Első elnökségi üzenet
A hit imája
Írta: Henry B. Eyring elnök
első tanácsos az Első Elnökségben
Az ima több azoknál a szavaknál, melyeket Istennek mondunk. Ez egy kétirányú közlés Isten és az Ő gyermekei között.
Amikor az ima rendeltetésszerűen zajlik, akkor egyszerű szavakkal fejezzük ki szívünk érzéseit. Mennyei Atyánk jellemzően úgy válaszol, hogy gondolatokat helyez az elménkbe, melyeket érzések kísérnek. Ő mindig meghallja az általunk elmondott őszinte imát, amikor azzal az elszántsággal imádkozunk, hogy engedelmeskedni fogunk Neki, bármi is legyen a válasza és bármikor érkezzen is.
Az Úr ezt az ígéretet teszi mindazoknak, akik olvassák a Mormon könyvét és imádkoznak felőle:
„És amikor ezeket a dolgokat megkapjátok, arra buzdítalak benneteket, hogy Krisztus nevében kérdezzétek meg Istent, az Örökkévaló Atyát, hogy nem igazak-e ezek a dolgok; és ha őszinte szívvel, igaz szándékkal, Krisztusba vetett hittel kérdeztek, akkor ő a Szentlélek hatalma által ki fogja nektek nyilvánítani ennek igazságát.
És a Szentlélek hatalma által minden dolgot illetően tudhatjátok az igazat” (Moróni 10:4–5).
Ez az ígéret biztos. Milliók tették már próbára és igazolták ezt az imával kapcsolatban tett csodálatos ígéretet azáltal, hogy olyan áldásban részesültek, mely örömmel és tartós boldogsággal töltötte meg az életüket. Ez az ígéret minden olyan imánkra vonatkozik, mely által Isten ránk vonatkozó akaratát és gondolatát akarjuk megtudni. Mindig alkalmazhatjuk, amikor tanácsot kapunk Isten azon szolgáitól, akik fel vannak hatalmazva arra, hogy iránymutatást adjanak nekünk. Példának okáért, akkor is bízhatunk benne, amikor éppen meghallgattunk egy általánoskonferenciai prédikációt. Alkalmazhatjuk akkor, amikor az élő próféta által Istentől elhívott alázatos misszionáriusok tanítanak bennünket. Vonatkozik azokra a tanácsokra is, melyeket a püspökünktől vagy gyülekezeti elnökünktől kapunk.
Egyszerű szabályok teszik lehetővé, hogy az ima működhessen az életünkben. Jézus Krisztus nevében az Atyához imádkozva kell kérnünk azt, hogy megtudhassuk, mi az igaz. Igaz szívvel kell kérnünk, ami azt jelenti, hogy őszinte szándékkal kell rendelkeznünk arra, hogy megteszünk bármit, amit Isten válasza megkövetel tőlünk. A valódi szándékunknak pedig a Jézus Krisztusba vetett hitből kell fakadnia.
Az az érdeklődő, aki a keresztelkedése és konfirmálása előtt olvassa a Mormon könyvét, bizonyosságot nyerhet arról, hogy a könyv igaz és tanúságot arról, hogy Joseph Smith fordította azt le Isten hatalma által. Miután az egyház tagjává konfirmálnak bennünket, társunk lehet a Szentlélek, hogy megerősítsen egyéb igazságokat is. Ezután bármikor is imádkozunk hittel, számíthatunk arra, hogy a Szentlélek bizonyságot fog tenni nekünk arról, hogy Jézus a Krisztus, hogy az Atyaisten él, valamint hogy Ők szeretnek bennünket és a Mennyei Atya összes gyermekét.
Ez az egyik oka annak, hogy a Mormon könyvében szerepel egy ígéret arra vonatkozóan, hogy jószívűség lesz a szívünkben, amikor a Szentlélek tanúságot tesz nekünk arról, hogy Jézus a Krisztus: „[H]a valaki szelíd és alázatos szívű, és a Szentlélek hatalma által megvallja, hogy Jézus a Krisztus, akkor abban jószívűségnek is kell lenni” (Moróni 7:44).
Minden böjti vasárnapon nagyszerű alkalom nyílik a lelki fejlődésre. A böjti vasárnap segíthet nekünk megközelíteni Alma és Móziás fiainak élményeit, akik imádkoztak és böjtöltek azért, hogy megtudhassák az örökkévaló igazságot, hogy hatalommal, felhatalmazással és szeretettel taníthassák a lámánitákat (lásd Alma 17:3, 9).
A böjti vasárnapon egyesítjük az imát és a böjtöt. A szegények megáldására bőkezű böjti felajánlást adunk át a püspöknek vagy gyülekezeti elnöknek, amely felajánlás legalább a két kihagyott étkezés értékével egyenlő. Gondolataink és imáink a Szabadító felé és azok felé fordulnak, akiket az Ő szándéka szerint szolgálnunk kell a lelki és a fizikai szükségleteik felkarolása által.
Imáink és vágyaink így hasonlóbbá válnak a Szabadító imáihoz és vágyaihoz, amikor azért böjtölünk, hogy szelídebbek, taníthatóbbak és szeretetteljesebbek legyünk. És ahogyan Ő is tette, azért imádkozunk, hogy megtudjuk, mi az Úr ránk vonatkozó akarata, majd pedig megtegyük azt.