Hogyan legyek boldog, amíg egyedülálló vagyok?

Írta: Landon Hawes

Rádöbbentem, hogy rosszul közelítettem meg az egész randevúzást.

Kép

neighbors outside

Illusztrálta: Josie Portillo

„Miért van az, hogy mindenki más randizik és jól érzi magát?”

„Miért nem vagyok még házas?”

„Mi a baj velem?”

A legtöbb fiatal egyedülálló felnőtt feltette már magának ezeket a kérdéseket legalább egyszer. Az örökkévaló társ keresésének kihívása még a legelkötelezettebb utolsó napi szent hitét és reményét is megtépázhatja. És igen, a randevúzás az én esetemben is különösképpen nehéz volt.

A házasság mindig pompás kalandnak tűnt számomra, és már fiatal korom óta nagyon vártam, de amikor az egyetemi éveim alatt úgy tűnt, hogy eredménytelen a randevúzás, elcsüggedtem. Habár sokat randiztam, több komoly kapcsolatom is volt, valamint sikeres és érdekes nőket ismertem meg, mégsem lettem házas ember. És úgy éreztem, ezek a kudarcot vallott kapcsolatok azt jelzik, hogy alsóbbrendű és kiábrándító vagyok.

Amikor beléptem a munka világába, néhány további szakítás után csak még rosszabbul éreztem magam egyedülállóként. Adódott a kérdés, hogy mi lehet a baj velem, és mit csinál jól mindenki más, akiket nősülni láttam. A pátriárkai áldásom és több további papsági áldás is erőteljesen és konkrétan utalt arra, hogy a halandóságban hozzá fognak pecsételni egy igazlelkű nőhöz. De akkor miért nem történt már meg végre?

Elkezdtem tanakodni: „Talán valami olyat tettem volna, ami kisiklatta Isten számomra készített tervét?”

Végül, miután imákoon, szentírás-tanulmányozásokon és templomlátogatásokon keresztül évekig „tusakodtam” Isten előtt, az egyik barátom és tanácsadóm, Brad (a nevet megváltoztattuk) által kinyilatkoztatást kaptam a helyzetemmel kapcsolatosan. Az egyik tanácsadási alkalom során ezt mondta: „A boldogságod rajtad múlik, nem valaki máson. Amikor egyedülállóként boldog vagy, akkor bármilyen körülmény közepette boldog tudsz lenni.” Russell M. Nelson elnök ehhez hasonlóan tanított: „Az örömnek, melyet érzünk, nem sok köze van az életünkben fennálló körülményekhez, ahhoz viszont igen, hogy az életünk során mire összpontosítjuk a figyelmünket” (Öröm és lelki túlélés. Liahóna, 2016. nov. 82.).

Az én egész látásmódom megváltozott, ahogy a Lélek szilárdan a bensőmbe véste ezeket a szavakat. Azt is felismertem, hogy korábban mindig azért randevúztam, hogy kielégítsek valamiféle szükségletet – konkrétan azt, miszerint meg kell nősülnöm, pusztán azért, hogy ne legyek egyedül.

Ez határozottan nem az a fajta gondolkodás, amely egy örökkévalóan szerető társat eredményez! Braden keresztül az Úr gyengéden arra tanított engem, hogy a fiai és leányai számára készített terve nem az, miszerint a szükségleteik, kulturális nyomás vagy félelem hatására kössenek házasságot. A házasság alapja a krisztusi szeretet. Majd arra tanított engem, hogy a nőtlen mivoltom továbbra is megtaníthat engem a tiszta szeretetre és nem a haszonelvűségre alapozott életet élni és ilyen házasságra törekedni. Arra, hogy a helyes okokból kifolyólag akarjak megnősülni.

E tapasztalaton keresztül megtanultam három igazságot, amelyeket mindig szem előtt tartok, amikor lelomboz a randevúzás gondolata:

Az értéked nem függ a családi állapotodtól. Ésaiás azt tanította Istenről, hogy „nem az én gondolataim a ti gondolataitok” (Ésaiás 55:8–9). Azt gondoltam, hogy a nőtlenségem azt jelzi, nem vagyok elég értékes. Isten azonban segített meglátnom, hogy a nőtlen állapotom egy olyan házasságra készít fel, mely jobb lesz annál, mint amilyen akkor lehetett volna, ha a saját időzítésem szerint kötöttem volna házasságot. Az egésznek semmi köze nem volt ahhoz, hogy mennyit érek.
A felkészülés elűzi a szorongást és az aggódást. Az Úr azt mondja nekünk, hogy „ha fel vagytok készülve, akkor nem fogtok félni” (Tan és szövetségek 38:30). Isten akaratának kutatása, majd pedig annak megtétele, segített nekem elengedni a családi állapotommal kapcsolatos korábbi félelmeimet és bosszúságaimat. Segített továbbá arra összpontosítanom, hogy felkészítsem magamat mindenre, amit a jövő hozhat.
Az egyedülálló lét is örömteli. Nőtlen emberként ezidáig izgalmas utazási lehetőségekkel, szakmai fejlődéssel és az egyházban való szolgálat különböző módjaival áldattam meg. Habár továbbra is mélységesen vágyom a házasságra és gyermekekre, Isten segített nekem, hogy értékelni tudjam, mennyi teendő van most is az Ő királyságában, akár van mellettem társ, akár nincs.

Még mindig nem vagyok nős! Nem tűnt fel mellettem varázsütésre egy feleség attól, hogy szemléletváltáson mentem keresztül a randevúzást és a házasságot illetően, és tudom, hogy még a jövőben is fogok bosszankodni a randizás miatt. Eltűnt viszont egy csomó félelem és szorongás a családi állapotomat illetően. És már azt is tudom, hogy tökéletesen rendben van az egyedülálló lét, amíg az Úr és én közösen munkálkodunk azoknak az örökkévaló ígéreteknek és áldásoknak a beteljesedésén, melyeket nekem adott – a halandóságra és az örökkévalóságra vonatkozókon egyaránt.