Alma 51
    Footnotes
    Theme

    51. Fejezet

    A királypártiak a törvény megváltoztatására törekednek, és királyt állítanak – Pahoránt és a szabadságpártiakat a nép hangja támogatja – Moróni a királypártiakat országuk védelmére kényszeríti, vagy kivégezteti őket – Amalikiás és a lámániták sok megerősített várost bevesznek – Teánkum visszaveri a lámánita megszállást, és megöli Amalikiást a sátrában. Mintegy Kr.e. 67–66.

    1 És most, a bírák Nefi népe feletti uralma huszonötödik évének kezdetén, lőn, hogy miután Lehi és Moriánton népe között a területeket illetőleg helyreállították a békét, miután békességben kezdődött el a huszonötödik év;

    2 Mindazonáltal nem tartottak fenn sokáig teljes békét az országban, mert viszálykodás kezdődött a nép között a főbírót, Pahoránt illetően; mert íme, volt egy része a népnek, mely azt kívánta, hogy változtassák meg a törvény egyes pontjait.

    3 De íme, Pahorán nem akart és nem engedett a törvényen változtatni; ezért nem hallgatott azokra, akik kérvényeikkel beküldték szavazataikat a törvény megváltoztatását illetően.

    4 Ezért azok, akik azt kívánták, hogy változzon meg a törvény, megharagudtak, és azt kívánták, hogy ő ne legyen többé főbíró az ország felett. Parázs vita támadt tehát az ügyet illetően, de nem vezetett vérontáshoz.

    5 És lőn, hogy azokat, akik azt kívánták, hogy Pahoránt fosszák meg a bírói széktől, királypártiaknak hívták, mert azt kívánták, hogy olyanná változzon a törvény, mely megdönti a szabad kormányt, és királyt állít az ország élére.

    6 Azok pedig, akik azt kívánták, hogy Pahorán maradjon a főbíró az ország felett, a szabadságpártiak nevet vették magukra. És így voltak megosztva. Mert a szabadságpártiak megfogadták, vagyis szövetségben megígérték, hogy egy szabad kormány által tartják fenn vallásuk jogait és kiváltságait.

    7 És lőn, hogy viszálykodásuk ezen ügyében a nép hangja döntött. És lőn, hogy a nép hangja a szabadságpártiak mellett szólt, és Pahorán megtartotta a bírói széket. Nagy örömére Pahorán testvéreinek, valamint sok szabadságszerető embernek, akik a királypártiakat is elhallgattatták, és így azok nem mertek ellenállni, hanem rákényszerültek a szabadság ügyének támogatására.

    8 Most, akik királyokat szerettek volna, azok aelőkelő születésűek voltak, és arra törekedtek, hogy királyok legyenek; és azok támogatták őket, akik hatalomra és felhatalmazásra törekedtek a nép felett.

    9 De íme, válságos időszak volt ez az ilyen viszálykodásokra Nefi népe között; mert íme, Amalikiás ismét a nefiták népe ellen bujtogatta a lámániták népének szívét, és katonákat gyűjtött össze országa minden részéből, és felfegyverezte őket, és teljes igyekezettel készítette őket a háborúra; mert amegesküdött, hogy iszik Moróni véréből.

    10 De íme, látni fogjuk, hogy ígérete, melyet tett, elhamarkodott volt; mindazonáltal felkészítette magát és seregeit, hogy harcba menjenek a nefiták ellen.

    11 Most, seregei már nem voltak olyan nagyok, mint azelőtt, mert sok ezret megölt már a nefiták keze; de nagy veszteségei ellenére Amalikiás meglepően nagy sereget gyűjtött össze, olyannyira, hogy nem félt lejönni Zarahemla földjére.

    12 Igen, még maga Amalikiás is lejött a lámániták élén. És ez a bírák uralmának huszonötödik évében volt; és ugyanakkor, amikor – a főbírót, Pahoránt illetően – viszálykodásaik ügyeit a nefiták kezdték megoldani.

    13 És lőn, hogy amikor azok a férfiak, akiket királypártiaknak hívtak, meghallották, hogy a lámániták lejönnek harcolni ellenük, örültek a szívükben; és megtagadták a fegyverfogást, mert annyira haragudtak a főbíróra és a aszabadságpárti emberekre, hogy nem voltak hajlandók fegyvert fogni országuk védelmére.

    14 És lőn, hogy amikor Moróni látta ezt, és azt is látta, hogy a lámániták közelegnek az ország határához, rendkívül felháborodott azon emberek makacssága miatt, akiknek megőrzésén oly nagy szorgalommal munkálkodott; igen, rendkívül fel volt háborodva; és lelkét harag töltötte el ellenük.

    15 És lőn, hogy a nép szavával egyetemben folyamodott az ország kormányzójához, azt kérve tőle, hogy olvassa el, és adjon neki (Moróninak) hatalmat arra, hogy hazájuk megvédésére kényszerítse vagy kivégezze azokat az elszakadókat.

    16 Mert első gondja az volt, hogy véget vessen az ilyen viszálykodásoknak és széthúzásoknak a nép között; mert íme, eddig minden pusztulásnak ez volt az oka. És lőn, hogy ez megadatott neki, a nép hangja szerint.

    17 És lőn, hogy Moróni megparancsolta, hogy hadserege induljon azon királypártiak ellen, hogy törje le a kevélységüket és az úrhatnámságukat, és tegye őket egyenlővé a föld színével, vagy fogjanak fegyvert és támogassák a szabadság ügyét.

    18 És lőn, hogy a csapatok felvonultak ellenük; és letörték a kevélységüket és az úrhatnámságukat, olyannyira, hogy amint felemelték harci fegyvereiket, hogy Moróni emberei ellen harcoljanak, azok lekaszabolták, és a föld színével tették egyenlővé őket.

    19 És lőn, hogy négyezren voltak ezen aelszakadók között, akiket lekaszabolt a kard; és vezetőik közül a csatában elejtették és börtönbe vetették azokat, akiket nem öltek meg, mert ebben az időszakban pereikre nem volt idő.

    20 És ezen elszakadók maradéka inkább engedett a szabadság zászlajának, mint hogy földre sújtsa őket a kard, és rákényszerültek, hogy tornyaikra és városaikba kitűzzék a aszabadság zászlaját, és hogy fegyvert fogjanak országuk védelmében.

    21 És így Moróni véget vetett ezeknek a királypártiaknak, és már senkit nem illettek a királypárti megnevezéssel; és így véget vetett azon emberek makacsságának és kevélységének, akik nemes vérűnek vallották magukat; de rákényszerültek, hogy testvéreikhez hasonlóan megalázkodjanak, és rabságtól való mentességükért hősiesen harcoljanak.

    22 Íme lőn, hogy mialatt aMoróni a saját népe közti háborúkat és viszálykodásokat ily módon leverte, és alárendelte őket a békének és civilizációnak, és rendeleteket hozott, hogy felkészüljön a lámániták elleni háborúra, íme, a lámániták bejöttek Moróni földjére, mely a tengernél lévő határvidéken volt.

    23 És lőn, hogy a nefiták Moróni városában nem voltak elég erősek; úgyhogy Amalikiás kiűzte őket, és sokakat megölt. És lőn, hogy Amalikiás birtokba vette a várost, igen, birtokba vette mind az erődítményeiket.

    24 És azok, akik Moróni városából elmenekültek, Nefiha városába jöttek; és Lehi városának népe is összegyűlt, és előkészületeket tettek, és készen álltak arra, hogy harccal fogadják a lámánitákat.

    25 De lőn, hogy Amalikiás nem engedte, hogy a lámániták Nefiha városa ellen menjenek harcolni, hanem lent tartotta őket a tengerpartnál, embereket hagyván minden városban, hogy tartsák fenn és védjék meg azokat.

    26 És így haladt előre, és sok várost birtokba vett, Nefiha városát, és Lehi városát, és Moriánton városát, és Omner városát, és Gid városát és Mulek városát, amelyek mind a keleti határvidéken voltak a tengerpartnál.

    27 És így a lámániták, a ravasz Amalikiás által, megszámlálhatatlan seregeikkel sok várost megszereztek, melyek közül Moróni aerődítményeinek mintájára mind nagyon meg volt erősítve; és ezek mind hadiszállásai voltak a lámánitáknak.

    28 És lőn, hogy a Bőség földjének határa felé vonultak, maguk előtt hajtva a nefitákat, sokat megölve közülük.

    29 De lőn, hogy szembetalálkoztak Teánkummal, aki Moriántont amegölte, és megelőzte annak embereit, amikor az elmenekült.

    30 És lőn, hogy Amalikiást is megelőzte, amint az népes seregével elvonult, hogy birtokba vehesse a Bőség földjét, valamint az északi földet.

    31 De íme, csalódás fogadta, mert Teánkum és emberei visszaverték őt, mivel nagyszerű harcosok voltak; mert Teánkum minden embere, erejét és harckészségét tekintve fölülmúlta a lámánitákat, olyannyira, hogy előnyre tettek szert a lámánitákkal szemben.

    32 És lőn, hogy zaklatták őket, olyannyira, hogy egészen sötétedésig gyilkolták azokat. És lőn, hogy Teánkum és emberei a Bőség földjének határában verték fel sátraikat; és Amalikiás a tengerparti fövenyen, a határvidéken verte fel a sátrait, és ily módon űzték őket.

    33 És lőn, hogy amikor eljött az éjszaka, Teánkum és szolgája előrelopózott, és kiment éjjel, és átment Amalikiás táborába; és íme, azokat elnyomta az álom, a nagy kimerültség miatt, melyet a fáradozásaik és a nap melege okozott.

    34 És lőn, hogy Teánkum titokban belopózott a király sátrába, és dárdát szúrt a szívébe: és a király azonnali halálát okozta, így az nem ébresztette fel a szolgáit.

    35 És titokban ismét visszatért saját táborába, és íme, aludtak az emberei, és felébresztette őket, és mindazon dolgokat elmondta nekik, amiket tett.

    36 És meghagyta a seregeinek, hogy álljanak készenlétben, nehogy a lámániták felébredjenek és rájuk törjenek.

    37 És így végződött a bírák Nefi népe feletti uralmának huszonötödik éve; és így végződtek Amalikiás napjai.