Fordítsd el a kapcsolót! A Fiatalság Erősségéért, 2023. jún.
Nyisd meg a csapot!
Van egy olyan erőtartalék, amelyből meríthetsz, amikor üresnek, magányosnak vagy elveszettnek érzed magad.
Illusztrálta: Dean Macadam
A középiskola utolsó két nyarán a szüleim a nagybátyámhoz küldtek dolgozni Idahóba. Ő vezette a Budge Aranynapfény Méze elnevezésű családi vállalkozást, melyet a nagyapám alapított.
Édesapám pontosan tudta, mire vállalkoztam. Ő a méhekkel dolgozva nőtt fel. Azt szerette volna, ha hozzá hasonlóan tanulnám meg, hogyan kell dolgozni. A munka kemény volt, és kevés előnnyel járt, egy dolgot kivéve: a bácsikám időnként megengedte, hogy használjam a motorkerékpárját.
Egy nap úgy döntöttem, elmegyek motorozni egyet. A kék ég, a ragyogó napsütés és a hajamba tépő szél nagyon feldobott. Egy pillanatra úgy tűnt, hogy a sok órás kemény munka mégiscsak megéri. A motor egyszer csak döcögve megállt. A semmi közepén kifogyott az üzemanyag! Ez még a mobiltelefonok előtt történt, így teljesen magamra voltam hagyatva.
Úgy véltem, hogy a bácsikám kiborulna, ha otthagynám a járművet, és visszasétálnék a városba, ezért úgy döntöttem, hogy hazatolom a motort. Jóval sötétedés után értem a városba. A benzinkút is bezárt. Szomjas, éhes és kimerült voltam.
Ahogy áttoltam a motort a városon, észrevettem, hogy a bácsikám teherautója a mozi előtt parkol. Megkerestem, és elmondtam neki, hogy mi történt. A válasza megdöbbentett.
„Már hogy fogytál volna ki a benzinből?” – kérdezte.
Kisétált a motorhoz, és megnyitott rajta egy csapot, aztán elfordította a kulcsot, és berúgta az indítót. Meglepetésemre a motor felbőgött.
„Ezt meg hogy csináltad?” – kérdeztem.
„Van egy tartalék tartály arra az esetre, ha kifogyna a benzin – felelte. – Csak meg kell nyitni a csapot.”
Szégyenkezve és lealázva hazamotoroztam.
A motorkerékpár példázata
Azóta is gyakran eszembe jut a motorral kapcsolatos élményem. Az évek során egyfajta példázattá vált számomra.
Ebben az életben, lelki értelemben „kifogyott az üzemanyagunk”. A saját forrásainkra és erőnkre szeretnénk hagyatkozni a gondjaink megoldásában. Néha bajba kerülünk, de túlságosan szégyellünk segítséget kérni. Lelki értelemben azonban ez olyan, mintha segítség nélkül próbálnánk hazatolni a motort. Nem vagyunk tudatában annak, hogy van egy csap, amely erőt adhatna.
Ahelyett, hogy a saját erőnkből próbálnánk tolni a „motorbiciklinket”, csak „meg kell nyitnunk a csapot”, és hozzáférünk az erő legnagyobb forrásához ebben az életben: mégpedig Jézus Krisztus engesztelő hatalmához. Ahhoz, hogy hozzáférjünk az Ő hatalmához, megtört szívvel és töredelmes lélekkel kell Hozzá jönnünk, bűnbánatot kell tartanunk, és hinnünk kell (lásd 2 Nefi 2:7; Alma 26:35). Jézus Krisztus engesztelése által elfordíthatjuk azt a lelki kapcsolót, amely megadja nekünk a mennyei otthonunkba való visszatéréshez szükséges erőt.1
Ő mindig ott van
Ha egy bűn okozta bajba kerültünk, az Úr világosan megmondta, hogy „bűnbánatot kell tartan[unk], vagy szenvedn[ünk] kell” (Tan és szövetségek 19:4). Könyörögve kér minket, hogy fogadjuk el az Ő engesztelő áldozatát. „Mert íme, én, Isten, mindenkiért elszenvedtem ezeket a dolgokat, hogy ha bűnbánatot tartanak, akkor ne szenvedjenek” (Tan és szövetségek 19:16).
Időnként a bűnbánatunk komoly „javításokat”, illetve egy „lelki szerelő” segítségét igényelheti, például egy szülőét vagy a püspökét. De mindig szólítanunk kell az Urat. Nagy az Ő öröme, amikor bűnbánatot tartunk (lásd Tan és szövetségek 18:13).
Bizonyságomat teszem arról, hogy Jézus Krisztus mindig és mindenhol ott van, hogy segítsen nekünk. Nem kell a saját erőnkre támaszkodnunk. Amikor szólítjuk Őt és betartjuk a parancsolatait, Ő gyengéden kivezet minket a legsötétebb éjszakából a napfényre.2 Még ha üresnek, magányosnak és elveszettnek is érezzük magunkat, akkor is „megnyithatjuk a csapot”, és megújult erőre, valamint iránymutatásra lelhetünk.