Az evangélium az életemben
Összefonódó bizonyságom
A szerző Szingapúrban él.
Számomra összefonódik Jézus Krisztus evangéliumának igaz volta és a Mormon könyvének igaz volta. Ha az evangélium igaz, akkor a Mormon könyve is igaz.
A misszionáriusok a szingapúri otthonunkban tanították a családomnak az evangéliumot. Édesapám nem csatlakozott az egyházhoz, de édesanyám igen. Jézus Krisztusról és az Ő evangéliumáról tanított bennünket. Már gyerekként is büszkén mondtam a barátaimnak, hogy utolsó napi szent vagyok.
Mindig megbíztam édesanyám tanításaiban. Amikor azonban fiatal felnőtté váltam, egy misszionárius megkérdezte tőlem, hogy hányszor olvastam már a Mormon könyvét. Ezt a kérdést már korábban is többször feltették nekem, de ezúttal arra jöttem rá, hogy mivel addig nem olvastam el a Mormon könyvét, nem tudtam, hogy igaz-e.
Tagadhatatlan tény
Nem tudtam tovább figyelmen kívül hagyni a tagadhatatlan tényt: Jézus Krisztus evangéliumának igaz volta és a Mormon könyvének igaz volta összefonódik. Ha az evangélium igaz, akkor a Mormon könyve is igaz. Mivel nem tudtam, hogy vajon a Mormon könyve igaz-e, ezért bizonytalanná váltam mindazon dolgok iránt, amelyekben híve felnőttem. Zavarodottság töltötte meg az elmémet, és a szívemben továbbra is ott motoszkált a kérdés: „Igaz-e a Mormon könyve?”
Kapcsolatom a Szabadító Jézus Krisztussal szintén táplálta bennem az igazság iránti vágyat. Azon a napon, amikor megértettem, hogy nem tudhatok meg többet Jézus Krisztusról anélkül, hogy komolyan elolvasnám a Mormon könyvét, egyúttal arra is mélységes vágyat éreztem, hogy megtudjam, vajon igaz-e.
Tanítónak elhíva
Iránymutatásért imádkoztam. Éppen ekkoriban történt, hogy a gyülekezeti elnököm elhívott, hogy a Mormon könyvét tanítsam az Evangélium tantételei osztályban. Elfogadtam az elhívást, mert úgy éreztem, talán ez lehet az Úr azon válasza, amellyel segít nekem megtudni a Mormon könyve igaz voltát és közelebb kerülni a Szabadítóhoz.
A tanítás nehéz volt. Az első néhány vasárnap után már tudtam, hogy addig nem leszek eredményes, amíg nem hiszek a Mormon könyvében.
Fejezetről fejezetre kibontakozó történetek
Elkezdtem hetente tanulmányozni a Mormon könyvét, és hamarosan örömöt találtam ebben az olvasásban. A Mormon könyve történetei fejezetről fejezetre bontakoztak ki és közelebb vittek engem Jézus Krisztushoz.
Olvastam Krisztus születéséről, melyet Nefi látomásban látott:
„És láttam Názáret városát; és Názáret városában egy szűzet láttam, és ő rendkívül tetszetős és fehér volt. […]
És [az angyal] azt mondta nekem: Íme, a szűz, akit látsz, Isten Fiának az anyja a test szerint” (1 Nefi 11:13, 18).
Olvastam a boldogság tervéről és arról, hogy a szabadulásunkhoz szükséges a Jézus Krisztusba vetett hit. Amulek ezt tanította:
„…tudom, hogy Krisztus el fog jönni az emberek gyermekei közé, hogy magára vegye népe vétkeit, és hogy engesztelést fog hozni a világ bűneiért; mert az Úristen mondta ezt.
…[M]ert az Örökkévaló Isten nagy terve szerint kell, hogy legyen egy engesztelés, különben az egész emberiségnek elkerülhetetlenül el kell vesznie” (Alma 34:8–9).
Olvastam arról, ahogyan Jézus Krisztus az ősi Amerikában élő más juhai között szolgált, és tudtam, hogy Ő minden nemzet Istene. Ő így szólt a nefitákhoz: „…ti vagytok azok, akikről ezt mondtam: Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből a nyájból valók; azokat is elő kell hoznom, és hallani fogják hangomat; és lesz egy nyáj és egy pásztor” (3 Nefi 15:21).
Apránként érkezett a bizonyságom
Miközben a Mormon könyvét olvastam, egyre ragyogóbbá vált a Jézus Krisztusba vetett hitem, és egyre jobban megértettem a tervét (lásd Alma 32:28).
Bizonyságomat teszem, hogy a Mormon könyve vallásunk záróköve. A Szentlélek kinyilvánította nekem, hogy Joseph Smith igaz próféta, aki visszaállította Isten egyházát a földön, és aki lefordította a Mormon könyvét az aranylemezekről. A Mormon könyve tanúbizonyságot tesz Jézus Krisztusról, és szorosan együtt munkálkodik a Bibliával. Közösen tesznek bizonyságot arról, hogy Jézus Krisztus valóban Isten Fia és hogy Ő minden nemzet Istene, nem csak egy nemzeté.