Segítségnyújtás Violetnek
„Szeresd felebarátodat, mint magadat” (Máté 12:31).
Hogyan tudna Emma kedves lenni, amikor Violet olyan goromba?
Emma a hátizsákja pántját szorongatva lépett be az új osztálytermébe. Ma van az első nap az iskolában. A kedvenc ruháját vette fel, Anyu pedig különleges édességet is csomagolt az ebéd mellé – állatos kekszeket.
„Nagyon jó napom lesz – gondolta Emma. – Kivéve, ha…”
Emma megállt, végignézett a termen, és akkor meglátta a lányt: Violetet.
Violet tavaly minden szünetben elfoglalta a mászókát. Csúfolta Emmát. Még Emma legjobb barátját is ellopta!
Amikor Violet meglátta Emmát, kinyújtotta rá a nyelvét. Emma metsző tekintetet vetett rá, és még szorosabban markolta a hátizsákját. Violet tavaly egész évben barátságtalan volt, és úgy tűnt, ez idén sem lesz másként.
„Üdvözöllek benneteket az új tanévben! – mondta Caldwell tanító néni az osztály elé állva. – Nézzük az ülésrendet!”
A padok kettesével voltak elhelyezve a teremben. Caldwell tanító néni végigfutotta a névsort, majd rámutatott az egyik padra a terem végében. „Emma. Te ott hátul fogsz ülni.”
Emma leült az egyik hátsó padba. Remélte, hogy Liselle-t ültetik mellé. Vagy Jaime-t. Vagy…
„Violet.”
Emma felkapta a fejét. Jól hallotta?
Igen. Caldwell tanító néni a mellette lévő padra mutatott. „Te leszel Emma padtársa, Violet” – mondta.
Violet fintorogva indult el Emma felé. Emma a padra hajtotta a fejét és a falat bámulta. Ez egy nagyon hosszú év lesz.
Matematika órán Caldwell tanító néni felírt néhány feladatot a táblára, hogy az osztály oldja meg azokat. „Dolgozhattok egyedül – mondta – vagy a padtársatokkal.”
Emma gyorsan a papírja fölé hajolt, hogy nagyon elfoglaltnak tűnjön. A feladatok elég könnyűek voltak, mindenesetre megpróbálta elkerülni, hogy beszélnie kelljen Violettel. Egész reggel egyszer sem nézett rá.
Egyszer csak valami megbökte a vállát. Mintha egy ceruza hegye lett volna. Emma tudomást sem vett róla.
Még egyszer megbökte valami. Violet bökdöste! Emma makacsul folytatta a munkát.
Violet harmadik bökése már fájt. Emma érezte, hogy kezd feldühödni. Vajon az egész év ilyen lesz? Arra gondolt, jelentkezik, hogy szóljon Caldwell tanító néninek. Vagy lehet, hogy csak egy újabb metsző tekintetet vet Violet felé.
Ekkor azonban Emma szipogásra lett figyelmes. Sír valaki? A ceruza ismét megbökte a vállát. Odanézett, és látta, hogy Violet bámulja. Ott volt a kezében a ceruza, és könnyes volt a szeme. A papírja csupa maszat volt a sok radírozástól.
Violet a ceruzáját forgatva halkan ezt kérdezte: „Segítenél nekem?”
Emma egy pillanatra döbbenten nézett rá. Violet a segítségét kérte? Azok után, hogy olyan goromba volt? Emma visszafordult a munkájához. Violet egyedül is tud dolgozni. Nem érdemelte meg Emma segítségét, még akkor sem, ha ő a…
…felebarátja?
Emma csendben nézett maga elé. Hallotta, ahogyan Violet pityereg mellette. A szentírásokban mindig azt olvasta, hogy szeresse a felebarátját – de Violet más volt! Csak padtársak voltak!
Emma újra elkezdett a feladatain dolgozni, de egyszer csak megállt. Talán Violet mégsem más. Talán, amikor a szentírások azt tanították, hogy szeresse a felebarátját, akkor az azt jelentette, hogy szeressen mindenkit. Még a gorombákat is. Még akkor is, ha nehéz.
Emma felsóhajtott, majd lassan letette a ceruzát. Odafordult Violethez és megpróbált rámosolyogni. „Segíthetek?” – kérdezte.
Violet bólintott, miközben kezével a könnyeit törölgette.
Emma odahajolt Violet papírja fölé, és segíteni kezdett az első feladat megoldásában. Máris melegséget érzett belül. Eltűnődött, vajon Violet szereti-e az állatos kekszeket.
Illusztráció: Brad Teare. Az Úr Jézus Krisztus. Készítette: Del Parson © IRI