Az utolsó napi szentek hisznek abban, hogy az egy férfi és egy nő közötti házasság az Úrnak a házasságra vonatkozó általános törvénye. A bibliai időkben voltak, akiknek az Úr megparancsolta a többnejűség – az egy férfi és egynél több nő közötti házasság – gyakorlását.1 Az 1840-es évek elején az Úr kinyilatkoztatás által parancsot adott Joseph Smithnek arra, hogy vezesse be a többnejűség gyakorlatát az egyház tagjai között. Az utolsó napi szentek egy része az egyház elnökének irányítása alatt2 bő fél évszázadig gyakorolta a többnejűséget.
Az utolsó napi szentek nem ismerik Isten minden szándékát azzal kapcsolatosan, amiért a prófétáin keresztül bevezette a többnejűséget. A Mormon könyve egyetlen indokot nevez meg, amiért Isten megparancsolhatja ezt: azért, hogy növelje az evangéliumi szövetségben született gyermekek számát, hogy „magot neveljen” magának az Úr.3
A többnejűség valóban azt eredményezte, hogy nagy számban születtek gyermekek a hithű utolsó napi szent otthonokban. Ezen túlmenően sok más módon is alakította a XIX. századi mormon társadalmat: a házasság gyakorlatilag bárki számára elérhetővé vált, aki vágyott rá; csökkent az egy főre vetített vagyoni egyenlőtlenség, ahogy a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő nők szilárdabb anyagi alapokon álló családokba házasodtak be; növekedett az etnikailag vegyes házasságok száma is, ami hozzájárult a sokféle bevándorló népesség egységbe kovácsolásához. A többnejűség ahhoz is hozzájárult, hogy az utolsó napi szentek között megteremtse és erősítse az összetartás érzetét és a csoportazonosságot. Az egyház tagjai idővel „megtartásra való népként” tekintettek magukra, akiknek szövetségben vállalt kötelezettsége a kívülről jövő ellenállással szemben is azt tenni, amit Isten parancsol.4
A többnejűség kezdetei az egyházban
Számos társadalomban és vallásban évezredek óta engedélyezett a poligámia, de a nyugati társadalmak – kevés kivételtől eltekintve – elutasítják. Joseph Smith idejében az Amerikai Egyesült Államokban kizárólag a monogám házasság volt a törvény által elismert.
A Tan és a szövetségek 132. szakaszában feljegyzett, többnejűségről szóló kinyilatkoztatás részben annak nyomán érkezett, amikor Joseph Smith 1831-ben az Ószövetséget tanulmányozta. Az utolsó napi szentek tisztában voltak azzal, hogy az utolsó napokban élnek, amelyeket a szentírások az „idők teljességének adományozási korszaka”5 néven neveznek. Visszaállításra kerülnek a földre az ősi tantételek, úgymint a próféták, a papság és a templomok. A többnejűség, melyet olyan ősi pátriárkák is gyakoroltak, mint Ábrahám, Izsák, Jákób és Mózes, egyike volt ezeknek az ősi tantételeknek.6
Maga a kinyilatkoztatás, amely a többnejűségről tanított, az örökkévaló házasságról szóló kinyilatkoztatáson belül hangzott el, amely azt tanította, hogy a házasság a halálon túl is folytatódhat. A papsági hatalom által megkötött monogám és többnejű házasságok az örökkévalóságra egymáshoz pecsételhették a szeretett személyeket az igazlelkűségüktől függően.7
A házasságról szóló kinyilatkoztatás általános tantételeket fogalmazott meg; nem magyarázta el, hogyan kell megvalósítani a többnejűséget annak minden részletében. Nauvooban Joseph Smith további feleségekkel házasodott össze, és engedélyezte más utolsó napi szenteknek is, hogy többnejűséget gyakoroljanak. A gyakorlatot óvatosan és fokozatosan vezették be, és minden abban részt vevő fogadalmat tett, hogy a részvételüket bizalmasan kezelik mindaddig, amíg a férjek és feleségeik nyilvánosan is felvállalhatják egymást.
Ha többet szeretnél megtudni a többnejűség kezdeteiről az egyházban, kattints ide.
Többnejű házasság és családok a XIX. századi Utah-ban
1852 és 1890 között az utolsó napi szentek nyíltan gyakorolták a többnejűséget. A többnejű családok többsége Utah-ban élt. A többnejűségben élő férfiak és nők kihívásokról és nehézségekről, ugyanakkor a családjukban megtapasztalt szeretetről és örömről adtak számot. Hittek benne, hogy ez akkor Isten parancsolata volt, és hogy az engedelmesség nagy áldásokat fog hozni rájuk és utódaikra. Az egyház vezetői azt tanították, hogy a többnejűségben részt vevő felek törekedjenek kifejleszteni az önzetlenség nagyvonalú lelkiségét és Krisztus tiszta szeretetét táplálni minden érintett iránt.
Habár egyes vezetőknek nagy poligám családjuk volt, a többnejűségben élő férfiak kétharmadának egyszerre csak két felesége volt. Az egyház vezetői felismerték, hogy a többnejű házasság különösképpen a nők számára okozhat nehézséget, ezért azok az asszonyok, akik boldogtalanok voltak a házasságukban, el is válhattak; az újbóli házasságkötés szintén könnyen lehetséges volt. A utah-i letelepedés első évtizedében a nők gyakran fiatalon mentek férjhez, ami abban az időben jellemző volt a határvidékeken élő nőkre. 1857-ben, amikor a legtöbb ilyen család volt Utah-ban, az ottani utolsó napi szenteknek talán a fele volt érintett a többnejűségben férjként, feleségként vagy gyermekként. A rákövetkező három évtizedben a többnejű házasságban élők aránya folyamatosan csökkent.
Abban az időszakban, amikor a többnejűséget nyilvánosan tanították, nem várták el minden utolsó napi szenttől, hogy e tantétel szerint éljen, azt azonban mindenkitől elvárták, hogy elfogadja azt Istentől kapott kinyilatkoztatásként. Valójában a férfi-nő arány miatt a házasságoknak ez a rendszere nem is lehetett volna általános. A nők szabadon választhatták meg férjüket, illetve hogy poligám vagy monogám házasság részesei legyenek, vagy hogy egyáltalán férjhez menjenek-e. Egyes férfiak azért kötöttek többnejű házasságot, mert az egyházi vezetők erre kérték őket, míg mások maguk kezdeményezték azt; mindenkinek meg kellett kapnia az egyházi vezetők jóváhagyását, mielőtt többnejű házasságot köthettek volna.
Ha többet szeretnél megtudni a utah-i többnejű házasságokról és családokról, kattints ide.
Poligámiaellenes törvénykezés és a többnejűség vége
1862-től kezdődően az Amerikai Egyesült Államok kormányzata elkezdett törvényeket hozni a többnejűség gyakorlata ellen. Miután az USA Legfelsőbb Bírósága 1879-ben alkotmányosnak ítélte a poligámiaellenes törvényeket, az 1880-as években a szövetségi hivatalnokok elkezdtek vádeljárásokat indítani a poligám férjek és feleségeik ellen. Mivel jogellenesnek tartották ezeket a törvényeket, az utolsó napi szentek polgári engedetlenséghez folyamodtak: tovább gyakorolták a többnejűséget, és a barátaik vagy rokonaik otthonába költözve, vagy álnéven bujkálva igyekeztek elkerülni a letartóztatást. Akit elítéltek, kifizette a bírságot és letöltötte a büntetését.
A poligámiaellenes törvények egyike lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok kormánya egyházi vagyont is lefoglaljon. A szövetségi hivatalnokok hamarosan azzal fenyegettek, hogy elveszik az utolsó napi szentek templomait. Ezzel veszélybe került a szabadítás élőkért és holtakért végzett munkája. 1890 szeptemberében Wilford Woodruff, az egyház elnöke sugalmazást érzett arra, hogy kiadja az úgynevezett Manifesztumot. „Mivel a Kongresszus a többnejűséget tiltó törvényeket hozott – magyarázta Woodruff elnök –, ezennel kijelentem szándékomat, hogy alávetem magam ezeknek a törvényeknek, és érvényesíteni fogom azon egyház tagjaira gyakorolt befolyásomat, amely felett elnökölök, hogy tegyenek ők is hasonlóképpen.”8
A dokumentum összes következménye nem volt azonnal nyilvánvaló. Az Úr módszere az, hogy „sort sorra; itt egy kicsit, ott egy kicsit” szól.9 Ahogyan a többnejűség kezdete, úgy gyakorlatának vége is lépcsőzetes és fokozatos folyamat volt az egyházban, telve nehézségekkel és bizonytalanságokkal.
A Manifesztum kinyilvánította Woodruff elnök szándékát, hogy alávesse magát az Amerikai Egyesült Államok törvényeinek, így annak illetékességi területén jobbára befejeződtek a többnejű házasságkötések. Mexikóban és Kanadában azonban csekély számban továbbra is kötöttek ilyen házasságokat egyes egyházi vezetők jóváhagyásával. Rendszerint azonban ezeket a házasságokat az egyház vezetése nem ösztönözte, és nehéz volt jóváhagyatni. Az ilyen frigyre lépő házastársak egyikének – vagy mindkettőjüknek – bele kellett egyeznie, hogy Kanadában vagy Mexikóban marad. Kivételes esetekben az Amerikai Egyesült Államokban is végeztek kis számú többnejű házasságkötést 1890 és 1904 között.
Az egyház szerepe ezekben a házasságkötésekben heves közéleti vita tárgya lett, miután Reed Smoot apostolt 1903-ban beválasztották az Amerikai Egyesült Államok szenátusába. Az 1904-es áprilisi általános konferencián Joseph F. Smith elnök kiadott egy erőteljes közleményt, amely Második Manifesztum néven ismert, és amely az egyházból történő kizárással való büntethetőséget helyezte kilátásba az azt követően megkötött többnejű házasságok esetén.10 Smith elnök óta az egyház elnökei többször is kihangsúlyozták, hogy az egyház és annak tagjai többé nem vállalhatnak szerepet többnejű házasságkötésben. Szavaik őszinteségét pedig azzal is alátámasztották, hogy a helyi vezetőket arra buzdították, az engedetlen tagokat idézzék egyházi fegyelmi tanács elé.
Ha többet szeretnél megtudni a többnejűség végéről az egyházban, kattints ide.
Összefoglalás
A többnejűség a visszaállítás egyik leginkább kihívást jelentő része. Sokak számára, akik e szerint éltek, a többnejűség a hit próbája volt. Szembement a társadalmi és a jogi normákkal, üldöztetést és gyalázkodást eredményezve. E nehézségek ellenére a többnejűség megszámlálhatatlanul sok módon vált az egyház javára. E XIX. századi szentektől számos olyan utolsó napi szent származott, akik az evangéliumi szövetségeikhez hű, igazlelkű apák és anyák, Jézus Krisztus hűséges tanítványai, odaadó egyháztagok, vezetők és misszionáriusok, valamint jó állampolgárok és az állam kiemelkedő képviselői lettek. A mai utolsó napi szentek tisztelettel és megbecsüléssel gondolnak ezekre a hithű úttörőkre, akik oly sokat áldoztak a hitükért, a családjukért és a közösségükért.
Források
- Tan és a szövetségek 132:34–38; Jákób 2:30; lásd még 1 Mózes 16.
- Tan és a szövetségek 132:7. Az egyház elnöke időnként elválasztott másokat a többnejű házasságkötések elvégzésére.
- Lásd Jákób 2:30.
- 1 Péter 2:9; lásd még Jákób 1:8; Apostolok cselekedetei 5:41.
- Tan és a szövetségek 112:30; 124:41; 128:18.
- Lásd Tan és a szövetségek 132:1, 34–38.
- Tan és a szövetségek 132:7; 131:2–3
- “Official Declaration,” Deseret Evening News, Sept. 25, 1890; lásd még 1. hivatalos nyilatkozat, Tan és a szövetségek, 346–350.
- Ésaiás 28:10, 13; lásd még 2 Nefi 28:30; Tan és a szövetségek 98:12.
- “Official Statement by President Joseph F. Smith,” [Joseph F. Smith elnök hivatalos nyilatkozata] Deseret Evening News, Apr. 6, 1904, 1.
Az egyház elismeréssel adózik a cikk történelmi vonatkozásainak összeállításában közreműködő tudósoknak; munkájuk az engedélyükkel kerül felhasználásra.
