Jákób 7
    Footnotes
    Theme

    7. Fejezet

    Sérem megtagadja Krisztust, vitatkozik Jákóbbal, jelt követel, és Isten lesújt rá – Minden próféta beszélt Krisztusról és engeszteléséről – A nefiták vándorokként élték napjaik sorát, gyötrelemben születtek és gyűlölték őket a lámániták. Mintegy Kr.e. 544–421.

    1 És most, lőn, hogy miután sok év eltelt, egy férfi jött Nefi népe közé, akinek Sérem volt a neve.

    2 És lőn, hogy prédikálni kezdett a nép között, és azt hirdette nekik, hogy nem lesz Krisztus. És sok olyan dolgot prédikált, mely hízelgő volt a népnek; és ezt azért tette, hogy megdönthesse Krisztus tanát.

    3 És szorgalmasan munkálkodott, hogy félrevezethesse a nép szívét, olyannyira, hogy sok szívet félre is vezetett; és tudván, hogy én, Jákób hiszek Krisztusban, aki el fog jönni, sokszor kereste az alkalmat, hogy hozzám jöhessen.

    4 És tanult volt, így tökéletes tudással rendelkezett a nép nyelvét illetően; tehát sok hízelgést és igen meggyőző beszédet tudott használni, az ördög hatalma szerint.

    5 Azt remélte, hogy megingathat a hitemben, a sok akinyilatkoztatás és a sok dolog ellenére, melyet ezen dolgokat illetően láttam; mert én valóban láttam angyalokat, és ők szolgáltak nekem. És az Úr hangját is hallottam, amint szó szerint hozzám beszélt, időről időre; engem tehát nem lehetett megingatni.

    6 És lőn, hogy eljött hozzám, és ily módon szólt hozzám, mondván: Jákób testvér, sokszor kerestem az alkalmat, hogy szólhassak hozzád; mert hallottam és tudom is, hogy sokat jársz-kelsz, azt prédikálva, amit ti az evangéliumnak, vagyis Krisztus tanának mondotok.

    7 És sok embert félrevezettetek ebből a népből, így ők elferdítik Isten helyes útját, és anem tartják be Mózes törvényét, mely a helyes út; és megváltoztatják Mózes törvényét, egy olyan lénynek hódolva, akiről azt mondjátok, hogy sok száz év múlva fog eljönni. És most, íme, én, Sérem kijelentem neked, hogy ez káromlás; mert senki nem tudhat ilyen dologról; mert bnem képes megmondani az eljövendő dolgokat. És ily módon vitatkozott velem Sérem.

    8 De íme, az Úristen kiárasztotta aLelkét a lelkembe, olyannyira, hogy én minden szavát illetően megszégyenítettem őt.

    9 És azt kérdeztem tőle: Megtagadod-e a Krisztust, aki el fog jönni? És ő így szólt: Ha lenne Krisztus, nem tagadnám meg őt; de én tudom, hogy nincs Krisztus, se nem volt, se nem lesz soha.

    10 És azt kérdeztem tőle: Hiszed-e a szentírásokat? És ő így szólt: Igen.

    11 És én így szóltam hozzá: Akkor nem érted meg őket; mert azok valóban bizonyságot tesznek Krisztusról. Íme, azt mondom neked, hogy egyetlen próféta sem írt, se nem aprófétált anélkül, hogy ne beszélt volna erről a Krisztusról.

    12 És ez nem minden – ez nekem is kinyilváníttatott, mert láttam és hallottam; és ez a aSzentlélek hatalma által nekem is kinyilváníttatott; tehát tudom, hogy ha nem lenne engesztelés, akkor az egész emberiségnek el kellene bvesznie.

    13 És lőn, hogy ő így szólt hozzám: Mutass nekem egy ajelet a Szentléleknek ezen hatalma által, melyen keresztül oly sokat tudtok.

    14 És ezt kérdeztem tőle: Mi vagyok én, hogy Istent kísértsem, hogy mutasson neked egy jelet abban a dologban, melyet aigaznak tudsz? Mégis tagadod azt, mert az bördögtől való vagy. Mindazonáltal ne az én akaratom legyen meg; de ha Isten lesújt rád, legyen az egy jel számodra, hogy hatalma van neki a mennyben is és a földön is; és hogy Krisztus el fog jönni. És a te akaratod legyen meg, Ó Uram, és ne az enyém.

    15 És lőn, hogy amikor én, Jákób, ezeket a szavakat kimondtam, az Úr hatalma reá szállt, olyannyira, hogy a földre rogyott. És lőn, hogy sok napon át táplálták.

    16 És lőn, hogy így szólt a néphez: Gyűljetek össze holnap, mert meg fogok halni; szólni szeretnék tehát a néphez, mielőtt meghalok.

    17 És lőn, hogy másnap összegyűlt a sokaság; és ő nyíltan szólt hozzájuk, és megtagadta azokat a dolgokat, melyeket tanított vala nekik, és megvallotta Krisztust, és a Szentlélek hatalmát, és az angyalok szolgálattételét.

    18 És nyíltan szólt hozzájuk, hogy az aördög hatalma btévesztette meg. És beszélt a pokolról, és az örökkévalóságról és az örök büntetésről.

    19 És így szólt: Félek, hogy elkövettem a amegbocsáthatatlan bűnt, mert hazudtam Istennek; mert megtagadtam a Krisztust, és azt mondtam, hogy hiszem a szentírásokat; és azok valóban bizonyságot tesznek róla. És mivel így hazudtam Istennek, nagyon félek, hogy brettenetes lesz helyzetem; de vallomást teszek Istennek.

    20 És lőn, hogy amikor ezeket a szavakat kimondta, többet már nem tudott szólni, és akiadta a lelkét.

    21 És amikor a sokaság tanúja volt annak, hogy mindezen dolgokat elmondta, amint azon volt, hogy kiadja a lelkét, rendkívül meg voltak döbbenve; olyannyira, hogy Isten hatalma leszállt rájuk, és úgy aelhatalmasodott rajtuk, hogy a földre rogytak.

    22 Most ez a dolog örömet okozott nekem, Jákóbnak, mert ezt kértem az Atyától, aki a mennyben van; mert ő meghallgatta a könyörgésemet és megválaszolta az imámat.

    23 És lőn, hogy ismét vissza lett állítva a nép között a béke és Isten szeretete; és akutatták a szentírásokat, és nem hallgattak többé ennek a gonosz embernek a szavaira.

    24 És lőn, hogy sok módszert kieszeltek, hogy a lámánitákat avisszatérítsék és visszaállítsák az igazság ismeretéhez; de ez mind bhiábavaló volt, mert ők a cháborúkban és a dvérontásban gyönyörködtek, és örök egyűlölet volt bennük irántunk, testvéreik iránt. És állandóan arra törekedtek fegyvereik hatalmán keresztül, hogy elpusztítsanak bennünket.

    25 Nefi népe tehát megerősítette magát ellenük fegyvereivel, és teljes erejével, bízva szabadulásuk Istenében és akősziklájában; eddig tehát győzedelmeskedtek ellenségeiken.

    26 És lőn, hogy én, Jákób, kezdtem öreg lenni; és mivel e nép feljegyzését Nefi amásik lemezein őrzik, befejezem tehát ezt a feljegyzést, kijelentve, hogy legjobb tudásom szerint írtam; azt mondván, hogy az idő elszállt velünk, és béletünk is úgy elszállt, mintha egy álom lett volna számunkra, akik magányos és komoly nép vagyunk, vándorok, kiűzve Jeruzsálemből, gyötrelemben születtünk a vadonban, és gyűlöltek a testvéreink, mely háborúkat és viszálykodásokat okozott, gyászban töltöttük tehát a napjainkat.

    27 És én, Jákób láttam, hogy nemsokára le kell mennem a síromba; így szóltam tehát aÉnós fiamhoz: Vedd ezeket a lemezeket. És elmondtam neki azon dolgokat, amiket Nefi fivérem bmegparancsolt nekem, és ő a parancsok iránti engedelmességet ígért. És bevégzem írásaimat ezeken a lemezeken, mely írás kevés volt; és búcsút mondok az olvasónak, remélve, hogy sok testvérem olvashatja a szavaimat. Isten veletek, testvérek!