Hívők legyetek, ne hitetlenek!
Nap mint nap tudatosan időt kell szakítanunk arra, hogy kapcsolatot bontsunk a világgal és rákapcsolódjunk a mennyre.
Nemrég egy reggel felébredtem, és hozzákészültem a szentírások tanulmányozásához. Fogtam az okostelefonomat, és beültem az ágyam melletti fotelbe, azzal a szándékkal, hogy megnyitom az Evangéliumi könyvtár alkalmazást. Feloldottam a telefont, és épp nekiláttam volna a tanulmányozásnak, amikor megláttam fél tucatnyi értesítést az éjjel érkezett SMS-ekről és ímélekről. Azt gondoltam, hogy gyorsan megnézem az üzeneteket, aztán rögtön áttérek a szentírásokra. Nos, két óra múlva még mindig SMS-eket, íméleket, híreket és közösségimédia-bejegyzéseket olvasgattam. Amikor rádöbbentem, mennyi az idő, kapkodva készülődtem össze a napra. Aznap reggel elmaradt a szentírás-tanulmányozásom, következésképpen pedig elestem attól a lelki tápláléktól, amelyre vágytam.
Lelki táplálék
Biztos vagyok benne, hogy sokatoknak ismerős ez a helyzet. A modern technika sokféle áldást nyújt. Összeköt minket a barátainkkal és a családtagjainkkal, különféle információkkal, valamint a világszerte éppen zajló események híreivel. Ugyanakkor el is terelheti a figyelmünket a legfontosabb összeköttetésről: a mennyel való kapcsolatunkról.
Elismétlem, amit prófétánk, Russell M. Nelson elnök mondott: „Összetett és egyre viszálykodóbb világban élünk. Az állandóan elérhető közösségi média és a nap 24 órájában érkező hírek könyörtelen üzenetekkel bombáznak minket. Csakis úgy remélhetjük, hogy megszűrhetjük azon hangok tengerét és azokat az emberi filozófiákat, amelyek az igazságot támadják, ha megtanulunk kinyilatkoztatást kapni.”
Nelson elnök így folytatta: „Az eljövendő napokat… nem lehet majd lelkileg túlélni a Szentlélek útmutató, irányító, vigasztaló és állandó hatása nélkül.”1
Évekkel ezelőtt Boyd K. Packer elnök elnök mesélt egy szarvascsordáról, amely a sűrű havazás miatt a természetes élőhelyén kívül rekedt, és fennállt a veszélye, hogy éhenhalnak. Hogy megmentsék a szarvasokat, néhány jószándékú ember több teherautónyi szénát hordott a környékre. Általában nem ez a szarvasok tápláléka, de remélték, hogy legalább a télen átsegíti őket. Sajnálatos módon később a legtöbb szarvast holtan találták. Megették ugyan a szénát, de az nem táplálta őket, és bár a gyomruk tele volt, éhenhaltak.2
Ebben az információs korban a minket bombázó sok üzenet a szarvasok szénával való etetésének lelki megfelelője: egész nap ehetünk, mégse fogunk táplálékhoz jutni.
Hol találunk igazi lelki táplálékot? Ez általában nem terjed futótűzként a közösségi médiában. Akkor találunk rá, amikor előrenyomulunk a szövetség ösvényén, „folyamatosan szilárdan kapaszkodva a vasrúdba”, és veszünk az élet fájának gyümölcséből.3 Ez azt jelenti, hogy nap mint nap tudatosan időt kell szakítanunk arra, hogy kapcsolatot bontsunk a világgal és rákapcsolódjunk a mennyre.
Lehi az álmában látott olyan embereket, akik vettek a gyümölcsből, de aztán otthagyták azt a nagy és tágas épületnek, a világ gőgjének hatása miatt.4 Megeshet, hogy olyan fiatalok, akik utolsó napi szent otthonban nevelkednek, részt vesznek minden helyénvaló egyházi gyűlésen és órán, sőt, templomi szertartásokban is, később aztán „letér[nek] tiltott ösvényekre, és elvesz[nek]”5. Miért történik ez? Sok esetben azért, mert bár megtették a lelkiséggel járó dolgokat, igazából nem tértek meg. Ettek, de nem jutottak táplálékhoz.
Ezzel ellentétben sokatokkal találkoztam, fiatal utolsó napi szentek, akik ragyogóak, erősek és hithűek vagytok. Tudjátok, hogy Isten fiai és leányai vagytok, és hogy Neki munkája van a számotokra. „Teljes szívetekkel, lelketekkel, elmétekkel és erőtökkel” szeretitek Istent.6 Betartjátok a szövetségeiteket és szolgáltok másokat, az otthonotokban kezdve. Mindennap hitet gyakoroltok, bűnbánatot tartotok és jobbá váltok, ez pedig maradandó örömöt nyújt nektek. Felkészültök a templom áldásaira és más lehetőségekre, melyek a Szabadító igaz követőiként adatnak számotokra. Valamint segítetek előkészíteni a világot a második eljövetelre, mindenkit meghíva, hogy jöjjenek Krisztushoz és részesüljenek engesztelésének áldásaiból. Kapcsolatban álltok a mennyel.
Igen, vannak kihívásaitok. Minden nemzedéknek vannak. Ezek a mi napjaink, amikor is arra van szükség, hogy hívők legyünk, nem pedig hitetlenek. Bizonyságomat teszem arról, hogy az Úr tud a kihívásainkról, és Nelson elnök vezetése alatt felkészít minket arra, hogy szembenézzünk velük. Hiszem azt, hogy a próféta nemrég adott felhívása az otthonközpontú egyházat illetően, melyet alátámaszt mindaz, ami az épületeinkben zajlik,7 azzal a céllal adatott, hogy segítsen nekünk túlélni – sőt, bővelkedni – a lelki alultápláltság e korában.
Otthonközpontú
Mit jelent otthonközpontú egyháznak lenni? Az otthonok nagyon különbözőek lehetnek szerte a világon. Lehet, hogy olyan családban éltek, amely már sok nemzedék óta az egyházban van. De az is lehet, hogy ti vagytok az egyedüli egyháztagok a családotokban. Lehettek házasok vagy egyedülállóak, veletek élő gyermekekkel vagy gyermekek nélkül.
A körülményeitektől függetlenül képesek vagytok az otthonotokat az evangéliumi tanulás és élet központjává tenni. Ez csupán annyit jelent, hogy személyes felelősséget vállaltok a megtérésetekért és a lelki gyarapodásotokért. Azt jelenti, hogy követitek Nelson elnök tanácsát és igyekeztek otthonotokat „a hit szentélyévé tenni”8.
Az ellenség megpróbál majd meggyőzni titeket arról, miszerint a lelki táplálékra nincs szükség, vagy – fondorlatosabb módon – arról, hogy még várhat. Ő a figyelemelterelés mestere és a halogatás szerzője. Olyan dolgokra fogja ráirányítani a figyelmeteket, amelyek sürgősnek tűnnek, de valójában nem is olyan fontosak. Azt akarja, hogy annyira lefoglaljon titeket ezernyi más dolog, hogy megfeledkezzetek az egyetlenről, amely szükséges.9
Nagyon hálás vagyok, hogy „jó szülőktől” születhettem,10 akik folyamatos lelki táplálékkal, szeretetteljes kapcsolatokkal és tartalmas szabadidős tevékenységekkel teli otthonban nevelték a családjukat. A fiatalon tőlük kapott tanítások szilárdan megtartottak a lábamon. Szülők! Kérlek benneteket, alakítsatok ki erős kapcsolatokat a gyermekeitekkel! Többre, és nem kevesebbre van szükségük az időtökből.
Az egyház által támogatott
Miközben így tesztek, az egyház ott lesz, hogy támogasson titeket. Az egyházban szerzett élményeink megerősíthetik az otthon zajló lelki táplálást. Ebben az évben már megtapasztalhattuk ezt a fajta egyházi támogatást a Vasárnapi Iskolában és az Elemiben. További tapasztalatokat fogunk szerezni az ároni papság és a Fiatal Nők gyűlésein. A következő januártól kezdődően e gyűlések tananyaga némiképp át lesz alakítva. Továbbra is evangéliumi témákra fog összpontosítani, a témák azonban összhangban állnak majd a Jöjj, kövess engem! – Egyének és családok számára című kiadvánnyal. Ez egy apró változás, de nagy hatással bírhat a fiatalok lelki táplálására.
Milyen további támogatást nyújt az egyház? Az egyházban veszünk az úrvacsorából, amely hétről hétre segít újra elköteleznünk magunkat a Szabadító mellett. Az egyházban gyűlünk egybe más hívőkkel, akik ugyanúgy szövetségeket kötöttek. A Jézus Krisztus tanítványságában velünk osztozókkal kialakított szeretetteljes kapcsolatok erőteljes támaszaként szolgálhatnak saját otthonközpontú tanítványságunknak.
14 éves koromban a családom új környékre költözött. Számotokra ez talán nem hangzik olyan szörnyű tragédiának, én azonban akkor borzalmas csapásként éltem meg. Azt jelentette, hogy olyan emberek vesznek körül, akiket nem ismerek. Azt jelentette, hogy az egyházközségemből az összes többi fiatal férfi más iskolába fog járni, mint én. Ez a gondolat járt a 14 éves elmémben: „Hogy tehették ezt velem a szüleim?” Úgy éreztem, összeomlott az életem.
A Fiatal Férfiak tevékenységeinken keresztül azonban kapcsolatot alakíthattam ki a kvórumom többi tagjával, akik aztán a barátaim lettek. Ezenkívül a püspökség tagjai és az ároni papság tanácsadói különleges figyelmet szenteltek az életem menetének. Részt vettek a sporteseményeimen. Bátorító üzeneteket írtak nekem, amelyeket a mai napig megőriztem. Továbbra is kapcsolatban maradtak velem, miután egyetemre, később pedig misszióba mentem. Egyikük még a repülőtérre is kijött, amikor hazatértem. Mindörökké hálás leszek ezekért a jóravaló fivérekért, valamint a belőlük áradó szeretet és magas elvárások ötvözetéért. A menny felé irányítottak engem, az élet pedig ragyogó, boldog és örömteli lett.
Szülőkként és vezetőkként miként segítünk a fiataloknak tudni, hogy nincsenek egyedül, miközben a szövetség ösvényén járnak? A személyes kapcsolatok kiépítésén túl elhívjuk őket kisebb-nagyobb összejövetelekre: A fiatalság erősségéért (FSY) konferenciáktól és ifjúsági táboroktól kezdve a heti kvórum- és osztálytevékenységekig. Soha ne becsüljétek alá az abból áradó erőt, amikor egybegyűlűnk azokkal, akik szintén igyekeznek erősek lenni! Püspökök és más vezetők! Kérlek titeket, összpontosítsatok az egyházközségetekben lévő gyermekek és fiatalok táplálására. Többre, és nem kevesebbre van szükségük az időtökből.
Akár vezetők vagytok, akár szomszédok, kvórumtagok vagy egyszerűen csak egy a szentek közül, ha lehetőségetek van megérinteni egy fiatal életét, segítsetek neki kapcsolatba lépni a mennyel. Talán éppen a ti hatásotok lesz az az egyháztól jövő támogatás, amelyre szüksége van.
Kedves testvérek! Bizonyságomat teszem, hogy Jézus Krisztus áll ennek az egyháznak az élén. Sugalmazást ad a vezetőinknek és elvezet minket ahhoz a lelki táplálékhoz, amelyre szükségünk van az utolsó napokban való túléléshez és bővelkedéshez. Ez a lelki táplálék fog segíteni minket abban, hogy hívők legyünk és ne hitetlenek. Jézus Krisztus nevében, ámen.