Szentírások
Hélamán 1


Hélamán könyve

A nefiták beszámolója. Háborúik, viszálykodásaik és széthúzásaik. Ezen kívül sok szent próféta próféciája Krisztus eljövetele előtt, Hélamán feljegyzései szerint, aki Hélamán fia volt, valamint az ő fiainak feljegyzései szerint, egészen Krisztus eljöveteléig. Sok lámánita megtér. Beszámoló a megtérésükről. Beszámoló a lámániták igazlelkűségéről, valamint a nefiták gonoszságáról és utálatosságairól, valamint más dolgokról, Hélamánnak és fiainak a feljegyzése szerint, egészen Krisztus eljöveteléig, melyet Hélamán könyvének neveznek.

1. Fejezet

Második Pahorán lesz a főbíró, de Kiskumen megöli – Pakuméni tölti be a bírói széket – A lámánita seregeket Koriántumr vezeti, beveszi Zarahemlát és megöli Pakuménit – Moróniha megveri a lámánitákat, visszafoglalja Zarahemlát, Koriántumr pedig elesik. Mintegy Kr.e. 52–50.

1 És most íme lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralma negyvenedik évének kezdetén súlyos gond támadt a nefita nép között.

2 Mert íme, Pahorán meghalt, és elment az egész földnek útján; súlyos viszálykodás támadt tehát azt illetően, hogy a testvérek közül, akik Pahorán fiai voltak, kié legyen a bírói szék.

3 Most, ezek azoknak a nevei, akik a bírói székért versengtek, és akik a nép között is viszályt szítottak: Pahorán, Pánki és Pakuméni.

4 Most, nem csak ezek voltak Pahorán fiai (mert sok fia volt), de ezek azok, akik a bírói székért versengtek; tehát három részre szakadt miattuk a nép.

5 Mindazonáltal lőn, hogy Pahoránt jelölte ki a nép hangja, hogy főbíró és kormányzó legyen Nefi népe felett.

6 És lőn, hogy Pakuméni, mikor látta, hogy nem tudja megszerezni a bírói széket, csatlakozott a nép szavához.

7 De íme, Pánki és a népnek az a része, akik azt szerették volna, hogy ő legyen a kormányzójuk, rendkívül fel volt háborodva; azon volt tehát, hogy hízelgéssel rávegye ezeket az embereket, hogy lázadásban keljenek fel a testvéreik ellen.

8 És lőn, hogy amint készen állt ennek megtételére, íme, elfogták, és a nép hangja szerint törvénykeztek felette, és halálra ítélték; mert lázadásban felkelt és a nép szabadságának megsemmisítésére törekedett.

9 Most, amikor azok az emberek, akik őt szerették volna kormányzójuknak, látták, hogy halálra ítélték, dühösek voltak tehát, és íme, elküldtek egy bizonyos Kiskument, méghozzá Pahorán bírói székéhez, és ő megölte Pahoránt, amint az a bírói széken ült.

10 És Pahorán szolgái üldözőbe vették őt; de íme, oly gyorsan menekült el Kiskumen, hogy senki nem tudta utolérni őt.

11 És ő elment azokhoz, akik küldték, és valamennyien szövetségre léptek, igen, megesküdve örökkévaló Alkotójukra, hogy senkinek sem fogják megmondani, hogy Kiskumen ölte meg Pahoránt.

12 Nefi népe nem ismerte meg Kiskument, mert álruhában volt, amikor Pahoránt megölte. És Kiskumen és a bandája, akik vele szövetséget kötöttek, úgy elvegyültek a nép között, hogy nem tudták őket megtalálni; de akit megtaláltak, azt halálra ítélték.

13 És most íme, a nép hangja szerint Pakuménit jelölték ki, hogy főbíró és kormányzó legyen a nép felett, hogy fivére, Pahorán helyett uralkodjon; és ez jogában állt. És mindez a bírák uralmának negyvenedik évében történt; és véget ért ez az év.

14 És lőn, hogy a bírák uralmának negyvenegyedik évében a lámániták egy megszámlálhatatlanul nagy sereget gyűjtöttek össze, és felfegyverezték kardokkal, handzsárokkal és íjakkal, és nyilakkal, és fejvértekkel, és mellvértekkel és mindenféle pajzsokkal, minden fajtából.

15 És újra lejöttek, hogy harcot vívjanak a nefiták ellen. És egy olyan ember vezette őket, akinek Koriántumr volt a neve; és Zarahemla leszármazottja volt; és elszakadt a nefitáktól; és termetes és erős ember volt.

16 A lámániták királya tehát, akinek Tubalót volt a neve és Ammoronnak volt a fia, azt feltételezte, hogy Koriántumr, mivel erős ember, erejével és nagy bölcsességével ellen tud majd állni a nefitáknak, olyannyira, hogy őt elküldvén hatalmat nyer majd a nefiták felett –

17 Haragra serkentette tehát őket, és összegyűjtötte a seregeit, és Koriántumrot jelölte ki a vezérüknek, és meghagyta nekik, hogy vonuljanak le Zarahemla földjére és harcoljanak a nefiták ellen.

18 És lőn, hogy az oly sok viszálykodás és az oly sok nehézség miatt a kormányban, nem tartottak elegendő őrt Zarahemla földjén; mert nem gondolták, hogy a lámániták be mernek jönni országuk szívébe, hogy megtámadják Zarahemla nagy városát.

19 De lőn, hogy Koriántumr hatalmas serege élén elindult és rajtaütött a város lakosságán, és olyan rendkívül nagy gyorsasággal jött, hogy a nefitáknak nem volt idejük összegyűjteni seregeiket.

20 Koriántumr tehát lekaszabolta az őrséget a város bejáratánál, és egész seregével bevonult a városba, és mindenkit megöltek, aki ellenállt nekik, olyannyira, hogy az egész várost birtokba vették.

21 És lőn, hogy Pakuméni, aki a főbíró volt, Koriántumr elől egészen a város faláig menekült. És lőn, hogy Koriántumr úgy a falhoz vágta, hogy meghalt. És így értek véget Pakuméni napjai.

22 És most, amikor Koriántumr látta, hogy birtokában van Zarahemla városa, és látta, hogy a nefiták elmenekültek előlük, hogy megölték őket, vagy elfogták és börtönbe vetették őket, és hogy elfoglalták az egész ország legerősebb hadiszállását, olyannyira felbátorodott a szíve, hogy már azon volt, hogy az egész ország ellen indul.

23 És most nem időzött tovább Zarahemla földjén, hanem egy nagy sereggel elindult, méghozzá a Bőség városa felé; mert szándékában állt, hogy elmegy és karddal vág magának utat, hogy elfoglalhassa az ország északi részeit.

24 És feltételezvén, hogy az ország közepén van a legnagyobb haderejük, elment tehát, és nem adott nekik időt arra, hogy összegyűljenek, legfeljebb kis csapatokba; és ily módon rájuk rontott és lekaszabolta őket.

25 De íme, Koriántumr ezen átvonulása az ország közepén – a megölt nefiták számának nagysága ellenére – velük szemben nagy előnyt adott Morónihának.

26 Mert íme, Moróniha azt gondolta, hogy a lámániták nem mernek az ország közepébe behatolni, hanem hogy körbe a határ menti városokat fogják megtámadni, ahogy azt eddig is tették; Moróniha tehát körbe a határ menti részeket tartatta erős seregeivel.

27 De íme, a lámániták nem féltek, ahogyan ő azt szerette volna, hanem behatoltak az ország közepébe és elfoglalták a fővárost, mely Zarahemla városa, és átvonultak az ország legfontosabb részein, nagy öldökléssel ölve az embereket, férfiakat, nőket és gyermekeket is, sok várost és sok hadiszállást foglalva el.

28 De amikor Moróniha ennek tudomására jutott, azonnal elküldte Lehit, körbe egy sereggel, hogy előzzék meg őket, még mielőtt Bőség földjére érnének.

29 És ő ezt is tette. Még mielőtt Bőség földjére értek volna, megelőzte őket és megütközött velük, olyannyira, hogy azok elkezdtek visszavonulni Zarahemla földje felé.

30 És lőn, hogy Moróniha visszavonulásukban megelőzte őket, és megütközött velük, olyannyira, hogy rendkívül véres csata lett ebből. Igen, sokan meghaltak, és Koriántumrot is a megöltek között találták.

31 És most íme, a lámániták egyik úton sem tudtak visszavonulni, se északon, se délen, sem keleten vagy nyugaton, mert minden oldalról körülvették őket a nefiták.

32 És így hajtotta be Koriántumr a lámánitákat a nefiták közé; úgyhogy a nefiták hatalmába kerültek, és őt magát megölték, és a lámániták a nefiták kezére adták magukat.

33 És lőn, hogy Moróniha ismét elfoglalta Zarahemla városát, és meghagyta, hogy a foglyul ejtett lámániták békében távozzanak az országból.

34 És így végződött a bírák uralmának negyvenegyedik éve.