1 És lőn, hogy a bírák uralmának negyvenkettedik évében, miután Moróniha ismét békét teremtett a nefiták és a lámániták között, íme, senki sem volt, aki a bírói széket betöltse; ezért ismét viszálykodás támadt a nép között amiatt, hogy ki töltse be a bírói széket.

2 És lőn, hogy a nép hangja Hélamánt, Hélamán fiát jelölte ki a bírói szék betöltésére.

3 De íme, ^aKiskumen, aki Pahoránt megölte, lesben állt, hogy Hélamánt is elpusztítsa; és támogatta őt a bandája, mely szövetségre lépett, hogy senki nem tudhat az ő gonoszságáról.

4 Mert volt egy bizonyos ^aGadianton, aki rendkívül tapasztalt volt a sok beszéd tekintetében, valamint mesterkedésében, mely szerint a gyilkolás és a rablás titkos cselekedeteit folytatta; ő lett tehát Kiskumen bandájának a vezére.

5 Ő pedig azzal hízelegte be magát náluk és Kiskumennél, hogy ha majd őt ültetik a bírói székbe, akkor olyan tisztségekbe helyezi a bandájához tartozókat, ahol hatalmuk és felhatalmazásuk lesz a nép felett; ezért törekedett Kiskumen Hélamán elpusztítására.

6 És lőn, hogy amint a bírói szék felé tartott, hogy Hélamánt elpusztítsa, íme, Hélamánnak egy szolgája, aki előzőleg éjjel kint járt és álruhában tudomást szerzett azokról a tervekről, melyeket ez a banda Hélamán elpusztítására eszelt ki –

7 És lőn, hogy találkozott Kiskumennel és egy jelt mutatott neki, mire Kiskumen tudatta vele, hogy mit szeretne, és arra kérte, hogy vezesse oda őt a bírói székhez, hogy Hélamánt megölje.

8 És amikor Hélamán szolgája Kiskumen egész szívét kiismerte, hogy az volt a célja, hogy öljön, és hogy mindazoknak, akik a bandájához tartoztak, szintén az volt a céljuk, hogy öljenek, és hogy raboljanak, és hogy hatalomra tegyenek szert (és ez volt az ő ^atitkos tervük és összesküvésük), Hélamán szolgája így szólt Kiskumenhez: Menjünk oda a bírói székhez.

9 Most ez rendkívül tetszett Kiskumennek, mert azt gondolta, hogy most majd véghez tudja vinni a tervét; de íme, ahogy a bírói szék felé tartottak, Hélamán szolgája szíven szúrta Kiskument, és ez hang nélkül holtan esett össze. Ez meg rohant Hélamánhoz, és elmondta neki mindazokat a dolgokat, amiket látott, hallott és tett.

10 És lőn, hogy Hélamán kiküldte embereit, hogy fogják el a rablóknak és titkos gyilkosoknak ezt a bandáját, hogy a törvény szerint kivégezhessék őket.

11 De íme, amikor Gadianton észrevette, hogy Kiskumen nem jött vissza, megijedt, hogy őt is el fogják pusztítani; meghagyta tehát a bandájának, hogy kövessék őt. És egy titkos úton kimenekültek az országból a vadonba; és így amikor Hélamán elküldte embereit, hogy fogják el őket, sehol nem lehetett rájuk találni.

12 És erről a Gadiantonról lesz még szó ezután. És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának negyvenkettedik éve.

13 És íme, ennek a könyvnek a végén meg fogjátok látni, hogy ez a ^aGadianton lett az oka Nefi népe bukásának, igen, majdnem teljes pusztulásának.

14 Íme, én ezalatt nem Hélamán könyvének a végét értem, hanem Nefi könyvének a végét, amelyből mindazt a beszámolót vettem, amit leírtam.