Móziás 9
    Footnotes
    Theme

    Zeniff feljegyzése – Beszámoló népéről, attól az időtől, hogy Zarahemla földjét elhagyták, addig az időig, hogy kiszabadultak a lámániták kezéből.

    A 9. fejezettől a 22-ig bezárólag.

    9. Fejezet

    Zeniff egy csoportot kivezet Zarahemlából, hogy Lehi-Nefi földjét birtokolják – A lámánita király megengedi nekik, hogy örököljék a földet – Háború a lámániták és Zeniff népe között. Mintegy Kr.e. 200 – 187.

    1 Én, Zeniff, miután megtanították nekem a nefiták nyelvének teljességét, és tudomásom volt aNefi földjéről, vagyis atyáink első örökségének földjéről, és miután kémként elküldtek a lámániták közé, hogy kikémlelhessem a haderőiket, hogy hadseregünk rájuk törhessen és elpusztíthassa őket – de amikor láttam azt, ami jó volt közöttük, szerettem volna, ha nem pusztítják el őket.

    2 Ezért vitába szálltam testvéreimmel a vadonban, mert azt akartam, hogy uralkodónk kössön velük megállapodást; de mivel ő kemény és vérszomjas ember volt, megparancsolta, hogy öljenek meg; de sok vérontás által megmenekültem; mert atya atya ellen harcolt, és testvér testvér ellen, míg seregünk legnagyobb része elpusztult a vadonban, mi pedig, akik megmenekültek közülünk, visszatértünk Zarahemla földjére, hogy elmondjuk ezt a történetet feleségeiknek és gyermekeiknek.

    3 És mégis, mivel én túl buzgó voltam, hogy atyáink földjét örököljem, összegyűjtöttem annyi embert, amennyi szeretett volna felmenni és a földet birtokolni, és ismét útnak indultunk a vadonba, hogy felmenjünk arra a földre; de éhség és keserves megpróbáltatások sújtottak le ránk; mert lassúak voltunk abban, hogy az Úrra, Istenünkre emlékezzünk.

    4 Mindazonáltal, sok napi bolyongás után a vadonban, felvertük sátrainkat azon a helyen, ahol a testvéreinket megölték, mely közel volt atyáink földjéhez.

    5 És lőn, hogy én négy emberemmel ismét bementem a városba, be a királyhoz, hogy megtudhassam a király hajlandóságát, és hogy megtudhassam, hogy bemehetek-e a népemmel, és birtokolhatom-e a földet békében.

    6 És bementem a királyhoz, és ő szövetséget kötött velem, hogy birtokolhatom Lehi-Nefi földjét és Silóm földjét.

    7 És azt is megparancsolta, hogy népe hagyja el azt a földet, és én és népem bementünk a földre, hogy birtokolhassuk azt.

    8 És elkezdtünk épületeket építeni, és kijavítani a város falait, méghozzá Lehi-Nefi városának és Silóm városának a falait.

    9 És elkezdtük művelni a földet, igen, méghozzá mindenféle maggal, a kukorica, és a búza, és az árpa, és a néus, és a séum magjával, és mindenféle gyümölcsnek magjával, és kezdtünk sokasodni és boldogulni a földön.

    10 Most Lámán király ravaszsága és csalárdsága miatt, hogy népemet rabságba ahajtsa, azért engedte át a földet, hogy birtokolhassuk azt.

    11 Ezért lőn, hogy amikor már tizenkét éve laktunk azon a földön, Lámán királyt nyugtalanítani kezdte, hogy népem valamiféleképpen megerősödik ezen a földön, és ők nem tudnak legyőzni és rabságba hajtani minket.

    12 Most ők alusta és bálványimádó nép voltak; ezért szerettek volna rabságba hajtani minket, hogy kezünk munkájából lakhassanak jól; igen, hogy mezeink nyájain lakmározhassanak.

    13 Ezért lőn, hogy Lámán király arra kezdte bujtogatni a népét, hogy hadakozzon a népemmel; ezért háborúk és viszálykodások kezdődtek azon a földön.

    14 Mert Nefi földjén való uralkodásomnak tizenharmadik évében, Silóm földjének egy távoleső déli részén, amikor népem éppen nyájait itatta és legeltette, és a földjeit művelte, rájuk tört a lámániták egy nagyszámú serege, és hozzákezdett, hogy megölje őket, és hogy elvegye a nyájaikat és mezeik kukoricáját.

    15 Igen, és lőn, hogy akiket nem győztek le, azok mind elmenekültek, méghozzá Nefi városába, és tőlem kértek védelmet.

    16 És lőn, hogy felfegyvereztem őket íjakkal és nyilakkal, kardokkal és handzsárokkal, és bunkósbotokkal, és parittyákkal, és mindenféle fegyverrel, melyet fel tudtunk találni, és én és népem elmentünk harcolni a lámániták ellen.

    17 Igen, az Úr erejével mentünk el harcolni a lámániták ellen, mert én és népem buzgón fohászkodtunk az Úrhoz, hogy szabadítson ki minket az ellenségeink kezéből, mert ráébresztettek minket, hogy emlékezzünk atyáink kiszabadulására.

    18 És Isten ameghallotta fohászainkat, és megválaszolta az imáinkat; és az ő hatalmával mentünk el, igen, elmentünk a lámániták ellen, és egy nap és egy éjjel háromezer-negyvenhárom lámánitát öltünk meg, és egészen addig öltük őket, míg ki nem űztük őket a földünkről.

    19 És én magam saját kezemmel segítettem halottaikat eltemetni. És íme, nagy bánatunkra és szomorúságunkra kétszázhetvenkilencet megöltek a testvéreink közül.