Az Atya

Brian K. Ashton

második tanácsos a Vasárnapi Iskola Általános Elnökségében

Mindannyiunkban benne rejlik a lehetőség, hogy olyanná váljunk, mint az Atya. Ehhez a Fiú nevében kell hódolnunk az Atyának.

Feleségem, Melinda egész életében teljes szívéből igyekezett Jézus Krisztus hithű tanítványa lenni. Már fiatal korától kezdve azonban érdemtelennek érezte magát Mennyei Atyánk szeretetére és áldásaira, mivel félreértette az Ő természetét. Szerencsére a szomorúsága ellenére továbbra is betartotta a parancsolatokat. Néhány évvel ezelőtt több olyan élményben is része volt, melyek segítettek neki jobban megérteni Isten természetét, beleértve az Ő gyermekei iránti szeretetét, valamint háláját az Ő munkájának elvégzésére tett mégoly tökéletlen erőfeszítéseinkért is.

Így írta le, milyen hatással volt ez rá: „Most már bizonyosan érzem, hogy az Atya terve működik, hogy sikerünk az Ő személyes érdeke, és hogy Ő biztosítja számunkra azokat a leckéket és tapasztalatokat, amelyekre szükségünk van az Ő színe elé való visszatéréshez. Egyre inkább úgy látom magamat és másokat, ahogyan Isten lát bennünket. Képes vagyok nagyobb szeretettel és kevesebb félelemmel nevelni, tanítani és szolgálni. A szorongást és a bizonytalanságot béke és magabiztosság váltotta fel. Azt érzem, hogy mások támogatnak, és nem azt, hogy megítélnek. Sokkal biztosabb a hitem. Gyakrabban és mélyebben érzem Atyám szeretetét.”¹

Ahhoz, hogy elegendő hitet gyakoroljunk a felmagasztosulás elnyeréséhez, elengedhetetlen, hogy Mennyei Atyánk „személyiségéről, tökéletességeiről és tulajdonságairól helyes elképzelés[sel rendelkezzünk]”². A Mennyei Atyánk jelleméről való helyes kép megváltoztathatja, hogy miként látjuk magunkat és másokat, valamint segíthet megértenünk, milyen hatalmas szeretetet érez Isten az Ő gyermekei iránt, és milyen óriási vágy él benne arra, hogy segítsen Őhozzá hasonlóvá válnunk. A természetéről alkotott helytelen elképzelés azonban azt az érzést keltheti bennünk, hogy képtelenek leszünk valaha is visszatérni az Ő színe elé.

Célom ma az, hogy kulcsfontosságú tanbéli pontokat tanítsak az Atyáról, melyek lehetővé teszik mindannyiunk számára – de különösen azok számára, akiknek kétségei vannak afelől, hogy Isten vajon szereti-e őket –, hogy jobban megértsük az Ő valódi jellemét, valamint nagyobb hitet gyakoroljunk Őbenne, az Ő Fiában és a számunkra készített tervében.

A halandóság előtti élet

A halandóság előtti világban Mennyei Szülők lélekgyermekeiként születtünk meg, és családként Velük éltünk.³ Ismertek, tanítottak és szerettek bennünket.⁴ Nagyon szerettünk volna olyanok lenni, mint Mennyei Atyánk. Felismertük azonban, hogy ehhez a következők szükségesek:

megdicsőült, halhatatlan fizikai testre kell szert tennünk;⁵
a papság pecsételő hatalma révén házasságot kell kötnünk és családot kell alapítanunk;⁶ valamint
szert kell tennünk minden tudásra, hatalomra és isteni tulajdonságra.⁷

Ezért hát az Atya tervet készített, mely bizonyos feltételek mellett⁸ lehetővé tette, hogy fizikai testet kapjunk, mely a feltámadás során halhatatlanná és megdicsőültté lesz; hogy házasodjunk és családot alapítsunk a halandóságban – illetve azon hithűek esetében, akiknek nem volt erre lehetőségük, a halandóság után;⁹ hogy a tökéletesedés felé haladjunk; végül pedig visszatérjünk Mennyei Szüleinkhez, és Velük, valamint a családunkkal éljünk a felmagasztosulás és az örök boldogság állapotában.¹⁰

A szentírások mindezt a szabadítás tervének nevezik.¹¹ Oly hálásak voltunk ezért a tervért, hogy amikor elénk tárták, ujjongtunk örömünkben.¹² Mindannyian elfogadtuk a terv feltételeit, beleértve a halandóság élményeit és kihívásait is, melyek segítenek nekünk az isteni jellemvonások kifejlesztésében.¹³

Halandó élet

A halandóság során Mennyei Atya biztosítja azokat a feltételeket, amelyek szükségesek az Ő tervén belüli fejlődésünkhöz. Az Atya nemzette Jézus Krisztust a testben,¹⁴ és isteni segítséget adott neki halandó küldetése betöltéséhez. Mennyei Atyánk hasonlóképpen segít mindannyiunknak, ha törekszünk betartani a parancsolatait.¹⁵ Az Atya önrendelkezést ad nekünk.¹⁶ Életünk az Ő kezében van, „napjai[nk] ismertek, és… nem számláltatnak kevesebbnek”¹⁷. Arról is biztosít bennünket, hogy végül minden azok javára válik majd, akik szeretik Őt.¹⁸

Mennyei Atyánk az, aki megadja a mindennapi kenyerünket,¹⁹ ebbe pedig beletartozik az általunk elfogyasztott étel és az Ő parancsolatai betartásához szükséges erő is.²⁰ Az Atya jó ajándékokat ad nekünk.²¹ Hallja és megválaszolja az imáinkat.²² Mennyei Atyánk megszabadít minket a gonosztól, ha engedjük Neki.²³ Könnyezik értünk, amikor szenvedünk.²⁴ Végső soron minden áldásunk az Atyától származik.²⁵

Mennyei Atyánk vezet bennünket, és az erősségeink, a gyengeségeink és a döntéseink alapján biztosít számunkra tapasztalatokat, hogy jó gyümölcsöt hozzunk.²⁶ Az Atya szükség esetén megdorgál bennünket, mert szeret minket.²⁷ A „Tanácsadás Embere”²⁸ Ő, aki tanácsot ad, ha kérjük.²⁹

Mennyei Atyánk az, aki elküldi életünkbe a Szentlélek hatását és ajándékát egyaránt.³⁰ A Szentlélek ajándéka révén az Atya dicsősége – vagyis intelligenciája, világossága és hatalma – bennünk lakozhat.³¹ Ha arra törekszünk, hogy mindaddig növekedjünk világosságban és igazságban, míg szemünk egyedül Isten dicsőségére nem tekint, akkor Mennyei Atyánk el fogja küldeni az ígéret Szent Lelkét, hogy megpecsételjen bennünket az örök életre, valamint felfedi előttünk az Ő arcát – akár ebben az életben, akár a következőben.³²

Halandóság utáni élet

A halandóságot követő lélekvilágban Mennyei Atyánk továbbra is kiárasztja a Szentlelket, és misszionáriusokat küld azokhoz, akiknek szüksége van az evangéliumra. Megválaszolja az imákat, és segít a szabadító szertartásokkal nem rendelkezőknek helyettes által elnyerni azokat.³³

Az Atya felemelte Jézus Krisztust, és hatalmat adott neki, hogy véghez vigye a feltámadást³⁴ – az eszközt számunkra a halhatatlan test elnyeréséhez. A Szabadító megváltása és feltámadása visszajuttat bennünket az Atya színe elé, ahol Jézus Krisztus majd megítél minket.³⁵

Akik „a Szent Messiás érdemei[re] és irgalm[ára] és kegyelm[ére]”³⁶ támaszkodnak, el fogják nyerni az Atyáéhoz hasonló megdicsőült testüket,³⁷ és Vele élnek majd „a boldogság egy soha véget nem érő állapotában”³⁸. Ott az Atya eltörli majd minden könnyünket,³⁹ és segít továbbhaladnunk az úton, hogy olyanná váljunk, mint Ő.

Amint láthatjátok, Mennyei Atyánk mindig mellettünk áll.⁴⁰

Az Atya jelleme

Ahhoz, hogy az Atyához hasonlóvá váljunk, ki kell fejlesztenünk az Ő jellemvonásait. Mennyei Atyánk tökéletességei és jellemvonásai között vannak a következők:

Az Atya „Végtelen és Örökkévaló”⁴¹.
Ő tökéletesen igazságos, irgalmas, kedves, hosszútűrő, és csak a legjobbat akarja nekünk.⁴²
Mennyei Atyánk maga a szeretet.⁴³
Ő betartja a szövetségeit.⁴⁴
Ő nem változik.⁴⁵
Ő képtelen hazudni.⁴⁶
Az Atya nem személyválogató.⁴⁷
Ő mindent ismer – a múltat, a jelent, a jövőt – a kezdetektől fogva.⁴⁸
Mennyei Atyánk intelligensebb⁴⁹, mint mi mindannyian.⁵⁰
Az Atya mindenható,⁵¹ és megtesz mindent, amit a szívébe vesz.⁵²

Fivérek és nővérek! Bízhatunk az Atyában és hagyatkozhatunk Rá. Mivel örökkévaló látásmóddal rendelkezik, Mennyei Atyánk olyasmit is lát, amit mi nem. Öröme, munkája és dicsősége az, hogy véghez vigye halhatatlanságunkat és örök életünket.⁵³ Mindent a mi javunkra tesz. Ő „jobban szeretné örökkévaló boldogság[unkat], mint [mi magunk]”⁵⁴. És Ő „egy pillanattal több nehézséget sem szeretne, hogy elviselj[ünk] annál, mint ami elengedhetetlenül szükséges a [mi] és a szerettei[nk] érdekében”⁵⁵. Ennek eredményeképpen Ő arra összpontosít, hogy segítsen fejlődnünk, és nem arra, hogy megítéljen és elítéljen bennünket.⁵⁶

Atyánkhoz hasonlóvá válni

Isten lélekfiaiként és lélekleányaiként mindannyiunkban benne rejlik a lehetőség, hogy olyanná váljunk, mint az Atya. Ehhez a Fiú nevében kell hódolnunk az Atyának.⁵⁷ Ezt azáltal tesszük, hogy igyekszünk engedelmeskedni az Atya akaratának, ahogyan a Szabadító is tette,⁵⁸ és folyamatosan megbánjuk a bűneinket.⁵⁹ Amikor ezeket megcselekedjük, „kegyelemért kap[unk] kegyelmet”, míg el nem nyerjük az Atya teljességét,⁶⁰ és ránk nem ruháztatik „jelleme, tökéletességei és jellemvonásai”⁶¹.

Tekintve, hogy milyen távolság van aközött, ahol mi, halandók vagyunk, és akivé Mennyei Atyánk vált, nem meglepő, ha néhányan elérhetetlen célnak érzik az Atyához hasonlóvá válást. A szentírások ennek ellenére világosak. Ha hittel ragaszkodunk Krisztushoz, bűnbánatot tartunk, és engedelmesség által Isten kegyelmére törekszünk, akkor idővel olyanná válunk, mint az Atya. Hatalmas vigaszt jelent számomra a tény, hogy azok, akik engedelmességre törekednek, „kegyelemért kap[nak] kegyelmet”, és végül „kap[nak] a teljességéből”.⁶² Más szavakkal szólva, nem önerőből válunk az Atyához hasonlóvá,⁶³ hanem a kegyelem ajándékai révén, melyek néha nagyok, de jobbára kicsik, és amelyek egymásra épülnek, míg el nem érjük a teljességet. Ez azonban, testvérek, el fog jönni!

Arra kérlek benneteket, bízzatok abban, hogy Mennyei Atya tudja, hogyan magasztosítson fel benneteket; keressétek mindennapi, megtartó segítségét; és Krisztusba vetett hittel törekedjetek előre, még ha nem is érzitek Isten szeretetét!

Oly sok mindent nem értünk arról, hogyan válhatunk az Atyához hasonlóvá.⁶⁴ Azt azonban bizonyossággal tanúsítom nektek, hogy az Atyához hasonlóvá válásra való törekvés minden áldozatot megér.⁶⁵ Itt, a halandóságban meghozott áldozataink – bármily hatalmasak legyenek is – egyszerűen eltörpülnek ahhoz a mérhetetlen örömhöz, boldogsághoz és szeretethez képest, melyet Isten színe előtt érzünk majd.⁶⁶ Ha nehezetekre esik elhinni, hogy érdemes meghozni a kért áldozatot, a Szabadító így szólít titeket: „[M]ég nem értitek, mily nagy áldásokat… készített el nektek az Atya; …most nem tudtok minden dolgot elviselni; mindazonáltal bízzatok, mert én továbbvezetlek titeket.”⁶⁷

Tanúságomat teszem arról, hogy Mennyei Atyátok szeret benneteket, és azt akarja, hogy ti ismét Vele éljetek. Jézus Krisztus nevében, ámen.