az evangélium? Megkérheted a fiatalokat, hogy mindenki olvasson el egyet vagy többet a hátralevő bekezdésekből, és figyelje meg, mit kell tennünk azért, hogy ez megtörténjen. Milyen szerepe van a Szabadítónak? Milyen szerepünk van nekünk? Buzdítsd a fiatalokat, hogy mondják el a válaszaikat, valamint egyéb olyan meglátásokat, amelyeket találtak. Milyen tapasztalatok segítettek nekünk abban, hogy a szívünkbe legyen írva az evangélium? Milyen szerepet játszik ebben a folyamatban a szövetségeink betartása?

• Russell M. Nelson elnök kifejtette, hogy az Izráel név „olyan személyre utal, aki hajlandó engedni, hogy Isten uralkodjon az életében” (Engedni, hogy Isten uralkodjon, 92.). Megkérheted a fiatalokat, hogy nézzék át Nelson elnök beszédének első hat bekezdését, valamint a beszéd utolsó részét, amely így kezdődik: „Mindannyiunk számára… a kérdés ugyanaz”. Kérd meg őket, hogy találjanak valamit, ami segít nekik megérteni, mit jelent „engedni, hogy Isten uralkodjon” az életükben. Mit érzünk és hogyan cselekszünk akkor, amikor Isten uralkodik az életünkben? Mit tanított Nelson elnök, milyen hatással van az Izráel egybegyűjtésére irányuló erőfeszítéseinkre az, ha a szívünkbe van írva az evangélium?

Cselekedjetek hittel!

Buzdítsd az osztály vagy a kvórum tagjait, hogy gondolják át és jegyezzék fel, mit tesznek majd a ma kapott benyomások tettekre váltásáért. Ha szeretnék, akkor elmondhatják az ötleteiket. Kérd meg őket, hogy gondolják át, miként fogja megerősíteni e benyomások tettekre váltása a Mennyei Atyához és Jézus Krisztushoz fűződő kapcsolatukat.

Alátámasztó forrásanyagok

• Henry B. Eyring: „Írj a szívemre!” (Liahóna, 2000. nov., 85–87.)

• Linda K. Burton: Szívünkbe véstük-e a Jézus Krisztus engesztelésébe vetett hitet? (Liahóna, 2012. nov. 111–115.)

A Szabadító módján tanítani

„A szentírásokban és az utolsó napi próféták szavaiban található tannak hatalmában áll, hogy megváltoztassa a szíveket és növelje a hitet. Amint a tanulóiddal közösen „kipróbál[játok] Isten szavának a hatását”, észre fogjátok venni, hogy az „nagy valószínűséggel igazságos dolgok megtételére [viszi] rá az embereket” (Alma 31:5)” (A Szabadító módján tanítani, 5.).