Moróni, az anyukám és egy életre szóló lecke
A szerző Szingapúrban él.
Ez a Mormon könyvebeli lecke segített rájönnöm, hogy lelkileg soha nem vagyok egyedül.
Részlet Gary Ernest Smith Moróni elássa a lemezeket című festményéből.
Sok minden megváltozott abban az évben, amikor 17 lettem. Egy új iskolában tanultam tovább, és az ifjúsági hitoktatásban is megkezdtem a harmadik évemet. Ráadásul új ifjúsági hitoktatóm is lett: az anyukám.
Említettem már, hogy én voltam az egyetlen tanuló az osztályában? Mivel az új iskolám egy órányira volt vonattal a lakóhelyünktől, édesanyám úgy döntött, hogy ő fogja nekem megtartani otthon a kora reggeli ifjúsági hitoktatást, hogy időben beérjek az iskolába. Szerencsés helyzet volt, hogy ő tanított engem mindennap, de egy kicsit idegtépő is. A lehető legalaposabban oda kellett figyelnem rá, ami reggel fél hatkor eléggé küszködve ment.
A Mormon könyvének tanulmányozása során elérkeztünk Morónihoz, ahhoz a prófétához, akit kifejezetten csodálok. Valahogy mégis mindig motoszkált bennem a kérdés: Miért volt Moróni egyedül? Miért nem küldött Mennyei Atyánk valakit, aki elkísérte volna? Miért nem panaszkodott, amikor teljesen egyedül hagyta őt az Úr, hogy befejezze a Mormon könyvét?
Édesanyán elmagyarázta, hogy az igazlelkűségének és a Mennyei Atyába vetett hitének köszönhetően Moróni tudta, hogy nincs egyedül. Ott volt neki a Mennyei Atya és Jézus Krisztus, hogy segítsenek befejezni a Mormon könyvét. Ekkor rájöttem, hogy Moróninak nem volt arra szüksége, hogy valaki testben is ott legyen vele, mert tudta, hogy ott van vele valaki lélekben, aki vigyáz rá. Tudta, hogy a Mennyei Atya soha nem távozik el mellőle.
Ez óriási hatással volt rám. Most már tudom, hogy amikor úgy hiszem, egyedül vagyok, lelkileg akkor sem vagyok egyedül, hiszen elkísér a Szentlélek, aki segít közelebb érezni magamat a Mennyei Atyámhoz és Jézus Krisztushoz. Tudom, hogy amíg van hitem és bizalmam az Úrban, soha nem járok egyedül.
Ez a konkrét lecke hatással volt a Mennyei Atyába és Jézus Krisztusba vetett hitemre és a róluk való bizonyságomra. Habár eleinte aggódtam az otthoni ifjúsági hitoktatás miatt, ma már hálás vagyok érte, mert az anyukámmal különleges tanulási élményekben volt részem általa.