Ulisses Soares elder: Hamisság nélküli férfi
Jézus szolgálattételének korai napjaiban, amikor az apostolait választotta ki, meglátta Nátánaelt közeledni. Azonnal felismerte Nátánael jóságát, és kijelentette: „Ímé egy igazán Izráelita, a kiben hamisság nincsen.”1
Jézus tudta, hogy Nátánael tiszta szívű, becsületes szándékú férfi, aki mentes a képmutatástól és megtévesztéstől. Az Úr szereti az ilyen igazlelkűen feddhetetlen tulajdonságot, és el is hívta Nátánaelt apostolnak.2
Ulisses Soares hasonló az ősi Nátánaelhez, és a Szabadító őt is elhívta.
„Szüleim világossága”
Ulisses a brazíliai São Paulóban született 1958. október 2-án, három bátyja van. Szerény körülmények közül indult, ám a szülei, Apparecido és Mercedes Carecho Soares, tiszteletre méltó, keményen dolgozó emberek voltak, akik őszintén meghallgatták a misszionáriusokat. 1965-ben csatlakoztak az egyházhoz, amikor Ulisses hatéves volt.
„Nem emlékszem olyanra, hogy Apparecido testvér valaha is kihagyott volna egy gyűlést – mondja Osiris Cabaral, aki Ulisses fiatalkorában cövekelnökként szolgált. – Mercedes is nagyon hithű volt. Ulisses a szülei elhivatottságát örökölte.”
Ulisses Soares a szülei, Apparecido és Mercedes Soares (balra) „világosságát követve” nőtt fel az egyházban. Amikor Ulisses az ellenállás dacára is bízott az úrban, már kisfiúként megtanulta, hogy a Szabadítóhoz és az Ő evangéliumához ragaszkodjon.
Ulisses természettől fogva jó szíve kivirágzott, ahogy az Úr útjairól tanult. „Szüleim világosságát követve nőttem fel az egyházban” – mondja Soares elder. Miközben követte azt a világosságot, az ellenállás dacára is erősödött a bizonysága.
„Én voltam az egyház egyetlen tagja az iskolámban, a többi srác pedig mindig azon volt, hogy visszahúzzon, és helytelen dolgok megtételére noszogasson – meséli. – Meg kellett tanulnom megvédenem magam az ilyen kihívásokkal szemben, de mindig teljes szívemből bíztam az Úrban, hogy segíteni fog, és sikerrel járok. Már fiatal férfiként megtanultam, hogy ha az ember megteszi a részét, akkor az Úr is meg fogja tenni a sajátját. Azonban erősen kell kapaszkodnunk a kezébe és az evangéliumába.”
Amikor Ulisses 15 éves lett, a püspöke felkérte, hogy tanítson egy fiataloknak szóló vasárnapi iskolai osztályt. Az egyik lecke, amelyet tanított nekik, az evangéliumról való bizonyság megszerzéséről szólt. Ulisses addigra már tanulmányozta a Mormon könyvét; mindig is érezte, hogy az egyház igaz, és hitt a Szabadító Jézus Krisztusban.
Amikor a leckére készült, azt szerette volna, ha erőteljes bizonyságot tehet az osztálynak az evangélium igaz voltáról. „Buzgón tanulmányoztam és imádkoztam – idézi fel Soares elder. – Miután letérdeltem, nagyon édes érzés töltötte el a szívemet, egy halk hang, mely megerősítette nekem, hogy a helyes ösvényen vagyok. Olyan erős volt, hogy utána már nem mondhattam, hogy nem tudom.”
Ahogy Ulisses egyre érettebbé vált, rájött arra is, hogy ha a kértnél vagy az elvártnál többet tesz, akkor az Úr bőkezűen megáldja. Az egyik ilyen tanulságot akkor vonta le, amikor misszióba készült. A vele tartott interjúk során a püspöke kihangsúlyozta, mennyire fontos betartani a parancsolatokat, és érdemesen élni. Kihangsúlyozta a pénzügyi felkészülést is.
Manapság minden Brazíliából induló misszionárius hozzájárul a missziója költségeihez, számos család pedig a teljes költséget maga állja. Ahogy Ulisses egyre közelebb került a misszionáriusi korhatár betöltéséhez, eltökélte, hogy a missziójához szükséges összes pénzt maga fogja megkeresni. Az apja kisvállalkozásában elsajátított szilárd munkaerkölcsre támaszkodva, valamint kihasználva azt, hogy gyorsan tudott gépelni, Ulisses teljes idejű állást talált egy cégnél, ahol a bérszámfejtésnél segédkezett.
Közben teljesített egy nehéz felvételit, és elkezdett könyvelést tanulni egy szakközépiskola esti tagozatán. Minden hónapban, miután befizette a tizedet, félretett a missziójára. Egy évvel később áthelyezték a cég könyvelési osztályára.
„Így tettem félre annyit, hogy ki tudjam fizetni a missziómat – mondja Soares elder. – És az indulásom előtti három évben minden hónapban vettem valamit, amire majd szükségem lesz: inget, nadrágot, egy pár zoknit, nyakkendőt, bőröndöt.” Szüksége volt még erős szeretetre és támogatásra is, amelyet meg is kapott a szüleitől és a helyi vezetőktől.
Ulissest a Brazília Rio de Janeiro Misszióba hívták el. A missziója első felét Helio da Rocha Camargo elnök alatt szolgálta végig, aki később az első Brazíliából elhívott általános felhatalmazott lett. Ulisses 1978 elején kezdte a misszióját. Az első dél-amerikai templomot még abban az évben szentelte fel Spencer W. Kimball elnök (1895–1985) São Paulóban.
1980 januárjában Ulisses és a társa – aki szintén nem részesült még a felruházásában – buszra szállt Rio de Janeiróban, hogy megtegyék a nyolcórás utat a Brazíliai São Paulo templomig. Ulisses szülei és testvérei ott vártak rá, majd pedig a Soares családot egymáshoz pecsételték az időre és az örökkévalóságra. Ulisses soha nem feljtette el azt a São Paulo templomban együtt töltött öt órát. Aztán a társával még aznap visszatértek a missziós területre.
Istent tenni az első helyre
Ulisses sikeres missziót zárt, ami tovább erősítette a bizonyságát. Miután hazatért, talált egy állást, illetve az egyik helyi egyetemen elkezdett könyvelést és közgazdaságtant tanulni.
Körülbelül hét hónapja volt otthon, amikor összefutott „Morgado nőtestvérrel” egy többcövekes táncrendezvényen. A missziója alatt Ulisses egy ideig a zónavezetője volt, így aznap este elbeszélgettek az azóta eltelt időről, és missziós történeteket meséltek egymásnak. Három héttel később randevúzni kezdtek.
Rosana Fernandes Morgado nyolcéves volt, amikor a nővére, Margareth, elkezdte magával hordani istentiszteletre. A két hithű ifjú érdeklődő idővel engedélyt kapott az édesapjától a keresztelkedésre, de mindketten ki kellett, hogy várják, amíg Rosana betölti a 17. életévét. Rosana kilenc éven át járt az egyházba, mielőtt engedélyt kapott a keresztelkedésre.
Ulisses São Paulo északi részén, Rosana pedig a szüleivel a város déli körzetében lakott. Busszal és metróval két-három órán át tartott átkelni a kiterjedt városon. Szerencsére Margareth és a férje, Claudio, a lányok szüleinek közelében laktak.
„Amikor Ulisses hétvégenként eljött randevúzni Rosanával, este már nehezen jutott haza olyan messzire” – idézi fel a majdani sógorával kapcsolatban Claudio R. M. Costa elder, általános felhatalmazott hetvenes. Így hát Margarethtel együtt meghívták Ulissest, hogy töltse náluk az éjszakát a randevúk után. „Egy időre örökbe fogadtuk” – teszi hozzá Costa elder.
„A nappalinkban aludt a kanapén – meséli Costa nőtestvér. – Friss házasok voltunk, úgyhogy még tartalék takarónk sem volt, így ő egy régi függönnyel takarózott be, amit ott talált. De boldog volt, mert másnap megint találkozhatott Rosanával. Jól bánt a húgommal, és a szüleim nagyon kedvelték.”
Ulisses és Rosana 1982. október 30-án kötött házasságot a Brazíliai São Paulo templomban.
Aki eltölt néhány percet Soares elder és nőtestvér társaságában, annak hamar nyilvánvalóvá válik az egymás iránti szeretetük, csodálatuk és tiszteletük. Soares elder elmondása szerint Rosana „mindig is a jóság, a szeretet és az Úr iránti teljes odaadás példája volt számomra és a családom számára”3. Soares nőtestvér számára pedig Ulisses „jutalom a mennyből”.
És még hozzáteszi: „Mindig is rendkívül felelősségteljes és igazlelkű volt, mindig is jó gondját viselte a családunknak, és mindig is nagyon jól bánt velem. Az összes egyházi elhívását a tőle telhető legjobban teljesítette. Megy és megteszi. Mindig Isten dolgait teszi az első helyre az életében. Újra és újra beleszeretek, mert tudom, hogy ha Isten dolgait teszi az első helyre, engem is az első helyre tesz.”
Soares elder így fogalmaz a feleségével kapcsolatban: „Ő a családunk igazi hőse és ihlete. Mindenkivel szeretetteljes, kedves és türelmes. Egyesíti a családunkat, és mindenkiben látja a jót. Óriási része van abban, ami az életemben végbement. Viccesen azt mondtam neki a Tizenkét Apostol Kvórumába történt elhívásomról, hogy »ez a te hibád, mert ilyen nagyon felmagasztaltad az evangélium erejét az én életemben«”.
Egy nagy szívű ember
Soaresék legidősebb fia, Gustavo, arra a gyerekkori estére emlékszik vissza, amikor a szülei tiltása ellenére kiszökött, hogy megnézze a Festa Junina elnevezésű ünnepséget, amelyet São Paulónak azon a környékén minden évben megrendeznek.
„Egy nagy tömeg közepén álltam, jól éreztem magam, aztán meghallottam, hogy egy hangosbemondón előrehívnak – meséli Gustavo. – És megláttam apukámat.”
A szülei ugyan betegre aggódták magukat, de Ulisses, ahelyett, hogy leszidta volna Gustavót, inkább szorosan magához ölelte.
„A szüleim szigorúan elbeszélgettek velem az eltűnésemről, de tisztelettel bántak velem – idézi fel Gustavo. – Éreztem, hogy óvnak, és tudtam, hogy szeretnek.”
Ulisses a családjának szenteli magát. Bár az évek során sok idejét vette el a munka és az utazás, mindig szakított időt a gyermekeivel való kapcsolata ápolására is.
Amikor Soares eldert 2018. március 31-én támogatták a Tizenkét Apostol Kvóruma tagjaként, a legmeglepettebb talán Gustavo és a két nővére, Lethicia Caravello és Nathalia Soares Avila volt. Azt mondják azonban, hogy ha a szeretet, a kemény munka, az együttérzés és az alázatosság tesz valakit alkalmassá arra, hogy apostol legyen, akkor értik, hogy miért hívta el az Úr az édesapjukat.
„Amikor Jézus elhívta az apostolait, nem a legtudósabb farizeusokat választotta, hanem halászokat választott – mondja Lethicia. – Édesapám és édesanyám is ilyen. Maradéktalanul bíznak az Úrban, Ő pedig a munkája elvégzésére használja őket, mert tudja, hogy önzetlenek, készek keményen dolgozni, és elég alázatosak a helyreigazítás elfogadásához.”
Édesapjuk „nagy szíve” segíteni fogja őt, amint a Szabadító különleges tanúinak egyikeként halad előre, teszi hozzá Nathalia. „Van hozzá szíve – mondja. – Érzi a menny hatását, és mindenkit szeret, és azt szeretné tenni, ami helyes.”
„Minden megoldódik majd”
Amikor Soares elder 2000 és 2003 között a Portugália Porto Misszió elnökeként szolgált, gyakran használt egy bizonyos portugál kifejezést: „Tudo vai dar certo”, vagyis minden megoldódik majd.
„Megtanította ezt nekünk – eleveníti fel Ty Bennett, aki az egyik misszionáriusa volt. – Hittel és derűlátással éli az életét, és ha megtesszük, amit az Úr szeretne tőlünk, akkor minden megoldódik majd.”
Azt is tanította a misszionáriusoknak, hogy ne használják a nehéz vagy a lehetetlen szavakat, mondja Richard Shields, aki szintén ott szolgált misszionáriusként. „Kihívásokként hivatkoztunk ezekre. Ez a tanács az életem alakításában is segített, azzal, hogy leküzdeni való kihívásoknak, nem pedig nehéznek vagy lehetetlennek láttam a dolgokat.”
Az ilyen hit és derűlátás nem egy könnyű életből fakad. Soares elder és nőtestvér nagyon is jól ismerik a nélkülözés csalódásait, a munkával és tanulással telt hosszú, kimerítő napokat, a rossz egészségi állapottal járó kihívásokat, valamint a vetélés, halva szülés, a testvérek és szülők elvesztésének szívfájdalmait.
Ők azonban az életük utazása során Soares elder kedvenc szentírásába vetették a hitüket: „Legyél alázatos; és az Úr, a te Istened kezednél fogva vezet majd téged, és választ ad néked az imáidra.”4
„A kihívások a fejlődésünk részei – emeli ki Soares elder. – Amikor azonban türelmesek vagyunk a szenvedésben, amikor megtanuljuk túlélni az élet kihívásait, amikor hithűek maradunk, akkor az Úr nagyra becsül bennünket, és megáld az Őáltala megígért áldásokkal.”
Amikor pedig szorosan megragadjuk a vasrudat, az Úr nem fog magunkra hagyni minket.
„A parancsolatokhoz, az evangéliumhoz, a szentírásokhoz és az Úr Jézus Krisztushoz való ragaszkodásban tanúsított következetesség segít nekünk felülkerekedni az élet kihívásain – tanúsítja Soares elder. – Amikor letérdelünk imádkozni, Ő ott lesz velünk, és kalauzolni fog bennünket. Ő sugalmazás által tudatja majd velünk, hogy merre menjünk és mit tegyünk. Amikor engedelmesek vagyunk és megalázkodunk, az Úr megválaszolja az imáinkat.”
Odaadó tanítvány
Ulisses Soares jó képességeihez felkészültség is társul. Képzettsége – beleértve a megszerzett MBA fokozatot is – felkészítette arra, hogy multinacionális cégek könyvelőjeként és könyvvizsgálójaként dolgozzon Brazíliában. Ez a tapasztalat aztán arra készítette fel, hogy az egyház pénzügyi osztályán dolgozzon, ami pedig arra készítette fel, hogy 31 évesen az egyház egyik legfiatalabb világi ügyek igazgatója legyen. Ez a felkészülés később jó szolgálatot tett neki misszióelnökként, és azután is, hogy 2005. április 2-án elhívták általános felhatalmazott hetvenesnek.
Mielőtt 2013. január 6-án elhívták volna a Hetvenek Elnökségébe, Soares elder tanácsosként, majd elnökként szolgált a Brazília Területi Elnökségben, továbbá tanácsosként az Afrika Délkeleti Területen. Ez utóbbi helyen Dale G. Renlund elder tanácsosaként szolgált, aki akkor általános felhatalmazott hetvenes volt. Renlund elder, aki ma a Tizenkét Apostol Kvórumának tagja, kedvtelve gondol vissza az együtt töltött időre.
„Soares elder Jézus Krisztus lendületes, elkötelezett, odaadó tanítványa – mondja Renlund elder. – Nem ismerek senkit, aki nála világosabban érezné, hogy az Úr megbízatásában jár el. Ha megkérik, hogy tegyen meg valamit, azt teljes erejéből teszi.”
Legyen akár a perui szentek (balra), akár a ghánai szentek (lent), akár más nemzetek szentjeinek körében, bárhova vezérelje is Soares eldert a szolgálata és a szolgálattétele, „nem esik nehezére szeretni az embereket”, mondja Claudio R. M. Costa elder.
Elmondta még, hogy Soares elder hamar „beleszeretett” az afrikai szentekbe. Első megbízatásai közé tartozott a területen, hogy egy cövekkonferencián elnököljön Kanangában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban. „Visszatérése után egyre csak az ott megismert emberek jóságáról és odaadásáról áradozott” – meséli Renlund elder.
L. Whitney Clayton elder, aki öt és fél évig szolgált Soares elderrel a Hetvenek Elnökségében, közös álláspontra törekvőként jellemzi Soares eldert. „Meghallgat, és mérlegeli az elképzeléseit. Nagyon körültekintően viselkedik az értekezleteken, hogy a hangunk egy kórus hangja, ne pedig egymással vetélkedő szólistáké legyen.”
Soares elder szerény a portugál, angol, spanyol és francia nyelvtudását illetően. Azonban ez az állandó gondozást igénylő ajándék Clayton elder szerint igenis áldást jelent az egyháznak. Soares elder az egyháztagok túlnyomó többségével a saját nyelvükön tud beszélgetni.
„Ulisses már kicsi kora óta vezéregyéniség – jegyzi meg a sógora, Claudio Costa elder. – Nagyon értelmes és nagyon jó képességű, ráadásul mindig felelősségének érzi, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa. Nem esik nehezére szeretni a körülötte lévőket. Szíve a Szabadító igaz tanítványának szíve, és biztos tanúsága van arról, hogy Jézus a Krisztus. Szeretem őt, és hálás vagyok, hogy az Úr apostolaként támogathatom.”
David A. Bednar elder a Tizenkét Apostol Kvórumának nevében szólva hozzátette: „Soares elder a Szabadító tiszta, hamisság nélküli, ártatlan tanítványa. Arcának ragyogása, melengető mosolya és szívélyes viselkedése által számtalan egyén és család lett, van és lesz arra ihletve, hogy jobban vágyjon a Szabadító követésére és az evangéliuma előírásai szerinti életre.”
A feleségével, Rosanával a Salt Lake templom előtt készült fényképet készítette: Kristin Murphy, Deseret News
Az Úr azt mondta Edward Partridge-ről a mi adományozási korszakunkban, hogy „szíve tiszta énelőttem, mert olyan ő, akár az ősi Nátánael, akiben nincs álnokság”5. Hyrum Smithről pedig azt mondta az Úr, hogy „én, az Úr szeretem őt, szívének feddhetetlensége miatt, és mert szereti azt, ami helyes énelőttem, mondja az Úr”6.
Az Úr ugyanezt mondaná Ulisses Soaresről is.