Ő szeret téged

Alice Victoria Weston-Sherwood, USA, Arkansas

A Tennessee-i Memphis templom felszentelésekor a celesztiális szoba sarkában, az orgonánál ültem. James E. Faust elnök (1920–2007) – aki 1995 és 2007 között az Első Elnökség tagja volt – jött el felszentelni a templomot. Ő és több más vezető is a mikrofon mögött foglalt helyet. Egy helyi egyházi kórus vonult be és sorakozott fel mögöttük.

Volt a kórusban egy fiatal nő, akinek a látogatótanítója voltam. A gyűlés során végig azért imádkoztam, hogy elnyerje azt, amiért jött. Előzőleg bevallotta nekem, hogy aznap azért jön a templom felszentelésére, hogy megtudja hányadán is áll az Úrral. Komoly bűnöket követett el a múltban, és bár addigra már bűnbánatot tartott, még mindig nehezére esett jó érzéseket táplálnia saját maga – vagy akár a kórusban való éneklés iránt.

Folyamatosan Faust elnököt néztem, mert úgy éreztem, hogy az Úr képviselőjeként – mint az Első Elnökség tagja – ő biztosan tud tenni valamit. De én hogyan szólhatnék neki, és ő mit tehetne? A gyűlés után ugyanúgy fogja elhagyni a szobát, ahogyan bejött. Nem lesz ismerkedés, kézfogások, társalgás. Értettem én, hogy elfoglalt és muszáj lesz elutaznia, mégis imádkoztam.

Faust elnök el volt merülve a gondolataiban, majd egy ideig engem nézett. Szemöldökét erősen összevonta. A gyűlés végeztével vidáman ragyogott fel az arca.

Ismét rám nézett, majd hirtelen felállt, megfordult és amennyire csak lehetett előre nyújtotta a karját. Egyenesen az ismerősömre mutatott. Majd pedig határozottan és hangosan ezt mondta: „Az Úr szeret téged!”

Faust elnöknek ez a gesztusa „kicsi és egyszerű” volt, mégis olyan erőteljes, hogy kizárólag a Szentlélektől eredhetett, aki közölte vele azt, amire nekem nem volt lehetőségem. Az a pár szó megáldotta az ismerősömet és továbbra is fenntartja az abba vetett hitemet, hogy „kis és egyszerű dolgok visznek véghez nagyszerű dolgokat” (Alma 37:6).