Látógatótanítói üzenet, 2010. december
Felelősséggel tartozunk, hogy mi is részt vegyünk a templomi és családtörténeti munkában
Tanulmányozd ezt az anyagot, és amikor helyénvalónak érzed, beszéld meg az általad látogatott nőtestvérekkel. A kérdések használata segíthet a nőtestvérek megerősítésében, valamint abban, hogy a Segítőegylet a saját életednek is szerves részévé váljon.
Hit • Család • Segítség
Az évszázadok során nagyon sokan haltak meg az evangélium ismerete nélkül. Közülük néhányan a közeli vagy távolabbi rokonaitok. Arra várnak, hogy elvégezzétek azokat a szükséges kutatásokat, amelyek segítségével összekapcsolhatjátok a családotokat, valamint azokat a szabadító szertartásokat, melyeket ők maguk nem tudtak elvégezni.
A világ templomainak zömét még nem használjuk ki eléggé. Az Úr azt ígérte, hogy szíveteket az atyákhoz fordítja, hogy a föld ne pusztuljon el teljesen az Ő eljövetelekor (lásd T&Sz 2:2–3).
Személyes áldásokban részesültök, amikor templomi és családtörténeti munkát végeztek. Az egyik ilyen áldás az őseitek szolgálata közben érzett öröm. Egy másik áldás, hogy jogosultak lehettek a templomi ajánlásra, mely az Úr előtti érdemességeteket jelzi. Azok, akik jelenleg nem érdemesek arra a kiváltságra, hogy ajánlással rendelkezzenek, munkálkodjanak a püspökükkel vagy gyülekezeti elnökükkel azon, hogy amilyen gyorsan csak lehet, érdemessé váljanak a templomi ajánlásra. Kérlek, ne maradjatok e létfontosságú minősítés nélkül! Bizonyságomat teszem, hogy az engesztelés valóságos, és hogy a bűnökre bocsánat nyerhető a megfelelő bűnbánat által.
Miközben részt veszünk a templomi és családtörténeti munkában, biztosak lehetünk abban, hogy a Lélek megvigasztal bennünket a kihívásaink során, és vezérel minket a fontos döntéseinkben. A templomi és családtörténeti munka annak a munkának a része, amely által segítjük, illetve szolgáljuk a saját őseinket.
Történelmünkből
„Joseph Smith próféta kijelentette: »Ebben a világban a legmagasztosabb felelősségünk, melyet Istentől kaptunk, hogy kutassunk a halottaink után« (History of the Church, 6:313). A segítőegyleti nőtestvérek már a kezdetek óta támogatták ezt a nagyszerű munkát. 1842-ben Nauvooban Sarah M. Kimball vágya, hogy segítse a templomot építő munkásokat, arra ösztönzött néhány nőtestvért, hogy a hatékonyabb szolgálat érdekében szervezetbe tömörüljenek. Amikor gyűlésezni kezdtek, a Próféta… a papság mintájára megszervezte az első Segítőegyletet. Attól kezdve a Segítőegylet nőtestvérei segítették a Nauvoo templom építését. […]
1855-ben, nyolc évvel azután, hogy a szentek megérkeztek Utahba, megalapították a Felruházási Házat. 1866-ban Brigham Young elnök elhívta Eliza R. Snow-t – aki az egyik eredeti tagja volt az első Segítőegyletnek, és aki megőrizte a szervezet feljegyzéseit – a Segítőegylet első általános elnökévé. Snow nőtestvér és még sok más nőtestvér hithűen munkálkodtak a Felruházási Házban. Miután a St. Geroge, Logan és Manti templomok építése befejeződött, a nőtestvérek elutaztak ezekbe a templomokba, hogy elvégezzék a munkát a halottakért.”1
© Intellectual Reserve, Inc., 2010. Minden jog fenntartva. Printed in Germany. Az angol eredeti jóváhagyva: 6/09. A fordítás jóváhagyva: 6/09. A Visiting Teaching Message, December 2010 fordítása. Hungarian. 09372 135
Mit tehetek?
-
Hogyan segíthetek a nőtestvéreimnek felkutatni az őseiket, és elvégezni értük a templomi szertartásokat? Mérlegeld a nőtestvérek körülményeit, amikor azon gondolkozol, hogy miként lehetne kielégíteni a szükségleteiket. Ne felejtsd el, hogy a családtörténeti munka gyakran megerősítheti az új, a visszatérő és a kevésbé tevékeny egyháztagokat is.
-
Mikor nyújtott nekem vigaszt a templomi és családtörténeti munka a kihívások idején, vagy mikor vezérelt a fontos döntéseimben?
További információkért látogass el a www.reliefsociety.lds.org oldalra.