2025
Elvesztettem pár dolgot, de rátaláltam a Szabadítóra
2025. február


Fiatalok hangja

Elvesztettem pár dolgot, de rátaláltam a Szabadítóra

Gi Hyun M., 16 éves, Fülöp-szigetek, Laguna

Szeret himnuszokat énekelni, zenét hallgatni és szolgálattételt nyújtani a fiataloknak.

beszélgető fiatal nők

Illusztrálta: Adam Howling

Régebben nem szerettem istentiszteletre járni, mert úgy éreztem, hogy nincsenek ott barátaim. Az iskolában voltak olyan barátaim, akikkel jókat tudtam nevetni. Azonban úgy éreztem, hogy a fiatal nők az istentiszteleten nagyon különböztek tőlem vagy talán nem kedvelték a személyiségemet. Elkezdtem úgy tenni, mintha aludnék, hogy ne kelljen istentiszteletre járnom.

Aztán eljött a Covid19-világjárvány, és olyan időszakot éltünk át, amikor jó pár dolgot elveszítettünk. Az anyukámmal és a nagymamámmal élek. Anyukám elvesztette az állását, és azt gondoltuk, hogy fel kell adnunk az otthonunkat. Próbáltam olcsóbb lakhatás után nézni, de nem találtam semmit. Helyette viszont rátaláltam a Szabadítóra.

Az egyház online kezdte sugározni az istentiszteleteket, anyukám pedig mindig felkeltett, hogy nézzem – ami segített abban, hogy valósággá váljon az, amit addig csak színleltem. Úgy éreztem, mintha a Szabadító kinyújtotta volna felém a kezét, még ha én nem is nyújtottam Őfelé az enyémet. Amikor pedig én kezdtem Őfelé nyúlni, karja még elérhetőbbé vált. A dolgok elvesztése segített rátalálnom a Szabadítóra.

A püspökünk adott nekem egy elhívást, és összebarátkoztam a többi fiatal nővel, mert végül nyitottam feléjük. Mivel úgy éreztem, nincsenek barátaim, rájöttem, hogy esetleg mások is így éreznek. Ez arra késztetett, hogy megtegyem az első lépést és barátkozzak velük.

Emlékszem, amikor rajtam volt a sor, hogy segítsek egy lecke tanításában az egyházban. Belül nem igazán akartam megtenni. De miután sikeresen megtettem, öröm töltött el. Ez megtanította nekem, hogy az evangélium valóban gyönyörű. Leírhatatlan érzés, de jó értelemben.

Végül az Úr segített édesanyámnak új állást találni. Szerencsére még mindig az otthonunkban élünk, és a Szabadító egy szentebb hellyé tette azt. Még mindig jókat nevetek a barátaimmal az iskolában. Viszont semmi sem múlja felül a Szabadító által kínált örömet.