Jóbarát
Tomi nagyon rossz napja
2024. február


Tomi nagyon rossz napja. Jóbarát, 2024. febr. 4–5.

Tomi nagyon rossz napja

„Itt fogok ülni, hogy semmi más rossz ne történjen” – mondta Tomi.

Ez a történet eredetileg az Amerikai Egyesült Államokban játszódott.

Kép
alt text

Tomi a házuk bejárati ajtaja előtti lépcsőn üldögélt, és felsóhajtott. Milyen szörnyű egy nap!

Aznap reggel magára borította a reggelijét. Az egyetlen tiszta nadrág, amelyet talált, túl rövid volt rá. Elkésett az iskolából. A tanító nénije nem engedte ki őt a nagyszünetben az udvarra, mert otthon felejtette a tankönyvét. Aztán az iskolából hazafelé megbotlott a járdán, és beütötte a térdét. Amikor pedig kiment játszani, a kerékpárjának lapos volt a kereke. Minden rosszul sikerült!

„Itt fogok ülni, hogy semmi más rossz ne történjen” – mondta Tomi. De minél tovább ücsörgött, annál rosszabbul érezte magát.

Egyszer csak Tomi valamilyen zizegő hangot hallott a közelből. Felnézett, és meglátta, hogy Jenő bácsi faleveleket gereblyéz a háza előtt. Jenő bácsi teljesen egyedül élt a szomszéd házban.

Tomi egyáltalán nem szeretett gereblyézni. Nézte, ahogy Jenő bácsi próbálja kupacokba söpörni a leveleket, majd bezsákolni. De néhány levélnél többet nem tudott beletenni. A levelek folyton kiszóródtak a zsákból, vissza a földre.

Jenő bácsinak nehéz dolga van – gondolta Tomi. Amikor Apa leveleket gereblyéz, Tomi segíteni szokott neki nyitva tartani a zsákot. Ezt a munkát nagyon nehéz egy embernek végezni.

Miért nem segít neki valaki? – gondolta Tomi.

Aztán rájött valamire. Hiszen ő maga segíthetne!

Tomi felpattant a lépcsőről, és odament Jenő bácsihoz. „Én segíthetek tartani a zsákot, hogy nyitva maradjon!”

„Jaj, nagyon köszönöm! – felelte Jenő bácsi. – A derekam már nem hajlik úgy, mint régen.”

Tomi tartotta a zsákot, és a következőt is segített megtölteni. Aztán fogott egy gereblyét, és segített összehúzni a földön a maradék levelet.

Kép
alt text

Miközben együtt dolgoztak, Jenő bácsi vicceket és mókás történeteket mesélt. Tominak már fájt a hasa a nevetéstől. Hamarosan kezdett megfeledkezni a kiborult reggeliről, az elszalasztott udvari szünetről és a beütött térdéről.

Amikor Anya behívta vacsorázni, Tomi látta, hogy az egész kertet sikerült összegereblyézni. És jó móka volt!

„Köszönöm a segítségedet!” – mondta Jenő bácsi.

„Nincs mit! – felelte Tomi, búcsút intve. – Viszlát legközelebb!”

Tomi bement a házba, és leült Apa mellé az étkezőasztalhoz.

„Milyen volt a napod?” – kérdezte tőle Apa.

Tomi szélesen mosolygott: „Ez volt az életem legjobb napja!”

Kép
Történet PDF-je

Illusztrálta: Julia Bereciartu