Szolgálattételi tantételek

Jelentőségteljessé tenni a szolgálattételt

Ha azon tűnődsz, jelentőségteljes-e a szolgálattételed, gondold át ezeket az ötleteket.

Kép

woman hugging a young woman in a wheelchair

Könnyű megkérdőjelezni, hogy számít-e a szolgálattételünk, különösen akkor, amikor mi magunk is küzdelmekkel nézünk szembe.

Életem kerekesszék előtti szakaszában imádtam, amikor a Segítőegyleten körbeküldték a felírótáblát. Gyakran iratkoztam fel valamilyen szolgálatra. Én így fejeztem ki, hogy hajlandó vagyok mások „terheit viselni” (Móziás 18:8).

Nem a felírótábla tehetett arról, hogy már nem tudtam feliratkozni. Voltaképpen a nevemet sem tudtam egyáltalán aláírni. A fogyatékosságom miatt még a felírótáblát sem tudtam megfogni. Senki nem várta el tőlem, hogy feliratkozzak. Pedig ó, de mennyire szerettem volna! A szolgálat Isten szeretetével ölel minket körül, és összekapcsol minket másokkal. Nekem is kétségbeesetten szükségem volt a kapcsolódás eme érzésére.

Mivel csak mások segítségével tudtam magamról gondoskodni, ezért úgy tűnt, a szolgálatom nem éri meg azt az erőfeszítést, amit másoktól megkövetelne, hogy segítsenek nekem ebben. Ez a felírótábla emlékeztető lett arra, hogy mi az, amire már nem vagyok képes – legalábbis addig, amíg a szolgálattevő nővérem észre nem vette a vágyódásomat.

Nem csak azt kérdezte meg, hogy mire van szükségem, hanem azt is, hogy milyen szolgálatban szeretnék részt venni. Aztán felírta a nevemet a felírótáblára. Ellátogatott hozzám, és segített megfőznöm azokat az ételeket, amelyeket felajánlottam, hogy másoknak elkészítek. Egyszer sem sugallta azt, miszerint nekem is annyi segítségre van szükségem, hogy nem kéne mások segítésén törni magam. Örült, hogy együtt tölthet velem egy kis időt.

Végül rájöttem, hogy megérte a fáradságot. A szolgálattevő nővérem segítségével képes voltam tenni valamit. Ha másnak esetleg nem is jelentett semmit, nekem sokat számított. Bár nem vált közvetlenül a családom hasznára, és a testemet sem gyógyította meg, viszont segített meggyógyítani a szívemet.

EmRee Pugmire

USA, Utah

Az Ő segítségével több mint elegendő vagy

Kép

the Old Testament prophet Enoch and people from the city of Zion

City of Zion Translated [Sion városának átváltozása]. Készítette: Del Parson; nagyító fényképe a Getty Images jóvoltából

Nem szokatlan, hogy kevésnek érezzük magunkat az Úr munkájának végzéséhez. Énók próféta is így érzett. Amikor az Úr megparancsolta neki, hogy szólítsa bűnbánatra a népet, azon aggódott, hogy „csak gyermek, és az egész nép gyűlöl[i]…; mert lassú… a beszédben” (Mózes 6:31).

Az Úr azonban megígérte, hogy Ő Énókkal lesz és a Lelke rajta lesz, továbbá így hívta: „minden szavadat igazolni fogom; …járj tehát énvelem” (Mózes 6:34).

Énók engedelmeskedett az Úr parancsolatának, és nagy hatással volt a népre, nem a saját hatalma miatt, hanem „azon nyelvezet hatalma [miatt], amit Isten adott neki” (Mózes 7:13).

Kiemelt tantételek

Ha azon tűnődsz, jelentőségteljes-e a szolgálattételed, gondold át ezeket a tantételeket:

A szolgálattétel és céljainak megértése segít majd pontosabban megítélni az erőfeszítéseinket.
- A szolgálattétel több az erősebb kapcsolatok kialakításánál: arról szól, hogy segítsünk másoknak megerősíteni a kapcsolatukat a Szabadítóval.¹
- A szolgálattétel nem csak egy megbízás: így élünk a szövetségeink szerint, az egymással való törődésen keresztül szolgálva Őt.
- A szolgálattétel nem egy előre meghatározott mintát követ. Segít fejlődnünk, miközben igazodunk a helyzethez, és sugalmazásra törekszünk, hogy úgy nyújtsunk szolgálattételt, ahogy azt a Szabadító tenné.
Ha megértjük, Isten hogyan tekint a szolgálattételünkre, az megváltoztathatja a szemléletmódunkat.
- Isten nem drámai eredmények vagy az alapján méri a szolgálattételt, hogy értékelték-e az erőfeszítéseinket (lásd Oliver Granger példája a Tan és szövetségek 117:12–13-ban).²
- Amikor a vágyunk jó, és igazi erőfeszítést teszünk, akkor a szolgálattételünk jelentőségteljes Számára (lásd Tan és szövetségek 4:2, 5).
- Isten még a látszólag „kicsiny vagy jelentéktelen szolgálat[unkat]”³ is kész felmagasztalni (lásd Tan és szövetségek 123:17).

Mit tehetünk?

Ne azon aggódj, hogy szerinted mit nem tudsz megtenni, hanem imádságosan gondold át, hogy mi az, amit meg tudsz tenni. Azután cselekedj! Amikor az Úr nevében cselekszel, Ő felmagasztalhatja az erőfeszítéseidet, és arra használhatja őket, hogy megáldjon téged és másokat (lásd 2 Nefi 32:9). ◼