1 És lőn, hogy megosztottság támadt a nép között, olyannyira, hogy szétoszlottak és útjukra mentek, egyedül hagyva Nefit, amint ott ált közöttük.

2 És lőn, hogy Nefi útra kelt a saját háza felé, ^aeltöprengve azokon a dolgokon, amelyeket az Úr megmutatott neki.

3 És lőn, hogy amint így elgondolkozott – és igencsak le volt sújtva a nefiták népének gonoszsága, sötét, titkos cselekedeteik, valamint gyilkosságaik, és fosztogatásaik, és mindenféle gonoszságaik miatt – és lőn, hogy amint szívében így elgondolkodott, íme, egy hang szólt hozzá, mondván:

4 Áldott vagy te, Nefi, azon dolgok miatt, melyeket tettél; mert láttam, miként hirdetted ^afáradhatatlanul ennek a népnek az igét, melyet tőlem kaptál. És nem féltél tőlük, és nem a ^bsaját életed megóvására törekedtél, hanem az én ^cakaratom megismerésére és megtételére, valamint parancsolataim megtartására.

5 És most, amiért olyan fáradhatatlanul tetted ezt, íme, örökre megáldalak téged; és hatalmassá teszlek téged szóban és tettben, hitben és cselekedetekben; igen, olyannyira, hogy ^aminden dolog ^bszavad szerint lesz majd néked, mert ^cnem fogsz olyat kérni, mely ellentétben van az akaratommal.

6 Íme, te Nefi vagy, én pedig Isten vagyok. Íme, angyalaim jelenlétében kijelentem neked, hogy hatalmad lesz ezen nép felett, és ezen nép gonoszsága szerint ^aéhínséggel, és döghalállal és pusztulással sújtod majd a földet.

7 Íme, hatalmat adok neked, hogy amit ^amegpecsételsz a földön, az pecsételve lészen a mennyben; és amit feloldasz a földön, az oldva lészen a mennyben; és így lészen hatalmad ezen nép között.

8 És így, ha azt mondod ennek a templomnak, hogy hasadjon ketté, akkor az úgy lészen.

9 És ha azt mondod ennek a ^ahegynek, hogy omolj le és legyél simává, akkor az úgy lészen.

10 És íme, ha azt mondod, hogy Isten sújtson le erre a népre, akkor az megtörténik.

11 És most íme, megparancsolom neked, hogy menj, és hirdesd ennek a népnek, hogy így szól az Úristen, aki Mindenható: Ha nem tartotok bűnbánatot, lesújtok rátok, méghozzá olyannyira, hogy ^aelpusztultok.

12 És íme, most lőn, hogy miután az Úr elmondta Nefinek ezeket a szavakat, megállt, és nem ment a saját házához, hanem visszatért a sokaságokhoz, akik szétszóródtak annak a földnek a színén, és hirdetni kezdte nekik az Úr szavát, melyet hallott, a pusztulásukat illetően, ha nem tartanak bűnbánatot.

13 Most íme, azon nagy csoda ellenére, melyet Nefi tett, amikor a főbíró haláláról beszélt nekik, ők megkeményítették a szívüket, és nem hallgattak az Úr szavaira.

14 Nefi tehát az Úr szavát hirdette nekik, mondván: Ha nem tartotok bűnbánatot, így szól az Úr, akkor le fogok sújtani rátok, méghozzá olyannyira, hogy elpusztultok.

15 És lőn, hogy miután Nefi az igét hirdette nekik, íme, még mindig megkeményítették a szívüket, és nem akartak hallgatni a szavaira; szidalmazták tehát, és arra törekedtek, hogy kezeikkel megragadhassák és börtönbe vethessék.

16 De íme, vele volt Isten hatalma, és nem tudták elfogni és börtönbe vetni, mert a Lélek fogta és kivitte közülük.

17 És lőn, hogy így ment tovább, sokaságtól sokaságig, a Lélek hatására, Isten szavát hirdetvén, mígnem mindannyiuknak hirdette, vagyis minden nép közé elküldte azt.

18 És lőn, hogy nem akartak hallgatni a szavaira; és viszálykodások támadtak, olyannyira, hogy egymás ellen fordultak és karddal ölni kezdték egymást.

19 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának hetvenegyedik éve.