1 És most lőn, hogy a háromszázhatvanharmadik évben a nefiták a Pusztaság földjéről felmentek seregeikkel harcolni a lámániták ellen.

2 És lőn, hogy a nefiták seregeit ismét visszaűzték a Pusztaság földjére. És miközben még mindig elcsigázottak voltak, rájuk tört a lámánitáknak egy friss serege; és elkeseredett csatát vívtak, olyannyira, hogy a lámániták birtokba vették Pusztaság városát, és sok nefitát megöltek és sok foglyot ejtettek.

3 A maradékuk pedig elmenekült és csatlakozott Teánkum városának a lakosaihoz. Most Teánkum városa a határvidéken a tengerpartnál feküdt; és a Pusztaság városához is közel volt.

4 És azért kezdtek vereséget szenvedni a nefiták, ^amert felmentek a lámánitákhoz; mert ha nem így lett volna, akkor a lámánitáknak nem lett volna hatalma felettük.

5 De íme, Isten ítéletei utolérik a gonoszokat; és gonoszok által ^abüntettetnek meg a gonoszok; mert a gonoszok azok, akik vérontásra bujtogatják az emberek gyermekeinek szívét.

6 És lőn, hogy a lámániták előkészületeket tettek Teánkum városának a megtámadására.

7 És lőn, hogy a háromszázhatvannegyedik évben a lámániták meg is támadták Teánkum városát, hogy Teánkum városát is birtokba vehessék.

8 És lőn, hogy a nefiták ellenálltak, és visszaverték őket. És amikor a nefiták látták, hogy megfutamították a lámánitákat, újra a saját erejükkel kérkedtek; és a saját erejükre támaszkodva mentek és ismét elfoglalták Pusztaság városát.

9 És most mindezen dolgok történtek, és mindkét oldalon, a nefitáknál és a lámánitáknál is ezreket öltek meg.

10 És lőn, hogy elmúlt a háromszázhatvanhatodik év, és a lámániták újra megtámadták a nefitákat, hogy csatázzanak; és a nefiták mégsem bánták meg az általuk elkövetett gonosz dolgokat, hanem továbbra is kitartottak a gonoszságukban.

11 És lehetetlen a nyelvnek körülírni, vagy az embernek tökéletes leírást írni a vérnek és az öldöklésnek arról a borzalmas látványáról, mely a nép között volt, a nefiták és a lámániták között is; és minden szív megkeményedett, és így továbbra is a vérontásban lelték örömüket.

12 És az Úr szavai szerint, még sohasem volt ilyen nagy ^agonoszság Lehi összes gyermekei között, de még Izráel házának teljessége között sem, mint amilyen ezen nép között volt.

13 És lőn, hogy a lámániták, mivel ^aszámuk meghaladta a nefiták számát, elfoglalták Pusztaság városát.

14 És Teánkum városa ellen is felvonultak, és kiűzték belőle lakosait, és foglyokat ejtettek, asszonyokat és gyermekeket is, és áldozatként felajánlották őket ^abálvány isteneiknek.

15 És lőn, hogy a háromszázhatvanhetedik évben, mivel a nefiták dühösek voltak amiatt, hogy a lámániták feláldozták asszonyaikat és gyermekeiket, rendkívül nagy haraggal rátámadtak a lámánitákra, olyannyira, hogy ismét megverték a lámánitákat és kiűzték őket a földjeikről.

16 És a lámániták egészen a háromszázhetvenötödik évig nem is jöttek a nefiták ellen.

17 De ebben az évben minden erejükkel lejöttek a nefiták ellen; és számuk nagysága miatt nem számlálták meg őket.

18 És ^aettől az időtől kezdve a nefiták nem szereztek hatalmat a lámániták felett, hanem inkább azok kezdték elsöpörni őket, mint hajnali párát a nap.

19 És lőn, hogy a lámániták lejöttek Pusztaság városa ellen; és rendkívül elkeseredett harcot vívtak a Pusztaság földjén, melyben megverték a nefitákat.

20 És ők újra elmenekültek előlük, és Boáz városához értek; és ott rendkívüli bátorsággal ellenálltak a lámánitáknak, olyannyira, hogy a lámániták addig nem győzték le őket, amíg második alkalommal ismét el nem jöttek.

21 És amikor másodszor is eljöttek, kiűzték és rendkívül nagy öldökléssel öldökölték a nefitákat; asszonyaikat és gyermekeiket pedig ismét bálványoknak áldozták.

22 És lőn, hogy a nefiták ismét elmenekültek előlük, magukkal vivén mind a lakosokat, a városokból és a falvakból is.

23 És most én, Mormon, láttam, hogy a lámániták hamarosan megdöntik az országot, elmentem tehát a ^aSim dombhoz, és magamhoz vettem mindazokat a feljegyzéseket, melyeket Ammáron annak előtte az Úrnak elrejtett.