Isten jelen van közöttünk
Isten jelen van közöttünk – és személyesen válik részévé az életünknek, és tevékenyen vezeti a gyermekeit.
Isten minden időkben szolgái, a próféták által szólott.1 Ma délelőtt abban a kiváltságban volt részünk, hogy hallhattuk, amint Isten prófétája az egész világhoz szól. Szeretünk téged, Nelson elnök! Minden embert mindenütt arra biztatok, hogy tanulmányozza és szívlelje meg a szavaidat.
Mire elérkezett volna a 12. születésnapom, a családommal már kétszer is arra kényszerültünk, hogy otthonunkból elmenekülve új életet kezdjünk a háború és a politikai megosztottság által előidézett káosz, félelem és bizonytalanság közepette. Aggodalommal teli időszak volt ez számomra, szeretett szüleim számára viszont egyenesen rémisztő lehetett.
Édesanyám és édesapám nem sokat osztottak meg erről a teherről velünk, a négy gyermekükkel. A tőlük telhető legjobban állták a nehézségeket és a szenvedést. A félelem bizonyára nyomasztó volt, felemésztve minden órájukat és elnyomva a reményüket.
A második világháborút követő e mostoha időszak rányomta a bélyegét a világra. Rám mindenképpen.
Akkoriban, egyedüllétem legmagányosabb óráiban gyakran így tűnődtem: Van-e még remény a világon?
Angyalok vannak jelen közöttünk
Miközben ezen a kérdésen elmélkedtem, elgondolkodtam azokon a fiatal amerikai misszionáriusainkon, akik közöttünk szolgáltak azokban az években. Maguk mögött hagyták a világ túlsó felén lévő otthonuk biztonságát, és Németországba jöttek – a nemrég még ellenséges földre –, hogy isteni reményt kínáljanak népünknek. Nem azért jöttek, hogy hibáztassanak, kioktassanak vagy megszégyenítsenek. Önként adtak ifjúságukból, nem gondolva földi jutalomra, csak arra vágyva, hogy segítsenek másoknak rátalálni a maguk által már megtapasztalt örömre és békességre.
Az én szememben ezek a fiatal férfiak és nők tökéletesek voltak. Bizonyára voltak hibáik, de én nem vettem észre. Mindig is úgy gondolok rájuk, mint akik nem evilágiak – inkább a fény és a dicsőség angyalai, a könyörület, a jóság és az igazság szolgálattevői.
Miközben a világ cinizmusban, keserűségben, gyűlöletben és félelemben fuldoklott, e fiatalok példája és tanításai reménnyel töltöttek el engem. Az általuk felkínált evangéliumi üzenet túlmutatott a politikán, a történelmen, a neheztelésen, a sérelmeken és az egyéni időbeosztásokon. Mennyei válaszokat adott azon fontos kérdésekre, melyek felmerültek bennünk e nehéz időkben.
Üzenetük így hangzott: Isten él, és törődik velünk, még ezekben a nyugtalan, zavaros és kaotikus órákban is. Hogy Ő ténylegesen megjelent napjainkban, hogy visszaállítson igazságot és világosságot – az Ő evangéliumát és egyházát. Hogy Ő újra szól a prófétákhoz; hogy Isten jelen van közöttünk – és személyesen válik részévé az életünknek, és tevékenyen vezeti a gyermekeit.
Káprázatos, mi mindent megtudhatunk, amikor egy kicsit közelebbről szemléljük Mennyei Atyánk szabadításra és felmagasztosulásra vonatkozó tervét, a boldogság tervét, melyet gyermekei számára alkotott. Amikor jelentéktelennek, kitaszítottnak és elfeledettnek érezzük magunkat, bizonyosak lehetünk afelől, miszerint Isten nem feledkezett meg rólunk – sőt, minden gyermekének valami elképzelhetetlent kínál: „örökösei [lehetünk] Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak”2.
Mit jelent ez?
Azt, hogy örökké élni fogunk, elnyerjük az öröm teljességét3, és lehetőségünk van „trónokat, királyságokat, fejedelemségeket és hatalmakat”4 örökölni.
Alázatra késztet a tudat, hogy lehetséges ez a fenséges és mennyei jövő – nem amiatt, akik mi vagyunk, hanem amiatt, aki Isten.
Ennek ismeretében hogyan is tudnánk zúgolódni vagy keserűek maradni? Miként is szegezhetnénk a tekintetünket a földre, amikor a királyok Királya szárnyalni hív egy isteni boldogságot hozó elképzelhetetlen jövő felé?5
A szabadítás jelen van közöttünk
Isten irántunk táplált tökéletes szeretete és Jézus Krisztus örök áldozata révén a bűneink – mind a nagyobbak, mind a kisebbek – eltöröltethetnek és nem emlékeznek rájuk többé.6 Tisztán, érdemesen és megszentelve állhatunk Őelőtte.
Szívem túlcsordul a Mennyei Atyám iránt érzett hálával. Tudom, Ő nem kárhoztatja a gyermekeit arra, hogy egy ragyogó és örök jövő reménye nélkül botladozzanak át a halandóságon. Útmutatót adott, amely feltárja az Őhozzá visszavezető utat. Mindennek középpontjában pedig Szeretett Fia, Jézus Krisztus7, és az Ő értünk hozott áldozata áll.
A Szabadító végtelen engesztelése teljességgel átalakítja azt, ahogyan esetleg a vétkeinkre és a tökéletlenségeinkre tekintünk. Ahelyett, hogy elidőznénk rajtuk és megválthatatlannak éreznénk magunkat, tanulhatunk belőlük és reménykedhetünk.8 A bűnbánat megtisztító ajándéka lehetővé teszi, hogy magunk mögött hagyjuk a bűneinket, és új teremtményként emelkedjünk fel.9
Jézus Krisztusnak köszönhetően nem kell, hogy a kudarcaink határozzanak meg minket. De csiszolhatnak bennünket.
Egy skálákat gyakorló zenészhez hasonlóan a ballépéseinket, hibáinkat és bűneinket lehetőségnek tekinthetjük a fokozottabb öntudatosságra, a mások iránti mélyebb és őszintébb szeretetre, valamint a bűnbánat általi csiszolódásra.
A megbánt tévedéseink nem tesznek minket alkalmatlanná; részét képezik a fejlődésünknek.
Mindannyian kisdedek vagyunk azokhoz a dicső és nagyszerű lényekhez képest, akikké válhatunk. Egyetlen földi halandó sem fejlődik a kúszástól a járáson át a futásig úgy, hogy ne botlana meg gyakorta és szerezne sebeket vagy horzsolásokat. Így tanulunk.
Ha buzgón tovább gyakorolunk, mindig törekedve Isten parancsolatainak a betartására, valamint elkötelezve az erőfeszítéseinket a bűnbánat, a kitartás és a tanultak alkalmazása iránt, akkor világosságot fogunk gyűjteni a lelkünknek.10 És noha talán jelenleg nem egészen értjük a bennünk rejlő lehetőség teljességét, tudjuk, hogy amikor a Szabadító eljön, meglátjuk majd magunkon az Ő orcáját, és „meg fogjuk őt látni, a mint van”11.
Milyen dicsőséges ígéret!
Igen, a világ zűrzavaros. És igen, vannak gyengeségeink. De nem kell csüggedve lehorgasztanunk a fejünket, mivel bízhatunk Istenben, bízhatunk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban, és befogadhatjuk a Lélek ajándékát, hogy vezessen minket ezen az ösvényen egy örömmel és isteni boldogsággal teli élet irányába.12
Jézus jelen van közöttünk
Gyakran eltűnődtem azon, mit tanítana és tenne Jézus, ha köztünk lenne ma.
Feltámadása után Jézus Krisztus eleget tett azon ígéretének, miszerint ellátogat „más juhaihoz”13.
A Mormon könyve: egy másik tanúbizonyság Jézus Krisztusról említést tesz egy ilyen megjelenéséről az amerikai földrészen élőknek. Birtokunkban van ez a becses feljegyzés, a Szabadító munkájának kézzelfogható tanújaként.
A Mormon könyve-beli népek a világ másik felén éltek – történelmük, kultúrájuk és politikai légkörük nagyban különbözött azokétól, akiket Jézus a halandó szolgálata során tanított. Mégis szinte ugyanazt tanította nekik, mint amit a Szentföldön tanított.
S hogy miért?
Mert a Szabadító mindig időtlen igazságokat tanít, amelyek minden korban, bármilyen körülmények közepette mindenkire vonatkoznak.
Üzenete akkor és most is a remény és az összetartozás üzenete – egy tanúbizonyság arról, hogy Isten, a mi Mennyei Atyánk nem hagyja magára a gyermekeit.
Hogy Isten jelen van közöttünk!
Kétszáz évvel ezelőtt a Szabadító újra visszatért a földre. Az Atyaistennel együtt megjelent a 14 éves Joseph Smithnek, és bevezette Jézus Krisztus evangéliumának és egyházának visszaállítását. Attól a naptól fogva megnyíltak a mennyek, és mennyei hírnökök szálltak alá a halhatatlan dicsőség csarnokaiból. Világosság és tudás áradt szét a celesztiális trónusról.
Az Úr Jézus Krisztus ismét szólt a világhoz.
Mit mondott?
Áldásunkra szolgál, hogy szavai közül sok feljegyzésre került a Tan és szövetségekben, amely hozzáférhető bárki számára a világon, aki olvasni és tanulmányozni kívánja azokat. Mily felbecsülhetetlen értékűek ezek a szavak számunkra ma!
És nem kellene meglepetésként érnie minket annak, hogy a Szabadító ismét tanítja az evangéliuma ezen központi üzenetét: „Teljes szíveddel, teljes lelkeddel, elméddel és erőddel szeresd az Urat, a te Istenedet; és Jézus Krisztus nevében szolgáld őt.”14 Arra indít minket, hogy keressük Istent15 és éljünk azon tanítások szerint, amelyeket kinyilatkoztatott szolgáinak, a prófétáknak.16
Arra tanít, hogy szeressük egymást17, és töltsön el minket „a jószívűség minden ember… iránt”18.
Arra szólít bennünket, hogy legyünk az Ő kezei, jót téve mindenütt.19 „[N]e szóval szeressünk…; hanem cselekedettel és valósággal.”20
Megbíz minket a feladattal, hogy fogadjuk el a nagyszerű megbízását: hogy szeressünk, megosszunk, és mindenkit meghívjunk az Ő evangéliumához és az Ő egyházába.21
Megparancsolja, hogy építsünk szent templomokat, majd pedig lépjünk be azokba és szolgáljunk.22
Arra tanít minket, hogy váljunk az Ő tanítványaivá – hogy szívünk ne törekedjék személyes hatalomra, gazdagságra, elismerésre vagy rangra. Arra tanít, hogy „te[gyük] félre e világ dolgait, és keres[sük] egy jobbnak dolgait”23.
Arra buzdít, hogy törekedjünk örömre, megvilágosodásra, békességre, igazságra, boldogságra,24 továbbá a halhatatlanság és örök élet ígéretére.25
Gondoljuk ezt egy kicsit tovább! Tegyük fel, hogy Jézus ellátogat ma az egyházközségetekbe, a gyülekezetetekbe, illetve az otthonotokba. Milyen lenne ez?
Belelátna a szívetekbe. A külsőségek jelentőségüket vesztenék. Úgy ismerne titeket, amilyenek vagytok. Ismerné a szívetek vágyait.
A szelídeket és alázatosakat felemelné.
A betegeket meggyógyítaná.
A kétkedőkbe hitet csepegtetne és kellő bátorságot a hithez.
Arra tanítana minket, hogy nyissuk meg a szívünket Isten előtt, és nyújtsuk ki a kezünket mások felé.
Elismerné és tisztelné a becsületességet, az alázatot, a feddhetetlenséget, a hithűséget, a könyörületet és a jószívűséget.
Elég lenne a szemébe nézni, és soha többé nem lennénk azok, akik voltunk. Örökre megváltoznánk. Átalakítana minket az a mélyről jövő felismerés, hogy Isten valóban itt van közöttünk.
Mit cselekedjünk?26
Jóindulattal tekintek vissza a fiatalemberre, aki életem kora éveiben voltam. Ha visszamehetnék az időben, vigaszt nyújtanék neki és azt mondanám neki, hogy maradjon a helyes úton és kutakodjék tovább. Arra kérném, hogy hívja be az életébe Jézus Krisztust, mert Isten jelen van közöttünk!
Nektek, drága fivéreim és nővéreim, kedves barátaim, és mindenkinek, aki válaszok, igazság és boldogság után kutat, ugyanezt a tanácsot adom: Kutakodjatok tovább hittel és türelemmel!27
Kérjetek, és adatik néktek. Zörgessetek, és megnyittatik néktek.28 Bízzatok az Úrban.29
Mindennapi életünkben legfőbb feladatunk és áldott lehetőségünk az Istennel való találkozás.
Amikor félretesszük a kevélységet, és megtört szívvel és töredelmes lélekkel30 közeledünk trónusához, Ő közeledni fog hozzánk.31
Miközben igyekezünk Jézus Krisztust követni és a tanítványság ösvényén járni sorról sorra, akkor el fog jönni a nap, amikor megtapasztaljuk majd az öröm teljessége elnyerésének ezt az elképzelhetetlen ajándékát.
Szeretett barátaim! Mennyei Atyátok tökéletes szeretettel szeret titeket. Vég nélküli módokon bizonyította már a szeretetét, de mindenek felett azzal, hogy Egyszülött Fiát adta áldozatul és ajándékul a gyermekeinek, hogy valósággá tegye számunkra a mennyei szüleinkhez való visszatérést.
Bizonyságomat teszem arról, hogy Mennyei Atyánk él, hogy Jézus Krisztus vezeti az Ő egyházát, és hogy Russell M. Nelson elnök az Ő prófétája.
Szeretetemet és áldásomat hagyom veletek ezen az örömteli húsvéton. Nyissátok meg a szíveteket Szabadítónk és Megváltónk előtt, hogy a körülményeitektől, megpróbáltatásaitoktól, szenvedésetektől vagy tévedéseitektől függetlenül tudhassátok, hogy Ő él, szeret titeket, és Neki köszönhetően soha nem lesztek egyedül.
Isten jelen van közöttünk.
Erről teszek bizonyságot és teszem tanúságomat Jézus Krisztus szent nevében, ámen.