Utolsó napi szent hangok
Mi a hit?
Számomra az élet olyan, mint a biciklizés. Néha vannak egyenes szakaszok, néha meredek részek, néha tekersz őrülten és élvezed az egészet, néha nem bírod, így leszállsz és tolod, máskor egyszerűen elő se akarod venni, egy porcikád sem kívánja, hagynád az egészet. Kiszállnál, de akkor jön az Úr és azt mondja: ne tedd, emlékezz mennyire szeretted régen, tessék visszaülni, még ha esik, akkor is!
Mert esőben a legszebb; akkor látod, hogy világít a lámpád, érzed a kezeden és arcodon végigfolyó esőt, és elkezded újra imádni az egészet. Még ha esik, akkor is, mert tudod, hogy hova kell menned, tudod, hogy hazaérsz, ahol meleg szoba, száraz ruhák várnak rád. Le se szállnál, néha még barátokat is elhívsz és együtt tekertek, ha pedig kell, ott vannak és megjavítják a defekted, motiválnak és emlékeztetnek, hogy ott van a váltó, tessék használni, tessék élni vele.
Nekem a váltó Isten szeretete, a tiszta a ruha az istentisztelet és az úrvacsora, a meleg szoba az Úr háza, az eső a nehézségek és a megpróbáltatások, a lámpa Krisztus világossága, a barátok az angyalaim, és a legfontosabb, a HIT maga a biciklizés. Az, ami hajt, ami mozgásban tart, ami által átélhetem ezeket a csodákat. Mert a hit nem csak a hegyeket mozgatja meg, ahogy a Máté 17:20-ban olvashatjuk, hanem minket is előrébb visz, tovahajt a nehéz gödrökből.
Nem baj, ha lassú vagy, az a lényeg, hogy haladj!