Ötletek a családi esthez

Ez a szám olyan cikkeket és tevékenységeket tartalmaz, melyek jól felhasználhatók a családi estek alkalmával. A következőkben ismertetünk néhány példát:

„Hogy mindig emlékezzünk Őrá”, 20.: Családként megbeszélhetitek Christofferson elder következő tanácsát: „Kezdhetjük azzal, hogy mindent kiürítünk az életünkből, majd fontossági sorrend szerint egyenként visszahelyezzük azokat úgy, hogy a Szabadító kerüljön a középpontba.” Beszélgethettek néhány olyan áldásról, melyet Christofferson elder említett, melyeket akkor kapunk, amikor „mindig emlékezünk a Szabadítóra”.

„A szentírások ereje”, 52.: Miután együtt elolvastátok ezt a cikket, kérd meg a családtagokat, hogy osszák meg az érzéseiket a szentírások olvasásával és a hitoktatásra járással kapcsolatban. Buzdítsd őket, hogy írják le a szentírások erejével kapcsolatos bizonyságaikat a naplójukba. Biztasd a gyermekeidet, hogy tanulmányozzák és tanulják meg kívülről a szentírás-memoritereket.

„Jézus Krisztus, a Közbenjáró”, 56.: Kérd meg a családodat, hogy miközben együtt elolvassátok a cikket, figyeljék meg, miért fontos egy közbenjáró. Kérdezd meg tőlük, mi történt volna, ha egy közbenjáró nem segített volna az adós férfinak. Olvashattok szentírásokat is, és megbeszélhetitek, milyen értelemben közbenjárónk a Szabadító. A következő szentírások segíthetnek: 2 Nefi 2:27–28 és Alma 42:24–25.

„Beöltözve”, 70.: Megkérheted a családtagokat, hogy öltözzenek jelmezbe, vagy tegyenek úgy, mintha másvalakik lennének. Mindenki mondja el, hogy ki ő. A történet elolvasása után magyarázd el, hogy nem számít, milyen szerepet játszunk, mindannyian Isten gyermekei vagyunk.

Boldog idők, örök kötelékek

Mikor a gyermekeim még kicsik voltak, a családi est után szerették, ha játszottunk valamit. Az egyik kedvencük a „Trunky, az elefánt” volt, mely egy dalról kapta a nevét, amit lányunk, Jocelyn az iskolában tanult. Miután mind elénekeltük a dalt, én lettem Trunky, és a gyerekek a hátamon lovagoltak. Először a kétéves fiam, Jorge; ezután a négyéves lányom, Jocelyn; végül pedig a feleségem, Elizabeth mászott fel. Hármójukkal a hátamon körbejártam velük a nappalit. Nagyon jól szórakoztunk.

Évekkel később, mikor gyermekeim már felnőttek, a missziós elhívásukat várták. Az egyik családi est alkalmával eszükbe jutott „Trunky, az elefánt”. Együtt elénekeltük, majd jó pár év elteltével újra én lettem az elefánt. Először a fiam, aztán a lányom, végül az édesanyjuk mászott a hátamra. Az lett a vége, hogy kiterültem a földön, és mindenki nevetésben tört ki.

Ennek a pillanatnak az emléke eltölt bennünket hálával aziránt, hogy a próféták tanítottak nekünk a családi estről. Megtanultuk, hogy nem számít, mennyire egyszerűek a családi estjeink, a legfontosabb az, hogy legyenek boldog perceink a családunkkal, időszakok, melyek megerősítik a köztünk lévő örök kötelékeket.

Víctor G. Chauca Rivera