1 Íme, most lőn, hogy a bírák Nefi népe feletti uralmának hatvankilencedik évében Nefi, Hélamán fia, az északi földről ^avisszatért Zarahemla földjére.

2 Elment ugyanis az északi földön lévő népek közé, és Isten szavát prédikálta nekik, és sok dolgot megjövendölt nekik;

3 És azok minden szavát elutasították, olyannyira, hogy nem maradhatott közöttük, hanem ismét visszatért a szülőföldjére.

4 És amikor látta, hogy ilyen rettenetesen gonosz állapotban van a nép, és hogy azok a Gadianton rablók töltik be e bírói székeket – hatalmat és felhatalmazást bitorolván az ország felett; Isten parancsolatait félretéve, egy cseppet sem helyesen az ő szemében; nem cselekedvén igazságosan az emberek gyermekeivel;

5 Elítélve az igazlelkűeket az igazlelkűségük miatt; engedvén, hogy a vétkesek és a gonoszok büntetlenül maradjanak a pénzük miatt, és még hivatalban is maradjanak a kormány élén, hogy úgy kormányozzanak és tegyenek, ahogy akarnak, hogy nyerészkedhessenek és övék legyen a ^avilág dicsősége, és hogy ezen felül könnyebben követhessenek el házasságtörést, és lophassanak, és ölhessenek és azt tegyék, amit akarnak –

6 Most ez a nagy gonoszság nem is olyan sok év ideje alatt ért el a nefitákhoz; és amikor Nefi látta ezt, bánat duzzasztotta a szívét mellkasában; és lelke gyötrelmében felkiáltott:

7 Ó, bárcsak azokban a napokban lehettek volna az én napjaim, amikor Nefi atyám kijött Jeruzsálem földjéről, és vele örvendezhettem volna a megígért földön; akkor könnyen meg lehetett kérni népét, eltökéltek voltak Isten parancsolatainak betartása mellett, és lassúak abban, hogy gonosz cselekedetre vezessék őket; és gyorsak voltak abban, hogy hallgassanak az Úr szavaira –

8 Igen, ha azokban a napokban lehettek volna napjaim, akkor lelkemnek öröme telne testvéreim igazlelkűségében.

9 De íme, az rendeltetett nekem, hogy ezek legyenek az én napjaim, és hogy lelkemet bánat töltse el testvéreim gonoszsága miatt.

10 És íme, most lőn, hogy ez annak a toronynak a tetején történt, ami Nefi kertjében volt, mely a Zarahemla városában lévő legfőbb piacra vezető út mellett terült el. Nefi tehát letérdelt a kertjében lévő torony tetején, mely torony ahhoz a kertkapuhoz is közel volt, ami mellett az út elvezetett.

11 És lőn, hogy voltak bizonyos emberek, akik arra elhaladva látták Nefit, amint a torony tetején kiönti a lelkét Istennek; és ezek szaladtak és elmondták a népnek, amit láttak, és a nép csoportokban összegyűlt, hogy megtudhassák e nagy gyász okát a nép gonoszsága miatt.

12 És most, amikor Nefi felemelkedett, látta az emberek sokaságait, akik összegyűltek.

13 És lőn, hogy szólásra nyitotta száját, és azt kérdezte tőlük: Íme, ^amiért gyűltetek össze? Azért, hogy a gonoszságaitokról beszéljek nektek?

14 Igen, mert azért jöttem fel tornyomba, hogy kitölthessem lelkemet Istenemnek, szívem rendkívüli bánata miatt, mely a ti gonoszságaitok miatt van!

15 És ti összegyűltetek és csodálkoztok az én gyászom és siránkozásom miatt; igen, és nagyon is szükségetek van arra, hogy csodálkozzatok; igen, csodálkoznotok kell azon, hogy eladtak benneteket, hogy az ördög olyannyira markában tartja a szíveteket.

16 Igen, hogyan engedhettetek azon személy csábításainak, aki arra törekszik, hogy örök nyomorúságnak és végtelen jajnak lökje oda a lelketeket?

17 Ó, tartsatok bűnbánatot, tartsatok bűnbánatot! ^aMiért akartok meghalni? Forduljatok, forduljatok az Úrhoz, a ti Istenetekhez! Miért hagyott el benneteket?

18 Azért, mert megkeményítettétek a szíveteket; igen, nem akartatok a ^ajó pásztor szavára hallgatni; igen, haragra ^bingereltétek őt magatok ellen.

19 És íme, ahelyett, hogy ^aösszegyűjtene, hacsak nem tartotok bűnbánatot, íme, úgy szétszór benneteket, hogy ebek és vadállatok eledele lesz belőletek.

20 Ó, hogyan tudtatok megfeledkezni Istenetekről éppen azon a napon, amikor megszabadított benneteket?

21 De íme, ez azért van, hogy nyerészkedjetek, hogy dicsérjenek benneteket az emberek, igen, és hogy aranyat és ezüstöt szerezhessetek. És e ^avilág kincseire és hiábavaló dolgaira helyezitek a szíveteket, amiért öltök, és fosztogattok, és loptok, és ^bhamis tanúbizonyságot tesztek a felebarátotok ellen, és mindenféle gonoszságot követtek el.

22 És ezen okból ér majd utol benneteket a jaj, ha nem tartotok bűnbánatot. Mert ha nem tartotok bűnbánatot, akkor íme, elvétetik ez a nagy város, és mindazok a nagyvárosok, melyek körös-körül, a birtokotokban lévő földön vannak, és nem lesz helyetek ezekben; mert íme, az Úr nem ad majd nektek ^aerőt, ahogyan azt eddig tette, hogy ellenálljatok az ellenségeiteknek.

23 Mert íme, így szól az Úr: A gonoszoknak nem mutatok erőmből, egynek sem többet a másiknál, csakis azoknak, akik megbánják a bűneiket, és hallgatnak a szavaimra. Most tehát szeretném, ha látnátok, testvéreim, hogy a lámánitáknak ^ajobb lesz majd, mint nektek, ha nem tartotok bűnbánatot.

24 Mert íme, igazlelkűbbek nálatok, mert nem azon nagy tudás ellenére vétkeztek, amit ti megkaptatok. Az Úr tehát irgalmas lesz irántuk; igen, ^ameghosszabbítja a napjaikat, és megsokasítja a magjukat, még akkor is, amikor titeket már teljesen ^belpusztítanak, ha nem tartotok bűnbánatot.

25 Igen, jaj nektek, a közétek férkőzött nagy utálatosság miatt; és ti csatlakoztatok ehhez, igen, ehhez a ^atitkos bandához, melyet Gadianton alapított!

26 Igen, ^ajaj lesz nektek, a gőg miatt, melynek megengedtétek, hogy a szívetekbe férkőzzön, mely rendkívül nagy ^bkincseitek miatt felemelt benneteket, túllépve azon, ami jó.

27 Igen, jaj nektek a gonoszságotok és az utálatosságaitok miatt!

28 És ha nem tartotok bűnbánatot, akkor el fogtok veszni; igen, még a földjeiteket is elveszik tőletek, titeket pedig ki fognak pusztítani a föld színéről.

29 Íme, most nem magamtól mondom, hogy ezek a dolgok meg fognak történni, mert nem magamtól ^atudom ezeket a dolgokat. Ám íme, tudom, hogy igazak ezek a dolgok, mert az Úristen tudatta velem őket, tanúságot teszek tehát arról, hogy meg fognak történni.