2014
Isten aratása
augusztus 2014


Első elnökségi üzenet, 2014. augusztus

Isten aratása

Kép
Dieter F. Uchtdorf elnök

Egy Christa nevű asszony egy kis vetőmagos cégnek dolgozott. Szerette a munkáját. Hatalmas csoda forrása volt az, hogy minden egyes apró mag, melyet eladott, képes volt arra, hogy átalakuljon valami teljesen csodálatossá – répává, káposztává, vagy éppen egy hatalmas tölgyfává.

Christa szeretett a számítógépénél ülni, felvenni a rendeléseket és megválaszolni a kérdéseket. Egy nap azonban egy olyan panaszt hallott, melytől teljesen elképedt.

„Ezek a magvak nem jók – mondta a vevő. – Két hónappal ezelőtt vettem őket és még semmi nem történt.”

„Jó talajba ültette őket, kaptak elég vizet és napfényt?” – kérdezte Christa.

„Nem, de én megtettem a részemet – válaszolta a vevő. – Megvettem a magokat. Mindezek után garantált a növekedés.”

„De elültette őket?”

„Hová gondol?! Az azt jelentené, hogy össze kellene piszkolnom a kezemet.”

Christa elgondolkodott ezen és úgy döntött, hogy írni fog egy ültetési útmutatót. Eldöntötte, hogy mi lesz az első utasítás: „Ahhoz, hogy kicsírázzanak a magvak, követnie kell az ültetési útmutatót. Nem teheti fel a polcra őket arra várva, hogy növekedésnek induljanak.”

Nem sokkal ezután egy újabb panasz ejtette zavarba.

„A magok nem hoznak gyümölcsöt” – panaszkodott egy vásárló.

„Jó talajba ültette őket? – kérdezte Christa. – Megfelelő mennyiségű vizet és napfényt kaptak?”

„Ó, igen – hangsúlyozta a vevő. – Ezeket mind megtettem, pontosan úgy, ahogy az le van írva a csomagoláson, de semmi hasznukat nem vettem.”

„Egyáltalán nem történt semmi? Elkezdtek csírázni?”

„Nem történt semmi – felelte a vásárló. – Az útmutatás szerint ültettem el őket. Azt reméltem, hogy lesz paradicsom vacsorára. Most nagyon csalódott vagyok.”

„Várjunk csak – mondta Christa. – Azt mondja, hogy ma ültette el a magokat?”

„Ne legyen nevetséges – érkezett a válasz. – Egy héttel ezelőtt ültettem el őket. Nem számítottam rá, hogy már az első napon paradicsomot fogok látni; türelmes voltam. El kell mondjam, nagyon sokat öntöztem és várakoztam ezalatt az idő alatt.”

Christa tudta, hogy ki kell egészítenie az útmutatót: „Ezek a magvak összhangban állnak a biológia törvényével. Ha elülteti a magokat reggel és arra vár, hogy paradicsomot egyen a hét folyamán, akkor csalódni fog. Türelmesnek kell lennie, és várnia kell, hogy a természet műve kibontakozzon Ön előtt.”

Minden rendben volt a következő hívásig.

„Nagyot csalódtam az önök magjaiban – kezdte a vásárló. – Pontosan úgy ültettem el őket, ahogyan az a csomagoláson fel van tüntetve. Megöntöztem őket, meggyőződtem arról, hogy kapnak elég napfényt.”

„Úgy tűnik, hogy mindent jól csinált” – mondta Christa.

„Ez mind rendben is van – felelte a vásárló. – De én nem azt akartam, hogy cukkinik nőjenek!”

„A nyilvántartásban azt látom, hogy Ön cukkini magokat rendelt” – mondta az asszony.

„De én nem cukkinit akarok, hanem tököt!”

„Nem értem.”

„Elültettem a magokat a tökágyásba – ugyanabba a talajba, ahova tavaly is ültettem a tököket. Megdicsértem a növényeket mindennap, elmondtam nekik, hogy milyen csodálatos tökökké fognak válni. De a nagy, kerek, narancssárga tökök helyett hosszú, zöld cukkinik nőttek. Méghozzá rengeteg!”

Christa tudta, hogy az útmutatás nem lesz elég és meg kell fogalmaznia egy alapelvet: „A magok, melyeket elültet, és az ültetés ideje határozzák meg a betakarítást.”

Az aratás törvénye

Pál apostol ezt tanította Isten aratásáról:

„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.

Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.

A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk” (Galátziabeliek 6:7–9).

A mai időkben az Úr további bölcsességet és bepillantást adott e megváltoztathatatlan törvénybe:

„Van egy törvény, amely már a világ megalapítása előtt visszavonhatatlanul el lett rendelve a mennyben, amelyen minden áldás alapszik –

És amikor bármilyen áldásban részesülünk Istentől, az ama törvény iránti engedelmesség által történik, amelyen az áldás alapszik” (T&Sz 130:20–21).

Amit vetünk, azt aratjuk.

Isten aratása felfoghatatlanul dicsőséges. Azok számára, akik megbecsülik Őt, az Ő bőséges áldásai a következőkkel járnak: „jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, a melylyel ti mértek” (Lukács 6:38).

Ahogy a földi magvak is sok törődést és türelmet igényelnek, úgy a menny számos áldása is. Nem tehetjük vallásunkat a polcra, miközben elvárjuk a lelki áldások betakarítását. Ha azonban elültetjük és gondozzuk az evangéliumi normákat a családunk mindennapi életében, akkor gyermekeink felnővén nagy valószínűséggel fognak értékes lelki gyümölcsöt teremni maguknak és a jövő nemzedékeinek.

A válaszok, melyeket Istentől kapunk az imáinkra, nem érkeznek mindig azonnal – olykor úgy tűnik, mintha nem is érkeznének –, de Isten tudja, hogy mi a legjobb a gyermekeinek. Minden bizonnyal egy napon majd tisztábban fogunk látni; és azon a napon fel fogjuk ismerni a mennyek jóságát és bőkezűségét.

Addig is a célunk és hatalmas örömünk az, hogy Mesterünk és Szabadítónk nyomdokaiban járjunk, valamint jó és nemes életet éljünk, hogy Isten felbecsülhetetlen áldásainak megígért és becses termése a miénk lehessen.

Amit vetünk, azt aratjuk.

Ez a menny törvénye.

Ez Isten aratásának törvénye.

Tanítás ebből az üzenetből

Beszéld meg az általad látogatottakkal, hogyan vonatkozik Isten aratásának törvénye a kapcsolatokra, a megtérésre és a bizonyságra, vagy a karrierre, illetve a tanulmányokkal kapcsolatos célokra. Elolvashatjátok és elgondolkozhattok az e törvénnyel kapcsolatos olyan szentírásokon, mint például a Példabeszédek 11:18; a 2 Korinthusbeliek 9:6 és az Alma 32. Buzdíts őket, hogy tekintsék át korábbi céljaikat és tűzzenek ki újakat, hogy igazlelkű eredményeket érjenek el. Segíts nekik kidolgozni egy tervet, hogy következetesen cselekedjenek, hogy elérhessék hosszú távú céljaikat.