Miért helyeznek akkora nyomást a fiatal férfiakra, hogy menjenek misszióba? Ennek nem személyes döntésnek kellene-e lennie?

Minden fiatal férfinak meg kell hoznia azt a személyes döntést, hogy betölti-e papsági kötelezettségét azáltal, hogy missziót szolgál, vagy sem. Thomas S. Monson elnök ezt mondta: „…minden alkalmas és érdemes fiatal férfi készüljön fel, hogy missziót szolgáljon. A misszionáriusi szolgálat papsági feladat. Olyan kötelesség, melyet az Úr tőlünk, vagyis azoktól vár, akik már sok mindent kaptak. Fiatal férfiak, felszólítalak benneteket, hogy készüljetek fel arra, hogy misszionáriusként szolgáljatok!” (Újra összegyűltünk. Liahóna, 2010. nov. 5.).

A misszióra való felkészülés része egy fiatal férfi ároni papsági tapasztalatszerzésének. Ez a kötelessége, és éreznie kell e kötelesség helyénvaló súlyát. Természetesen ne szolgáljon missziót csupán azért, mert elvárják tőle, vagy mert nyomás alatt van; azért szolgáljon, mert vágyik rá, hogy megossza másokkal Jézus Krisztus visszaállított evangéliumát.

Ám mikor arról imádkozik, hogy szolgáljon-e missziót, ne feledje, hogy a papság elfogadásával azt a szent kötelezettséget is elfogadta, hogy figyelmeztessen, kifejtsen, buzdítson és tanítson, és hívjon mindenkit, hogy jöjjön Krisztushoz (lásd T&Sz 20:59), többek között azáltal, hogy teljes idejű missziót szolgál. Azokat a fiatal férfiakat, akik gyenge egészségi állapotuk vagy egyéb fogyatékosság miatt nem tudnak missziót szolgálni, tiszteletteljesen felmentik a szolgálat kötelezettsége alól.